Mindenkinek joga van a lázadáshoz – igaz, annak is megvannak az elegáns és kevésbé elegáns formái. Plusz azt sem árt átgondolni, hogy mi a lázadás célja, hiszen az öncélú polgárpukkasztás sokszor csak szánalmat és megvetést fial. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) rajzoló-humoristái mindenesetre aligha ereszkedtek a saját frusztrációjuknál mélyebbre, amikor titkos szavazásukon azt a Pápai Gábor által készített népszavás karikatúrát választották a szakma idei legjobbjának, amely Müller Cecíliát ábrázolja a megfeszített Jézus mellett, a következő szavakat adva a tisztifőorvos szájába: „Alapbetegsége függőséget okozott”.
Nehéz eldönteni, mi a szomorúbb – hogy egy vallásgyalázó, erkölcsi értelemben legaljának számító karikatúra elnyerhette a szakma legkiválóbb teljesítményének járó díjat, vagy a „neves” karikaturisták arcpirító gátlástalansága, amellyel a díjat megszavazták.
Egy biztos: ha valaki eddig bizonytalan lett volna azt illetően, hogy mit is jelent valójában a „független-objektív” média képviselőjének lenni, most már aligha lehetnek kétségei. Független-objektív az, aki megkérdőjelez, sőt sárba tipor minden hagyományos értéket; aki előszeretettel gyalázza meg a keresztény vallást és hitet; valamint számtalan eszközt bevetve és folyamatosan azon munkálkodik, hogy a korszellem diktálta liberális fertőben minél mélyebben dagonyázhasson, magával rántva közben annyi embert, amennyit csak lehet.
Együtt fogjuk megállítani a baloldali sajtó kereszténygyalázását!
hirdetés
Persze a MÚOSZ elérte, amit akart: a hatalmas közfelháborodást. A karikaturisták pedig kéjes vigyorral, megelégedetten nyugtázhatják a döntésük kiváltotta hatást: nagyszerű, forradalmi tettük eredményét. A baj csak az, hogy ami történt, az se nem forradalmi, se nem nagyszerű… És mielőtt „a szakma képviselői” újra elnyomást és diktatúrát kiáltanának, azért jusson eszükbe, hogy egy tőlünk nem is olyan távoli országban mi lett az efféle „tabudöntögető”, very haladó tettek következménye.
Berkes Alíz
