Netre ment az eszünk

A Google-nál fogva vezetnek minket. Ez főleg akkor derül ki, amikor behal a mutatvány. December 14-én néhány órára elmúlt a világ, eliramlott az élet. Megpusztult az amerikai ímélező.

Mostanság karácsony – vagy, ahogy a Google fogalmaz: Téli ünnepek – táján érdekes tapasztalatokra tehettünk/tehetünk szert saját életvezetésünkkel kapcsolatban. A Covid-19 nevű ingyom-bingyomnak kábé egy hét kellett, hogy leállítsa a komplett világgazdaságot és szobafogságba küldje a jónépet. A Google levelezőjének leállása ezt idehaza órák alatt – némi túlzással – képes volt produkálni. Ha én a tulajdonosok helyében lennék, direkt játszottam volna el ezt a kis malőrt: lássuk, mire mentek nélkülünk! – címmel. Jó, világos, hogy nem direkt volt, hiszen a másodpercenként csirió dollárnyi bevétel mégiscsak többet ér, mint egy össznépi szívatás. Valami azonban bizonyságot nyert:

rendkívül sérülékennyé, kiszolgáltatottá váltunk, mikor biológiailag szénalapú életünket intellektuálisan internetalapúvá tettük.

És nemcsak hogy internet alapúvá, hanem egyenesen Google-alapúvá lett a létezésünk. Gőzöm sincs, ki röhögött a markába amikor azt látta, hogy levegő nélkül tovább bírjuk, mint Gmail és a kapcsolódó szolgáltatások nélkül – engem azonban nem kínzott a kacagás az üzenettől: fiókját valószínűleg feltörték és törölték…

Közlekedésileg analfabétává tett bennünket a GPS, hiszen immár nem kell megjegyeznünk, melyik falu merre van. Húszméterenként mondja a kütyü: fordulj balra, aztán jobbra. Telefonszámokat sem mondunk fejből, mert minden numera névvel van elmentve; nem szükséges tudnunk, hogy az unokatesónk száma H2SO4, elég, ha kikeressük a készülék listájából: Sanyi.

Oszt’ írásban tudsz-e még osztani 3 jegyű számot négyjegyűvel, testvérem? Rááll-é a kezed papírra-ceruzára? Egy fenét… Manapság sokunknak tán még a 2×2-höz is számológép kell, az okostelóból.

Rettegünk a sötét jövőt vizionáló mesterséges intelligenciától és közben nem vesszük észre: ahogy okosodnak a telefonjaink, úgy butulunk szépen lassan elfele.

Mesterséges intelligencia mint közveszély? Ugyan már… Hisz lassan a mosógépünk is többet tud nálunk – a saját jóvoltunkból. Kölykök ülnek be randevúzni egy kocsmába, és nem beszélgetnek, hanem csetelnek egymással, másfél méter távolságból (esküszöm, egy kocsmáros jóbarát mesélte, elképedve), a helyesírás alapjait is mellőzve, LOL.

És mi lesz a hitünkkel, a lelkünkkel? Mi lenne…, az, ami az eszünkkel. Erre szolgálnak az olyan Google-alapú tanítások, miszerint már nem karácsony van, meg advent, hanem „téli ünnepek”. Mint anno a szovjet bolsevizmus alatt: Szent Miklós, meg Mikulás?! („…hogy az angol imperialista világbirodalom röhögjön a markába?! – egy frászt!”) Gyed Maróz. Fagy Apó!

Azért nincs minden veszve. Kesereghetünk itt, mint a Mira-gyógyvíz, ám van ellenszer. A jó öreg szabad akarat. Arra tán még maradt sütnivalónk, hogy éljünk vele. Erre vonatkozó recepteket pedig bőven találunk – a neten.

Mészáros József

 

A szerző további írásai itt érhetők el.

Mintha Jézus közelebb ülne hozzánk egy székkel

Be a politikával az iskolákba

Homo-promo kicsiknek – Udvaros Dorottyáéktól

Kiemelt képünk forrása: Pixabay

Iratkozzon fel hírlevelünkre!