Mi kell ahhoz, hogy Donald Trump megnyerje a választást? Melyik társadalmi réteg dönthet? Mi az az elektori rendszer? Hogyhogy nem az győz, aki a legtöbb szavazatot kapja? Mikor lesz végeredmény? Ha kíváncsi a válaszokra, akkor olvassa el az alábbi, lényegre törő összefoglalónkat az amerikai elnökválasztásról. Ne feledjék, ma estétől egészen szerda délelőttig folyamatosan jelentkezünk majd a legfrissebb információkkal – itt és a Facebook-oldalunkon is!
Egyáltalán: mi az az elektori rendszer?
Az USA választási rendszere meglehetősen eltér az európai móditól. Ami a lebonyolítás bizonyos részletkérdéseit illeti, abban még hasonlít a brit rendszerhez – tehát nincs lista, nincs kompenzáció, aki nyer, az mindent visz, akkor is, ha csak 50 százalék + 1 voksot szerez, és a második helyezett semmit sem kap -, de az elektori kollégium összetétele tipikusan amerikai.
Minden állam ad bizonyos számú elektort a közösbe, akik csak a legkivételesebb esetben nem úgy szavaznak az elnök személyéről, ahogy erre a választópolgároktól megbízást kaptak – bár a lehetőségük megvan erre. (Ezért is láthattunk olyan kétségbeesett kampányt a demokraták részéről 2016-ban a választások után is, hiszen azt akarták elérni, hogy a Trump által megszerzett elektorok egy része végül mégse a republikánus jelöltet támogassa.)
Maine és Nebraska kivételével az adott állam összes elektorát az a jelölt szerzi meg, aki több szavazatot kap. További érdekesség, hogy ebből következően a polgárok valójában nem elnökjelöltet választanak, hanem elektorokat.
Kalifornia adja a legtöbbet, 55-öt, utána jön Texas 34-gyel, majd New York 31-gyel és Florida 27-tel. A legnagyobb államokat követi a többi, a sor végén pedig olyanok állnak, mint mondjuk Alaska, a maga 3 elektorával. Nem meglepő módon a népszámlálási adatok döntik el, hogy melyik állam mennyi elektort adhat.
hirdetésÖsszesen 538 elektor van, ebből kell egy jelöltnek megszereznie 270-et, hogy övé legyen az elnökség.
Hogy lehetséges, hogy akár több millió szavazattal is többet kap az egyik jelölt, mégis elveszíti a választást?
Ez pontosan az elektori rendszer logikájából fakadóan lehetséges. Hadd hozzak erre egy példát! A demokrata jelölt hatalmas arányban megnyeri Kaliforniát – erre nagyon komoly fogadásokat is lehet kötni, bár biztos megvalósulása miatt alacsony is lesz rá a szorzó –, de 55 elektornál akkor sem szerez többet, ha 99-1 arányban győz. Sok millióval több voksot is kaphat, mint republikánus ellenfele, nincs jelentősége. Ám ha egy olyan fontos, így számos elektort adó államban, mint Pennsylvania, akár az összesítést nézve csak 1000 szavazattal felülkerekedik a republikánus induló, akkor övé az állam 20 elektora.
Mivel a megszerzett elektorok számítanak és semmi más, totálisan mindegy, mennyire fölényesen győz vagy veszít valaki. Ennek köszönhető az is, hogy Trump nem nagyon kampányolt Washington államban vagy Biden Alabamában. Fölösleges energiapocsékolás, hiszen az ellenfelük teljes bizonyossággal nyer, nekik nem oszt vagy szoroz, hogy 3 vagy 15 százalékkal.
Grand Rapids, 2020. november 3. Donald Trump republikánus elnök (j) és Mike Pence amerikai alelnök, republikánus alelnökjelölt a pódiumon az elnöki kampánykörút utolsó állomásán, a Michigan állambeli Grand Rapids repülõterén 2020. november 2-án, egy nappal az elnökválasztás elõtt. Trump demokrata párti kihívója, Joe Biden volt alelnök. MTI/AP/Evan Vucci
Akárki is nyer, min múlhat a győzelme?
Ha valamelyest is iránymutatónak tekintjük a 2016-os adatokat, akkor azt mondhatjuk, hogy a fehér férfiak többsége Trumpra szavaz és négy évvel ezelőtt a fehér nőknél is csak egyetlen kategória volt, ahol nem nyert, a diplomás, fehér nőknél. Trump ezúttal is számíthat a fehér férfiakra, jó esetben a kékgallérosok jelentősebb részére is – erről később, de munkaruhájuk miatt így nevezik a hagyományos, alapvetően fehér proletariátust -, illetve bizonyos térségekben a latinók voksaira.
Bár hagyományosan szokás úgy vélekedni, hogy a kisebbségi voksokat ab ovo elviszik a demokraták, de eléggé fragmentált a spanyolajkúak rétege és ez inkább Trumpnak kedvezhet a földrajzi elosztásukból adódóan.
A jellemzően Kaliforniában és Texasban nagy diaszpórában élő, alapvetően mexikói származású latinók alapszabályként demokraták. Ez Kaliforniában nem is igazán számít, nyugodtan szavazhatnak latinók millió Bidenre, Trump így is, úgy is elbukja az államot, Texasban pedig remélhetőleg van olyan erős még mindig a fehér, republikánus réteg, hogy ezzel együtt se kerüljenek veszélybe Trump elektorai.
Ellenben a kubai és kisebb számban venezuelai latinók a történelmi tapasztalataikból is kiindulva jóval kevésbé nyitottak a demokraták társadalomkonstruktőri javaslataira és példának okáért Floridában, ahol kubai leszármazottak élnek, Trump át is vette körükben a vezetést. Ez még 4 éve is elképzelhetetlen lett volna, akkor Clinton nagy arányban elhozta a voksaikat.
És miért lényeg ez? Mert szemben Kaliforniával, Floridában pár tízezer szavazaton is múlhat az állam sorsa, tehát kifejezetten jól jön, hogy az előrejelzések szerint Trump inkább alapozhat a spanyolajkúakra, mint Biden.
Az idősebbekről még nem beszéltünk, az ő támogatásukat bírta Trump négy évvel ezelőtt, most azonban – a járvány miatt – Biden jobban meg tudta szólítani őket. Jó kérdés, hogy az ország lezárásának demokrata belengetése, ami Trumptól hozhat időseket Bidennek, de fiatalokat terelhet Trump felé, végül milyen szlogennek minősül, hoz vagy visz összességében Bidenéktől. No és itt van nekünk egy nehezen beazonosítható réteg, akik több millió szavazatot is leadhatnak, a kertvárosi asszonyok. Ők jellemzően csak az utolsó pillanatban döntik el, hogy kire szavaznak.
Cleveland, 2020. november 2. Joe Biden, a Demokrata Párt elnökjelöltje beszédet mond egy kampányrendezvényen az Ohio állambeli Clevelandben 2020. november 2-án, egy nappal az elnökválasztás elõtt. MTI/AP/Andrew Harnik
Mik ezek a levél- és előszavazási dolgok?
Az USA-ban megvan arra a lehetőség, hogy jóval a választás napja előtt már leadják az emberek a voksukat. Trump kampánykommunikációjának jelentős részét képezte az elmúlt hónapokban, hogy a levélszavazatok megbízhatatlanok, mivel könnyű őket meghamisítani és erre akadtak is bőven példák a korábbiakban. Érthető, hogy ilyen probléma a valódi, személyesen elvégzett előszavazás esetén nem merül fel. Az látszik, hogy a demokraták komoly mozgósítási kísérletet tettek arra nézvést, hogy rengeteg embert levélben leszavaztassanak, így csak azokat figyelembe véve jelentős demokrata túlsúly lesz, míg a republikánus szavazók esetében jellemzőbb, hogy a választás napján mennek el az urnákhoz.
Arra fel kell készülnie a republikánusoknak, hogy bizonyos államokban a vékony siker nem lehet elég a végső győzelemhez, mert utóbb következnek a levélszavazatok, viszont az is igaz, hogy a vélt eredményhez képest a demokraták érezhetően kevesebb szimpatizánsukat tudták levélszavazásra bírni vagy előbb leszavaztatni őket.
Hallottam arról, hogy léteznek billegő államok. Mit jelent ez a kifejezés?
Az 50 állam nem kis részében előre leosztottak a lapok, így nagy meglepetés mondjuk Kaliforniában, Texasban – bár ezt egyre több elemző vitatja, erről bővebben a következő pontban -, Washingtonban vagy Alabamában nem lesz, akkor sem, ha a jelöltek a fejük tetejére állnak, így különösebb kampányt nem is érdemes ezeken a helyeken folytatni, se pro, se kontra. Ellenben vannak az úgynevezett billegő államok, ahol egyszámjegyű a különbség a választásokon a jelöltek között és jellemzően (már vagy még) nincs egy kialakult világnézetük. A legfontosabb ilyen állam Florida, de ide tartozik Ohio vagy Pennsylvania is, csak hogy a legjelentősebb helyszíneket említsük.
Ezek – mármint a billegő államok – döntik el minden egyes alkalommal, hogy ki lesz az Egyesült Államok elnöke, éppen ezért mindig ezeken a helyeken zajlik a legnagyobb kampány. Négy évvel ezelőtt Trump szinte mindegyik billegő államot elhozta, nehéz megítélni, hogy most mire készülhet. Florida mellett a rozsdaövezet – ezzel az elnevezéssel illetik a hagyományos ipari térségét az USA-nak, ahol a korábban már említett kékgallérosok élnek – több államának elektoraira is szüksége lehet Trumpnak, ez 2016-ban sikerült, hiszen Clintonék gyakorlatilag teljesen lemondtak az ottani kampányukról, mondván, az tuti helyszín, illetve még csak jelszavakban sem gondoltak erre a hagyományosan egyébként demokrata térségre.
Trump viszont okosan felmérte, hogy megszólíthatja a csalódott embereket és ez végül meghozta neki a sikert, olyan helyeken győzve, ahol előtte évtizedekig nem rúgott labdába republikánus.
Úgy tűnik, hogy Biden Clintonék hibáját nem követte el, a hétvégén is ebben a térségben kampányolt, ahogy egyébként Trump is.
Beszéljünk a legfontosabbról, mi kell ahhoz, hogy Trump nyerjen?
Komoly mozgósítás. Nagyon leegyszerűsítve, ha Floridát nem szerzi meg, akkor vége az izgalomnak, mert ebben az esetben biztosan nem lesz elnök. (Egyes elemzők szerint Texas is lassan billegő államnak számít a latinók egyre komolyabb lélekszáma miatt, mindenesetre ez a sommás megállapítás Texas esetében ugyanúgy igaz, mint Floridánál: ha nincs meg Texas, Trump nem lesz elnök.)
Ez azonban önmagában még kevés, csak a kötelező minimum. Ha Trump Florida mellett megtartja Pennsylvaniát, akkor – ahogy Kiszelly Zoltán is fogalmazott az interjúnkban – azt is megengedheti magának, hogy a rozsdaövezet többi államát nagyjából elengedje.
Szóval a megoldás egyszerűnek tűnik, legalábbis leírva: Florida és Pennsylvania mellett a kötelezőek, illetve 1-2 kisebb, billegő állam. Ha nincs meg Pennsylvania, még nem kell kétségbeesni, de eggyel nehezebbé válik az amúgy sem könnyű feladat. Egy a fontos, Floridát meg kell szerezni. És érdekes adalék, hogy Ohio nélkül az elmúlt 100 évben – Roosevelt és Kennedy kivételével – senki nem tudott elnök lenni.
Mikorra lehet végeredmény?
Sajnos benne van a pakliban, hogy magyar idő szerint holnap ilyenkorra még nem fogunk semmi biztosat sem tudni. Ha nagyon szoros lesz az eredmény, akkor a levélszavazatok komolyan beleszólhatnak az államok sorsának alakulásába és az inkább Trumpnak lehet kedvezőtlenebb. Nagyobb arányú republikánus győzelmek esetén sokkal nyugodtabban várhatja az elkövetkezendő napokat minden konzervatív szimpatizáns. Páran lélekben már a 2000-es elnökválasztás balhéjára készülnek – amikor végül a Legfelsőbb Bíróság mondta ki ifjabb Bush győzelmét Al Gore-ral szemben -, ez rossz előjel, bízzunk benne, hogy nem így lesz, de annyi öröm mégis lenne az ürömben, hogy minden szóbajöhető helyen republikánus többség döntene a vitás kérdésekről és pár hete ugye a Legfelsőbb Bíróságban is – ami gyakorlatilag az USA alkotmánybíróságaként is funkcionál – úgynevezett szupertöbbsége van a konzervatív bíráknak.
Az év legizgalmasabb éjszakája – Kövesse a Vasárnappal az amerikai választás eseményeit!
