Amikor piros-fehér-zöldben tündökölt a Niagara

„Magyarnak lenni büszke gyönyörűség.” Kimondani, leírni is az, függetlenül attól, gúnyolódnak-e ezen érdektelen figurák. 

Átérezzük ezt jó esetben minden áldott nap, de nemzeti ünnepeinken bizonyosan, amikor tisztelgünk hőseink előtt, megemlékezünk nagy tetteikről és erőt merítünk a múlt jeles eseményeiből. Megdobogtatja szívünket, amikor kiváló sportolóink remek eredményekkel lépnek fel a dobogóra, vagy éppen a tudományok magyar nagyjai tesznek olyat, ami világra szóló.

De átérezzük ezt akkor is, amikor mások tisztelegnek a mi hőseink, múltunk, eredményeink előtt. 

Így volt ez október 23-án, amikor a magyar nemzet színeibe öltözött a világhírű Niagara-vízesés. 

Amikor láttam a felvételeket, több gondolat is belém hasított. Az egyik az volt (büszkeség), mi mindent adott e kicsiny, de öntudatos nemzet a világnak, s miként tett tanúbizonyságot legnyomorúságosabb, legsanyargatottabb pillanataiban is szabadságvágyból, önérzetből, hazafiasságból…!

A másik (tisztelet): bizony ahhoz is szükség van ma már emberi nagyságra, hogy elismerd mások eredményeit, sikereit. S úgy látszik, ott Kanada és az Egyesült Államok határán ez a jellemvonás még fellelhető. Köszönjük! 

Aztán felmerült bennem az is (felelősség), mivel járulok hozzá én magam, hogy gyermekeim, unokáim is büszke magyarok lehessenek ősei(n)k földjén, megtartva nyelvüket, kultúrájukat, hitüket, szabadságukat – mindazt, ami magyarrá formál bennünket. Nagy munka vár még ránk, aminek meg kell felelni, mert hiszen a ránk bízott feladat is hatalmas.

A nemzeti ünnepünkön piros-fehér-zöldbe öltözött Niagara megannyi üzenettel bír. Gyönyörű és felemelő a látványa. Tettekre hív és ösztönöz. Kapaszkodjunk össze és dolgozzunk együtt!

 

Vágvölgyi Gergely

A szerző további írásai ide kattintva olvashatók.

 

Kiemelt képünk forrása: Facebook.