Horti Zoltán: Vessük le a karácsony modern külsőségeit

Kívánok mindenkinek…

„Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet” – szól az idén negyvenéves Piramis-sláger. Amikor elsőként hallottam ezt a számot, akkor nem gondoltam volna azt, hogy ez az igazi ünnep egyszer elszürkülhet, eltűnhet az életünkből.

Gyerekként nagy izgalommal vártam a karácsony eljövetelét, s ezt a várakozást sok minden külsőség is fokozta. Mint az előadás előtt a gong szava, úgy jelezték a bronz, ezüst és arany vasárnapok is a Kisjézus születésének ünnepét. Mára ez a várakozás eltűnt, elsikkadtak ezek a vasárnapok a tülekedős vásárlások lázában. Várakozás, lelki készülődés helyett viszont van Black Friday… Micsoda „fejlődés”, micsoda hamis jelképekkel!
 
Gyermekkoromban advent előrehaladtával egyre fényesebbek, nemesebbek lettek a napok, kiemelve az Istennek szentelt napot, a feltámadás napját, hisz Krisztus vasárnapra támadt fel. Most a fekete szín lett az „ünnepi” készülődés napjának színe, és Krisztus halálának napja – a péntek került a központba. Micsoda jelképek, melyek öntudatlanul is befolyásolnak, és pusztítják a karácsony ünnepét!

Kívánok mindenkinek… (Fotó: Vasárnap.hu)

Hamis álmok ünnepei zúgnak minden csatornán: sültpulyka, Mikulás, és a Grincs nevű szörnyeteg. Minden zsong, kiabál, harsog, és ami legrosszabb, hogy mindezek nélkül már nem is tudjuk elképzelni a karácsonyunkat sem. Próbálunk ilyenkor jók lenni, mosolyogni, elviselni szeretteinket arra a néhány napra, megfelelni mindenkinek, és az asztalra tenni minden szépet és jót. Csak egy valaki nincs jelen Karácsony ünnepén, maga Jézus, akinek a születését kellene ünnepelnünk. Ő a legutolsó, ha egyáltalán felvetődik az „ünnep” idején. Az amerikai filmek dömpingjeiben meg sem említik, az üzletházak betlehemjeiben pedig élettelen dekorációvá vált.

Elvesznek ünnepi hagyományaink – és ezzel magunk is elveszünk. Pedig hitünk és szokásaink nélkül nem tudjuk megélni az ünnepet. Eltűnnek a hagyományos ételek, szenteste a gubák, halételek és annyi más böjti étel, hisz szenteste még böjti nap. Az éjféli misék – hisz az egyházak is lassan alkalmazkodnak az általános szokáshoz, hogy az ünnepeket majd akkor üljük meg – a születésnapost, a névnapost, majd akkor köszöntjük –, ha épp ráérünk, vagy a legközelebbi hétvégén. Pedig az ünnep: a napján ünnep. Eltűntek a régi szép népszokások, mint a kántálások, a betlehemezések – hisz sokak szerint a hit, a vallás, magánügy –, már a családok sem énekelnek együtt karácsony ünnepében. Így veszítjük el karácsony lényegét: Jézust, magát az Istent. Persze takaródzunk, hogy „karácsony a szeretet ünnepe”, valóban az, de a mondatot csonkán mondjuk, mert karácsony nem egy általánosított szeretet ünnep kell legyen, hanem a Megváltó születésének, Istennek az emberek iránt megnyilvánuló szeretetének ünnepe. Ezt egyre kevesebben merik vállalni, kimondani, kimutatni, megélni.

Pedig igazi örömünnep lesz karácsony, ha ismét Jézus kerül a középpontjába! Próbáljuk meg, vessük le a modern külsőségeket, poroljuk le szakrális hagyományainkat! Ehhez kívánok advent első hetén sok erőt és kitartást mindenkinek.

Kívánok igazi ünnepet!

Horti Zoltán
mesemondó

 

Adventi üzenetsorozatunk:

Bakay Kornél: Volt, amikor félelemmel teli szívvel vártuk karácsonyt

Prokopp Mária: Gyújtsunk fényt a szívünkben

Szakály Sándor: Karácsonyok – egykoron

Kiemelt képünk forrása: Vasárnap.hu

Iratkozzon fel hírlevelünkre!