Határozottabbnak és harcosabbnak kell lenni a baloldallal

Most majd nem szabad csüggedni és talán jót is tesz nekünk, hogy újra beleszagolhatunk a puskaporos levegőbe. A balos sajtó könnyekig elérzékenyülve, médiumról-médiumra jelenti be, hogy Joe Bident választották meg az USA elnökének, nincs visszaút, elvégeztetett. Egyrészt lehet még visszaút, habár csoda és a fősodor teljes lefojtása kéne hozzá – egyik sem túl valószínű -, másrészt megértem, őszintén megértem, hogy annyi vereség után az újpogányoknak jólesik egy kicsit triumfálni. Kell az is az élethez, ugye? Sőt, ilyen sok vereség után arra is rájöttek, hogy alapvetően ez kell, ha már lassan az épelméjűségük került veszélybe. Rossz lehet mindig azzal szembesülni, hogy a kutya sem kíváncsi rájuk.

Las Vegas, 2020. november 7.
Donald Trump amerikai elnök szimpatizánsai várják a szavazatszámlálás eredményét Las Vegasban 2020. november 6-án, három nappal az amerikai elnök-, valamint képviselőházi és részleges szenátusi választások után. Fotó: MTI/AP/John Locher

És pont nekik rójuk fel a kétszínűséget? Akik a határon túli magyaroktól érkező – az amerikaihoz képest messzemenően biztonságosan feldolgozott – levélszavazatokat antidemokratikus kezdeményezésnek tartják, örvendenek, amikor ezért aztán mégsem jut eggyel több mandátum a nemzeti oldalnak – micsoda diktatúrára mutat ez is rá! -, de egy szavuk sincs, amikor ezrével találnak postahivatalokban még nem feldolgozott, hogy, hogy nem a demokratákra feladott voksot. Akik azt mondják, Trump fogadja vereségét emelt fővel, de a 4 évvel ezelőtti kamu orosz beavatkozás híreit aranytálcán kínálták.

Akik a végsőkig biztatták Hillary Clintont, hogy ne ismerje el a választást, az elektorokat, hogy ne szavazzanak Trumpra, de most fényes mosollyal papolnak a méltósággal teli vesztésről. Akik utcára vezénylik az antifát és a BLM-terroristákat, ám eltorzult tekintettel beszélnek, ha büszke srácok is beszállnak a buliba.

Elvtársak, veszíteni ti szoktatok! Ha van baloldali ismertetőjel, az a mindenkori vereség. Mert ti még akkor is kikaptok, ha nyertek, ugyanis a vége mindig az, hogy valakinek a munkát is el kell végezni a csődbe vitt országok és megsemmisített társadalmakat látva.

Trumpnak és stábjának a végsőkig el kell mennie és minél hangosabb a kárörvendés és a visítás, annál jobban fest a helyzet. Már kezd derengeni nekik, hogy a jobboldali nem attól jobboldali, hogy elegánsan félreáll, amikor látja a növekvő ellenszelet – ezt az elvtársak szerették és szeretik elhitetni, kiszolgálókká tett európai értelemben vett konzervatívokkal és keresztényekkel bőszen adják is az agenda alá a lovat -, hanem tenyerébe köp akkor is, ha gyűlik a mocsok és azt mondja, ha nem lehet egy az egybe lejátszani, nekem az is jó lesz, ha tízen jöttök ellenem. Nem biztos, hogy győzök, de nagyon fog fájni nektek minden végkimenetel.

Hiszen gondoljanak bele, micsoda gyomorgörcs szabadulhatott fel Hollywoodtól kezdve szinte az összes nyugat-európai politikussal bezárólag ezekben az emberekben, hogy a deep state egy közel 80 éves, demens férfit maga előtt tolva bábként, bevetve minden csalást, a média egészét és saját bevallásuk szerint is 1 milliárd dollárt, éppen meg tudták verni az egyszemélyes forradalmat majdnem tökélyre fejlesztő Trumpot?

És ők ezt ünneplik. Ennyire bátrak, vagányak, tökösek. Ha kiadnák nekik itinerbe, hogy a pontosan így hatalomra jutott Lukasenkát kéne nyalogatniuk, ugyanilyen intenzitással tennék.

De miért azzal kezdtem, hogy jót tesz nekünk, ha beleszagolunk újfent a puskaporos levegőbe? Mert természetesen a magyar politikáról a magyar választók döntenek, ám erősen vélelmezhető, hogy a nemzetközi légkör sokkal mérgezőbb lesz – ezektől még az is kitelik, hogy Kamala Harris BFF-jét, Alex Sorost ültetik be nagykövetnek. Most röhögünk rajta, de bármit képesek megtenni. A Legfelsőbb Bíróság létszámának bővítésébe vajon mikor kezdenek bele? Szóval egy kicsit vagy nem kicsit, de bizony nehezebbé válik a küzdelmünk. Lehetnek ennek jó hatásai is, például hátha eggyel vagy kettővel távolabb kerülünk az EU-tól, másrészt gyakrabban és élesebben akarhatnak majd belénk és a lengyelekbe rúgni.

Nem beszélve arról, hogy az eddigieknél is több pénzt juttathatnak az ügynökrendszerüknek, gondolok itt egyáltalán nem meglepő módon a magyarországi ellenzékre. De ez sem tragédia! Sokan megszokták, hogy papírforma győzelmeink vannak, csak fel kell menni a pályára és lenyomjuk az ellenfelet. Nem baj, ha az élesebb és veszélyesebb végkimenetellel is kecsegtető küzdelem mindannyiunkat éberebbé, keményebbé, harciasabbá és kíméletlenebbé tesz. Mert erről fog szólni az előttünk álló másfél év, senkinek se legyen kétsége. Óriási küzdelemről, amibe csak azok vághatnak bele, akik tudják, mire kell számítani.

Így lett meg 2010 és így lehet meg 2022 is.

Mindössze azokat a baloldal által ránk oktrojált bugyutaságokat kell elfelejteni, hogy mi majd elegánsak, kedvesek, megértőek és lúzerek leszünk.

Egyik sem, elvtársak, egyik sem. Nézzétek meg Trumpot, aki a fentiek közül egyetlen hibát sem követett el, de egyedül mégis kevésnek bizonyult a mocsár lecsapolására. És ezt kapta a fejére, egy világszerte hallatszó barackot. Komolyan kell vennünk a harcot. Nem lennék a magyarországi baloldal helyében.

 

Trombitás Kristóf

A szerző további írásai ide kattintva érhetők el.

Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásunk:

Mi történt az amerikai álommal? Valóra vált!