Az amerikai egyetem bemutatja: Hülyék paradicsoma 2.

Itt az év vége, a vidám óévbúcsúztatók időszaka. És hát mázlink van: korábban az embereken röhögni vágyó polgár kénytelen volt felöltözni jó melegen, elsétálni a legközelebbi videotékába és pénzért kikölcsönözni a John Cleese-összest, vagy esetleg egy kis mulatságos sci-fit – mára ez a múlté. Beleolvas az ember a hírekbe grátisz, és máris egyfajta Hülyék paradicsoma 2. kellős közepén találja magát, 3D-ben. Mondhatni demokratizálódott az abszurd humor; át- meg átjárja a nyugati közélet egészét, csak érte kell nyúlnunk.

Itt van például a Michigani Egyetem. Azt kell róla tudni – csak hogy kontextusba helyezzük az eseményeket –, hogy a világ 21. legnevesebb egyeteme, évkönyveiben 26 Nobel-díjassal, tehát egészen konkrétan még a Magyarországról sikítozva elmenekült, de puszta önsorsrontásból azért egy kicsikét még itt maradt CEU-nál, az univerzum szinte legnagyobbikánál is előrébb van a rangsorokban. Nos, ennek a sztáregyetemnek van egy kitűnő szóügyi munkacsoportja, amely most előállt egy listával, megjelölve benne, milyen kifejezéseket ne használjanak a kedves munkatársak, gondosan felkínálva helyettük egy-egy komilfó alternatívát a „hatékony” kommunikáció érdekében.

Ilyesmit persze már sokat láttunk, ez azonban most egy haladó lista:

a „fekete-fehér gondolkodás” és a „lány”/„fiú” mellett tiltja például a „piknik” szó használatát is; ezt a politikai korrektség jegyében a jövőben „összejövetelnek” kellene nevezni.

Ami ugyan szemantikailag nem egyenértékű, de az igazi alázatos fehérember nyilván megoldja a dolgot – simán lehet a „menjünk piknikezni” helyett azzal invitálni kollégáinkat, hogy „tartsunk egy összejövetelt a szabadban, úgy, hogy viszünk pokrócot, amire letelepedhetünk, meg mindenki hoz magával valami kis enni- és innivalót, amit közösen elfogyasztunk” (az ügyesebbje ezt egy levegővel is elmondja). Igaz, az én időmben még azt tanították meg az egyetemen, hogy egy-egy bonyolult jelenséget miként lehet egyetlen frappáns terminussal leírni, de a jelek szerint a tengerentúlon már szakítottak ezzel a náci gyakorlattal.

Ugyanakkor feszít minket a kérdés, tulajdonképpen mit is vétett szegény „piknik” szó mint olyan. Mert bár egyetlen Nobel-díjunk sincs, ösztönösen a francia etimológiai szótárhoz nyúlunk (ha nálunk terem ilyen a polcon, akkor talán a Michigani Egyetem könyvtárában is akad egy példány), az pedig egészen ártatlannak mutatja be a Japántól Angolán át Patagóniáig közkedvelt kifejezést: 1694 óta konstans módon a közösen összedobott kedélyes étkezést jelöli. Mondhatni fajokon és nemeken átívelő, példásan globális és befogadó fogalomról van szó, tán csak a „kóla” szó egyetemesebb.

Ha azonban rákeresünk az interneten, az ostoba, évtizedes hoaxokat leleplező oldalakon megtaláljuk a megoldást:

a kényszeres bűntudattal élők által terjesztett amerikai népetimológia szerint a „piknik” egy állítólagos XIX. századi „pick a n*gger” kifejezésből eredne, és a feketék lincselésére buzdít;

ami nyelvészetileg természetesen színtiszta csacsiság. Mindezt nem anyanyelviként, a Kárpát-medence közepén, kicsit kehes személyi számítógépemmel mintegy 35 másodperc alatt sikerült szálegyedül minden kétséget kizárólag kiderítenem – márpedig hadd ne feltételezzük, hogy a Michigani Egyetem Információs és Technológiai Szolgálatainak neves szakembereket tömörítő munkacsoportja nincs hasonló szintű hardver, illetve digitális jártasság birtokában.

Életszerűbb magyarázatnak tűnik, hogy szerencsétleneket csúnyán megtámadta a „woke progresszió” nevű agyrágó bogár. Amely ránk nézve egyelőre egész ártalmatlan – még kacarászni is tudunk egyes tünetein –, csak aztán éberség, testvérek: tavaly ilyenkor a koronavírus is egy távoli földrész problémája volt csupán, oszt mi lett belőle. Egyetemi vezetők sorát féleszűvé változtató idegenhonos invazív kártevővel állunk szemben: gondosan zárjuk le előle szellemi határainkat, amíg nem késő.

 

Francesca Rivafinoli

 A szerző további írásait IDE kattintva olvashatja.

 

Kiemelt képünk forrása: Pixabay.com