Szokják csak, milyen az a környezet, amit ők teremtettek meg – Baranyi Krisztina szavairól

Pár napja robbant a hír, miszerint Baranyi Krisztina antiszemita kijelentést tett egy frakciógyűlésen, amit ráadásul online folytattak le. Mindenki meghallgathatta a hanganyagot, amiben Baranyi olyan stílusban nyilvánult meg, ami egészen egyszerűen megengedhetetlen. És természetesen érkeztek a magyarázatok is: elsőként magától a ferencvárosi polgármestertől: ő nem is úgy gondolta, épp hogy vitapartnerei vélt antiszemitizmusán ironizált, az ellenzéki sajtó pedzegette, hogy itt kontextusból való kiemelés történt, a kiszivárgott hanganyag nincs tekintettel a szövegkörnyezetre és a többi, és a többi.

Rendben, akkor itt most vegyünk egy nagy levegőt, és idézzük fel magunk előtt 2002. március 23-át. Pontosabban azt a napot – nem emlékszem már, melyik volt az –, amikor robbant Kövér László úgynevezett köteles beszéde. A választási kampány véghajrájában beszélhettek a baloldaliak arról, hogy tessék, Kövér László megmutatta az igazi arcát, felakasztana mindenkit, aki nem ért vele egyet, ezt a sorsot szánja nemcsak politikai ellenfeleinek, de azoknak is, akik nem a Fideszre szavaznának.

Hazugság volt? Igen, orbitálisan nagy.

Hiszen Kövér László arról beszélt Békéscsabán egy lakossági fórumon, hogy aki azt gondolja magáról, semmit sem ér, semmit sem tud és nem képes az életben bármi olyanra, ami elmozdítaná őt a holtpontról; aki úgy érzi, alkalmatlan az életre, a jobbá válásra – az keressen egy erős gerendát, vesse át rajta a kötelet, és akassza fel magát. Illetve azok, akik ezt folyamatosan hajtogatják, járjanak elöl jó példával.

Mindenki ízlése szerint való volt a beszéd? Biztosan nem. Tartalmazott egyetlen olyan mozzanatot is, amit a balos sajtó és politika próbált ráhúzni? Nem. Jelentett bármit is, hogy mire utalt Kövér, mi volt az üzenete, mi volt a szöveg kontextusa? Ugyan már!

Most vegyünk egy újabb levegőt, és utazzunk még távolabbra a múltban, egészen 2006 tavaszáig. Mikola István egy pécsi kortesbeszédében azt mondta, hogy a hatalomnak korlátoznia kell az egyén parttalan szabadságvágyát a közösség érdekében. Azt is hozzátette, hogy sok mai fiatal számára a szingli életforma az igazi, nem a közösségben létezés. Mikola szavai szerint két világ néz egymással szembe, az egyik az élet kultusza, az egyén és a közösség boldogulásának segítését tűzi ki maga elé, a másik önpusztító, tán öngyilkos is. Mikola István semmi mást sem állított, csak annyit, hogy a konzervatív és a liberális világkép harcban áll – és a választóknak dönteniük kell arról, melyiket szeretnék a jövőben látni. Könyörgök, ezek a szavak ma igazabbak, mint 2006-ban, csak akkor még kevésbé lehetett ezt elmondani, mint manapság.

És mi lett ebből a balos sajtóban? Szinglihordázás! A Fidesz hatalomra kerülése esetén korlátozni kívánja a szabadságjogokat! Az MDF választ vár arra nézve, hogy melyek lesznek ezek a szabadságjogok! Az SZDSZ magyarázatot vár!

Mindenki ízlése szerint való volt a beszéd? Biztosan nem… Tartalmazott egyetlen olyan mozzanatot is, amit a balos sajtó és politika próbált ráhúzni? Nem. Jelentett bármit is, hogy mire utalt Mikola, mi volt az üzenete, mi volt a szöveg kontextusa? Ugyan már!

Baranyi Krisztina, Ferencváros polgármestere a Fővárosi Közgyűlés rendkívüli, a koronavírus-járvány elleni védekezés erősítéséért összehívott ülésén a Városházán 2020. szeptember 14-én. MTI/Koszticsák Szilárd

No, és akkor vissza 2020-ba, amikor Baranyi Krisztina ironizál, politikai szövetségesei(!) antiszemitizmusát akarja hiteltelenné tenni – így a ferencvárosi polgármester. Hogy ez mennyire igaz, azt nem tudom. Az ember próbál jóhiszemű lenni ebben a gonosz világban, de kissé visszaveti a pozitív hozzáállását a tény, hogy Baranyi tán legközelebbi szövetségesei, a Momentum és Jobbik alkotta Új Pólus közleményben határolódott el tőle, leszögezve, hogy ezzel a kijelentéssel, illetve a felelősség áthárításával semmilyen mértékben nem tudnak közösséget vállalni. Úgy tűnik, nekik ezt is lehet.

Századszorra mondom el: lassan a Napnál is világosabb lesz, akik a történelem jó oldalán állnak, a Jó Emberek™, azok bármit és annak az ellenkezőjét is megtehetik. Korábban listázó, azóta Jó Emberré™ vált szélsőjobbosok tetteit nevezhetik nem nácizmusnak, gyomorforgató, antiszemita és rasszista kijelentéseket tevő jelölt mögé állhatnak be, bűnbocsánatot nyer mindenki, hiszen a Zorbánnal szemben határozzák meg magukat.

Csak ennyi számít, tegyünk félre minden moralizálást!

Amondó vagyok, ne tegyünk semmit Baranyival, aminek ellenkező esetben a tizedét sem kapnánk meg. Jobboldali közszereplőnél nincs szövegkörnyezet, csak rögtön ítélő törvényszék, karaktergyilkosság és kitaszítás a civilizációból.

Szokják csak, milyen az a környezet, amit ők teremtettek meg – ne hullajtsunk értük könnyeket. Nem maguknak alkották ezt a vizes lepedőt, de örömmel húzzuk rájuk.

Értsük meg végre, hogy a gesztusok és a megértések kora végérvényesen lejárt. Azt pedig csak végső tanulságként jegyzem meg, hogy mint legutóbb Donáth Annát, úgy most Baranyit is a sajátjai dobták fel. A szövetségesei. Csodálatos lehet ez a politikai környezet – micsoda felkészülés lesz itt még 2022-ig!

 

Trombitás Kristóf

A szerző további írásai ide kattintva olvashatók

 

Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásaink:

Harminc éve hitlereznek a baloldalon, eddig hol maradt a felháborodás?

A politikai eunuchok felfogni sem bírják, hogy túlerő ellen is lehet győzni

Kiemelt képünk forrása: MTI/Koszticsák Szilárd