A néhai papköltő számtalan verse közismertté vált, miután Sillye Jenő megzenésített belőlük jó párat. „Föltámadt, alleluja, Kristályóriás, Kis herceg, Jöjj, Lángoló, Mersz-e dönteni...” A világos látású és a hit dolgaiban kompromisszumot nem ismerő atya sokaknak nyújtott útmutatást az egyre jobban összekuszálódó világunkban. Humora, közvetlensége és istenszeretete állandóan sugárzott a nagytudású lelkipásztorról. Hosszantartó, elhúzódó betegsége ellenére türelmesen hordozta a rámért kereszt súlyát. Sillye Jenő elismeréssel nyilatkozott a néhai szerzőtársról és papról: „Van még egy barátom odafönn a mennyben!” Idén januárban még megadatott számomra a nagy ajándék, hogy a fénylő értelmű és hitű papköltővel készítsek interjút. „Az egymással találkozó szavak zenéjében jelen van Isten” – vallotta Kovács Gábor. A Jóisten adjon neki örök nyugodalmat!
Életének 81., áldozópapságának 52. évében, november 7-én visszaadta lelkét Istennek Kovács Gábor papköltő. A nyolcvan éves atyát 1969. június 22-én szentelték pappá Vácott.
A keresztény könnyűzene hőskorszakának meghatározó személye ő. Sillye Jenővel közösen szerzett dalainak szövegírójaként számos fiatalhoz vitte közelebb Isten szeretetét. Vallotta: „A szavak találkozásában valamilyen zene keletkezik, és abban van az Isten. Ő nem annyira az intellektuális mondanivalóban keresendő.”
Noha kettejük szerzői kapcsolata a közös alkotás minden jellemzőjét magán viselte, ez semmit sem vett el a megszületett dalok evangelizációs erejéből. „A »Jöjj, Lángoló« pünkösdi oratórium esetében már kértem Jenőt, hogy a szövegen ne változtasson. Mert korábban elég sok bosszúságot okozott nekem, amikor változtatott a dallam kedvéért. De ezek nem lényeges problémák végül is. Tudom, hogy szegény Jenő nagyon szenvedett attól, hogy nem szabad változtatni. Mert jó volt az úgy, ahogyan én megírtam. Kár lett volna módosítani rajta. […] Hiteles volt az együttműködésünk, és a Szentlélek fel tudta azt használni.”
Sillye Jenő így búcsúzik néhai szerzőtársától és a pap baráttól: „Megdöbbentő volt, amikor a hír eljutott hozzám, hogy Kovács Gábor atya hazament. Tudom, hogy betegsége ellenére egészen haláláig hűséges papja volt az Úrnak. Hálás vagyok, hogy megismerhettem és szerzőtársamként tudhattam. Megtetszett neki, ahogyan megzenésítettem a verseit. Nagyon nagy szeretettel fogadta. Így kezdődött a kapcsolatunk. Közösen szereztük a tizennégy stációs keresztutat is. Ez egy féléves közös munkánk volt. Emlékszem, amikor megválasztották Szent II. János Pál pápát, akkor zenésítettem meg Gábor atya „Föltámadt, alleluja” című versét, amely sokakat erősített meg a kommunizmus legnehezebb éveiben. Egy tehetséges pap és költő volt, akire hálás szívvel emlékszem vissza. Van egy barátom ott fent az égben az Úrnál!” – mondta a Vasárnapnak Sillye Jenő.
Gável András
Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásunk:
Az egymással találkozó szavak zenéjében jelen van Isten – Kovács Gábor papköltő a Vasárnapnak
Föltámadt, alleluja! – a hitvalló dal négy évtizede zengi a remény üzenetét
Ebben a cikkben kegyeleti okokból nem helyeztünk el hirdetést.
