Magányos férfi áll az erdő szélén. Háta mögött a késő nyári napok nyálkás, koszos-zöldes melankóliája néz vissza a kamera objektívjába, körülötte pedig apránként ismerjük fel egy harcos, vidéki élet sziluettjeit: a sárral borított, pocsolyákkal telített földet, meg az unottan álldogáló hátas borzas sörényét, amint ráérősen megbúvik a háttérben. Aztán egy barnássárga színű, megállapíthatatlan fajtájú ebet, ami heves, párzó mozdulatokat végez, mire az avatatlan szem már keresné is az alatta helyet foglaló kutyát – de ahogy a Tarr-féle kameranyitással kiderül, itt bizony nincsen semmiféle másik kutya a sárga blöki alatt. Nincs más semmi, csak egyetlen vágyakozó eb, aki tudja, hogy az erdő szélén, ily közel a magyar pusztához nem könnyű szukát találni – hát egymaga is belevág a feladatba. Vagy talán csak vakarózik, a bolhákat próbálná levakarni magáról. Meglehet, csupán amolyan félkóbor egyed ő – de mi látjuk rajta az elkeseredettséggel vegyes élni vágyást.
Falus Ferenc az erdőben
Hohó, ám rögtön egy plot twist! Ott van egy másik kutya is, talán tacskó lehet, szálkásszőrű. Ismerhetik egymást, cimborák, mert látszólag nem zavarják a másik köreit. Meglehet, ez az ő kis falkájuk. És ahogy telik az idő, egyre többet és többet befogadunk abból a képből, amit a kamera juttat el hozzánk. Szinte érezzük az agyagos illatot, a tűlevelű fák gyantás aromáját, a gumicsizmák talpainak redői közé ragadt, megszáradt sár fanyarságát.
Ott van egy anya is – avagy tán nem is anya, mindenesetre gyermekkel van. Kezeiben vödör, alatta a gyermek kétségbeesetten próbálkozik, hogy figyelmét elnyerje, a vödört megszerezze és ha lehet, felderítse, mi lakozhat benne.
És ott áll a kép középpontjában egy férfi is. Csodálatos a művészi vízió, hiszen bár ő, a férfi áll mindennek a középpontjában, eddig fel sem tűnt, hogy beszélt. Bátorságról, talán? Nem tudom. Engem, mint gondolom másokat is, elvitt az a lírai lendület, amit a kamerának, a színtér berendezésének, és a tudatos, illetve tudattalan résztvevőknek köszönhetünk.
Azt hiszem, ez az, amit joggal nevezhetünk – mindenfajta pejoratív él nélkül! – hatásvadászatnak. Ami Kusturicának volt a Macska-jaj, az nekünk a névtelen rendező és az ő pár másodperces életképe. Letaglózó az ereje.
hirdetésOtt ez a férfi – és a cselekmény hirtelen hullámvasút módjára vesz lendületet. Eddig csupán a tetőpont felé tartottunk, bár magunk sem voltunk vele tisztában. Mint a vidámparkban, mikor a kocsikat lassan, nagyon lassan húzza fel a motorikus szerkezet a hullám tetejére, majd apránként indulunk meg, hogy aztán elsőre óriásinak tűnő lendületet vegyen a testünk, és elfelejtsük a körülöttünk létező világot. A férfi azt mondja, tessék, erre meg, ki tudja miért, de a vödör lesz a vízió főszereplője, ami eddig az anya kezében pihent. Lendül az eszköz, szinte megáll egy pillanatra a levegőben, úgy csap ki belőle a víz, az életadó víz.
A rendező – ki egyszersmind az operatőr is – érzi, hogy itt kiszakad valami mélység, a felépített, kissé statikus képnek örökre vége, tőle is hallhatunk egy apró pisszenést, minimális köpetet.
És ahogy a víz lecsorog a férfin, aki egyenesen, megtisztulva áll ott, a gyermek felsikolt, a rendező pedig démoni kacajt hallat. A csúcsponthoz érkeztünk. Nem akarok nagy szavakat használni, de azt hiszem, itt és most megértettem, mi volt a szándéka az alkotóknak. A nevetés a társadalom lesajnáló, gúnyos röhögése, a gyermek sírása pedig a Szakértelem, amely érzi, hogy tort ül rajta a lesajnáló plebs, amely csak Barabásokból állhat. És ott áll némán – egy-két tarlósozástól leszámítva – a Szakértő, aki tudja, hogy nem való ennek a világnak, de tűri a megaláztatást, mert ez a sorsa.
A ló korábban felkapott feje ismét eltűnik egy zöld lavórban – mély dolog a lavór színe is bizonnyal, de eddig nem sikerült megfejtenem –, ez már a társadalom érdektelenségét mutatja a Szakértő kudarcát követően, amikor a gúnyt átveszi a szürke semmitmondás.
És elsötétül a kép.
****
Falus Ferenc alkotta meg a 2010-es évek talán legletaglózóbb szociográfiáját. És most kiderül, hogy a baloldal járványügyi szakértőjének, aki az ATV stúdiójában is maszkban nyilatkozik – csak hogy még véletlenül se értsünk meg egyetlen szót se a mondataiból –, aki hű társa Hadházynak, amennyiben gazdaságos, olcsón megfizethető Sub Zerókat akarunk látni 12-es karikánál, hírműsorokban – és aki tavasszal is elmondta, hogy Orbán nyilvánvalóan felkészületlen, hogy a második hullámot vizionálja október-novemberre, hiszen ezt senki sem tudhatja, aki már márciusban összeomlást várt, szóval ez a figura
10 éve nem rendelkezik orvosi engedéllyel.
Kunhalmi Ágnes és Falus Ferenc
Hát számít ez, emberek? Talán azt gondoljátok, hogy a Szakértelem – főleg egészségügyi értelemben – papírokhoz, engedélyekhez meg egyebekhez kötött? Mi lesz a következő, majd Lengyel Lászlót és Kéri Lászlót akarjátok felelősségre vonni azért, mert újszerű politikai tanácsaik utoljára 1993-ban voltak, azóta ugyanazokat díszítettek fel más jelzőkkel, egyébként balos stúdiókban és lapokban hápognak? Talán majd azt is felemlegetnétek, hogy használhatatlan ötletekkel látják el az ellenzéki erőket, mert a barna eső óta maximum hátrafelé haladtak?
Milyen tisztelete ez a Szakértelemnek?!
Ezeken lovagoltok? Amit a vaksi szemetekkel láttok? A süket fületekkel hallotok? A tompa agyatokkal gondoltok? Azt hiszitek, fölértek a nagy célok igazságaihoz?! Aki bennük nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki bennük nem bízik, az a fényes jövőben sem bízik. És aki a boldog, fényes jövőben nem bízik, az áruló.
A Szakértőket nem papírok teszik azzá, amik, hanem baloldali status quók. És akit ők elfogadnak, az úgy válik Szakértővé, mint ahogy Aphrodité született: kagylóhéjon, a habokból materializálódnak. Slussz.
Ne kételkedjünk bennük, mindenkit erre kérek. Főleg akkor ne, ha mint minden balos Szakértőnek, így Falusnak is prófétai módon válnak valóra a mondatai, azokból váteszi módon építkezhet az ellenzék és főleg ilyen csodálatos, dadaista remekművekkel ajándékoznak meg minket.
Trombitás Kristóf
A szerző további írásai ide kattintva olvashatók
Kiemelt képünk forrása: Falus Ferenc Youtube-csatornája, illetve Facebook-oldala
