A Meseország mindenkié csak a jéghegy csúcsa – Pécsi Rita nyílt levele a szülőkhöz

„A megjelent »Meseország mindenkié« mesekönyv nem önmagában érdekes, ez csak a jéghegy csúcsa, viszont ráirányítja a figyelmet egy kibontakozóban lévő problémára, amellyel foglalkoznunk kell, amit nem kerülhetjük meg – írta a szülőknek és nagyszülőknek címzett nyílt levelében Uzsalyné Pécsi Rita PhD neveléskutató, főiskolai docens.

A szülőknek, nagyszülőknek, nevelőknek címzett nyílt levelében Pécsi Rita azt írja: létezik egy olyan törekvés, mely azt szeretné elérni, hogy fellazítsuk, sőt tagadjuk a férfi, illetve női nemet és az ezzel járó életszövetség elfogadott, életre nevelő kereteit, és erre már kisgyermekkortól kezdve „érzékenyítsük”, azaz befolyásoljuk a gyerekeket -mesékkel, foglalkozásokkal, szerepjátékokkal, egyéb eszközökkel.

Kiemeli, hogy a Meseország mindenkié című könyvben sokat foglalkoznak a mesék azzal, hogy a fiú lány, a leány fiú akar inkább lenni, a herceg a hercegbe szeret bele, és hozzá is megy azon nyomban, a suta őzike agancsokra vágyakozik és bak őzként akar inkább élni, stb. „A kötethez óvodások és iskolások számára foglalkozástervek is készültek. A törvényeink egyelőre lehetővé teszik, hogy az intézményekben ezeket a foglalkozásokat megtartsák, a meséket felolvassák, feldolgozzák, olvastassák gyermekeinkkel” – fűzi hozzá.

Az óvodás és a kisiskolás korú gyermeknek – hangsúlyozza levelében Pécsi Rita – nemcsak a fizikai világban van szüksége biztonságos keretekre, útmutatásra, szabályokra, egyértelmű vezetésre (ne nyúlj a konnektorba; az éjszaka az alvás ideje; nem eszünk mindent össze-vissza; napirend, öltözködés, stb.), hanem a lelki, szellemi életében is (jó döntés jó következménnyel jár; a rossz tettek rossz gyümölcsöt teremnek; a kicsire vigyázni kell; nem a tárgyak birtoklása az igazi gazdagság; nem szégyen tévedni, de vállalni kell; az élet nem konfliktusmentes sétagalopp; a növekedés lassú és erőfeszítéseket kíván, de számíthatsz a természetes és a természetfölötti segítőre is, stb.)

Az idegrendszeri fejlettségük ugyanis nem tart még ott, hogy saját döntéseket hozzanak, nem képesek a fekete-fehér sablonok közötti átmenetek megértésére, pláne nem a finom mérlegelésre.

Ezen kívül pedig a nemi identitás ebben az életkorban úgymond „puha”, még nem szilárdult meg, ezért a természetes, biológiai nem kibontakozásának megerősítésre, és nem érzékenyítés címén történő összezavarásra van szüksége. Így magyarázza a szakértő: gondoljuk meg, milyen hatással lehet az, ha az óvodában ilyeneket hallanak a kisgyerekek, hogy: „képzeld csak el, mi lenne, ha inkább te is kislány kisfiúruhákban járnál, ha a királylányt nem érdekelné a szerelem, ha mindenki nagy ámulatára a herceget nem a királykisasszony kedves tekintete, hanem a másik herceg bűvölné el, stb?”

Előfordulhat, hogy egy napon gyermekünk ilyen élményekkel tér haza, és jó esetben kérdezősködni fog, hogy miként is van ez…

Ebben az esetben mindenképpen beszélgessünk velük, nagyon fontos, hogy megtapasztalják, átéljék, hogy mi mit gondolunk erről a kérdésről. Pécsi Rita szerint

semmiképpen nem kell tehát követendőnek, normálisnak mondanunk azt, ami meggyőződésünk szerint nem az.

Természetesen elmondhatjuk, hogy van ilyen a világon, de nem ebből születik az élet, Isten férfinak és nőnek teremtett minket, és ez már magzatkorunkban egyértelműen látszik. Minden sejtünkben hordozzuk ezt a valóságot, és nagy öröm, ha ezt bontakoztatjuk ki. Ha valaki ezt mégsem így tapasztalja, annak inkább segíteni kell, hogy visszataláljon a saját lehetőségeihez, és felnőtt korában majd boldogan éljen az őt kiegészítő társával, és a szerelmükből született gyerekeivel. Ezzel együtt elfogadjuk őt mint embertestvérünket, nem csúfoljuk, játszunk vele, köszönünk neki, segítünk, ha bajba kerül, adunk neki a sütinkből és így tovább – ad tanácsot a szakember.

Mivel a mesén és annak ilyen jellegű feldolgozásán keresztül

erős érzelmi azonosulás történik, ez jelentős befolyással van gyermekünk személyiségére, ezért jogunk és kötelességünk belátásunk szerint megvédeni őt ettől.

Ma szabad iskola/óvodaválasztás van, és ahol erre nincs lehetőség, ott világnézeti semlegességet kell garantálnia az intézménynek. Ez a felfogás enyhén szólva nem semleges, tehát

minden családnak joga van arra, hogy kérje: ne találkozzon a gyermeke ezzel a nézettel – figyelmeztet Pécsi Rita.

Úgy fogalmaz: bizonyára a csoportban, az osztályban több szülő gondolkodik így, jó lenne összefogni, és megkérni az intézményvezetést, hogy mellőzzék ezt és a hasonló értékrendet közvetítő összes játékot/mesét/foglalkozást a gyermekünk nevelése-oktatása során. Ezen kívül pedig, ha bármilyen szexuális felvilágosító program, vagy családi életre nevelés címén hasonló program megtartását tervezi az iskola,

a szülő minden esetben kérheti, hogy előzetesen tájékoztassák arról, hogy pontosan kik, milyen tartalommal fognak részt venni ebben. Ennek nyomán pedig minden család eldöntheti, hogy azon részt kívánnak-e venni a gyermekükkel. Minden következmény nélkül mondhatunk nemet is.

Az igazi szabadsághoz a bátorság vállalása is szükséges, és ehhez a felelős szülői magatartáshoz valóban kell bátorság, következetesség és bölcsesség is, ebben segítsük, erősítsük egymást – és aki teheti, kérje a Szentlélek mindenkor meghívható erejét, világosságát – nem fog csalódni Benne! – zárul Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, főiskolai docens levele.

 

Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásunk:

Ami érzékenyítés címén zajlik, valójában durva beavatkozás, irányítás – Pécsi Rita a Vasárnapnak

A kiemelt képünk forrása: Vasárnap.hu/Tóth Gábor