Túlságosan elméleti megközelítés lenne, hogy a bíróságok törvény-átértelmezéseit azért tartjuk a demokráciára veszélyesnek, mert átmerészkednek egy másik hatalmi ág, a törvényhozás területére? Sajnos nem. Jó néhány példa bizonyítja, hogy ezek az új értelmezések valóban szembemennek a népakarattal.
Vladimir Palko „Jönnek az oroszlánok” című könyvében megemlíti, hogy 2012-ig az Egyesült Államok 33 tagállamában történt népszavazás a házasság fogalmáról. Valamennyi ilyen alkalommal az a nézet győzött, hogy a házasság egy férfi és egy nő közötti szövetség. A népszavazásokat követően az egyes államok a saját alkotmányukhoz függelékben csatolták azt, ami magától értődő: a házasság férfi és nő közötti kötelék. Ez azonban nem akadályozta meg Iowa állam legfelsőbb bíróságát, hogy elrendelje: azonos nemű személyeket is össze kell adni. Aztán 2008-ban Kalifornia legfelsőbb bírósága is így döntött – amire a házasság védelmezői népszavazást kezdeményeztek a házasság hagyományos értelme mellett. A hagyományos nézet győzött. A vesztesek megtámadták a referendumot, és egy évnek sem kellett eltelnie, hogy Vaugh R. Walker szövetségi bíró kimondja: a népszavazással megerősített javaslat ellentétes az alkotmánnyal…
Ezt az őskonzervatív újságíró és politikus, Patrick Buchanan egyenesen bírósági zsarnokságnak nevezte.
A meglepő, adott esetben a közvélekedéssel is ellentétes bírósági döntések mögött sokszor egy valóban létező alkotmányos jog abszolutizálása van. Be kellene látni – józan ésszel nem túl nehéz –, hogy mindennek van valamiféle felső határa. (Minden túlzás ártalmas, tartja a régi mondás.) Az abszolutizálás során épp ezt a felső határt nem veszik figyelembe. Ilyen túlhajtott jogi szent tehén a megkülönböztetés tilalma. A házasságot kötő feleket sem lehet megkülönböztetni nemük alapján. Így válik „jogszerűvé” a gyermeknemzésre alkalmatlan egynemű párok házassága. (A biológiai forradalomban pedig megindulnak azok a folyamatok, amelyek ezt a biológiai különbséget is el akarják tüntetni.) A tény, miszerint a férfi és a nő nem egyforma, ma már talán csak a sportban számít, amíg valaki meg nem támadja ezt is valamelyik tekintélyes és korlátlan hatalmú bíróságon.
Van más szent tehén is – például a szólásszabadság. A szabad sajtó tevékenységét csak ritkán korlátozzák, például a legtöbb országban csak háború esetén van erre lehetőség. A gondolatok szabad áramlása, ami az Európai Unióban is a kiemelt szabadságjogok körébe tartozik, kezdetben nem terjedt ki a pornográfiára. Ma már kiterjed. Amikor az internet terjedésével egy új kommunikációs lehetőséget kapott az emberiség, még pornóellenes törvények tiltották a pornográfia interneten való terjesztését. Azóta kiderült, hogy ez a szólásszabadság elfogadhatatlan korlátozása.
hirdetésUgyanígy felülírta a szólásszabadság elve a vallásgyalázást, amikor Mohamed-karikatúra jelent meg a francia sajtóban.
Új értelmet adtak a vallásszabadságnak és az állam világi jellegének is. Az állam és az egyház szétválasztása nemcsak Franciaországban ad vitákra alkalmat, hanem például az Egyesül Államokban is. A kaliforniai Mojave-sivatagban 1934-ben egy hatalmas, két és fél méteres keresztet állítottak fel az első világháborúban elesett katonák emlékére. A kereszt a sivatag egy távoli helyén áll, s noha órákig kell autózni hozzá, évtizedeken át mégis mindig volt, aki karbantartotta. Történt ezután, hogy az ALCU – egy amerikai polgári szabadságjogokért küzdő szervezet – megtámadta a kereszt létét, mondván, az állam és az egyház elválasztásának elvével ellentétes, hogy állami tulajdonú földön vallási jelképet helyzetek el. A bíróságnak nem jutott eszébe, hogy ez a kereszt voltaképp nem vallási jelkép, hanem síremlék, és helyt adott a keresetnek. Az ügyet a legfelsőbb bíróságra vitték, ahol a bírák 5:4 arányban azzal utalták vissza a keresetet az első fokra, hogy az állam és az egyház szétválasztásának elvéből nem következik, hogy minden vallási jelképet el kell távolítani a közterületekről. De végül nem ezen elv alapján maradhatott meg a kereszt, hanem azért, mert egy házaspár a maga földjét elcserélte az állammal a kereszt környékére, majd a területet a veteránok szövetségének adományozta. Így a kereszt ismét áll – de már magánterületen.
Ferenc pápa most megjelent új enciklikájában, a Fratelli tutti-ban arra figyelmeztet, hogy korunkat (és jövőnket) nagyon veszélyezteti fogalmaink átértelmezése. Ez szerinte a kulturális gyarmatosítás egyik eszköze. Az enciklika 14. pontja így végződik: „A történelmi öntudat, a kritikai gondolkodás, az igazságra való törekvés és az integrációs folyamatok meggyengítésének egyik hatásos módja, ha fontos szavakat megfosztunk a jelentésüktől, vagy átformáljuk azokat. Bizonyos szavaknak, mint demokrácia, szabadság, igazságosság, egység, mi a valódi jelentése napjainkban? Ezeket úgy alakították és formálták, hogy mint jelentés nélküli közhelyeket, bármilyen akcióra felhasználhatók legyenek, és így a hatalom megszerzésének eszközeivé váljanak”.
Túlzás volna kulturális gyarmatosításról beszélni? Sajnos nem.
A gyarmatosító nemcsak kihasználta a gyarmatok természeti erőforrásait, hanem a gyarmat lakosságára idegen gondolkodást, idegen kultúrát kényszerített. Eltüntették a helyi kultúrát. Nem ezt teszik ma a keresztény gyökerű európai kultúrával is? Nem a demokrácia fogalmának átalakítása az, ha egy népszavazással, parlamenti döntéssel kifejezett népakaratot bírói döntéssel megváltoztatnak? Amikor a vallásszabadság fogalmát úgy magyarázzák, hogy arra hivatkozva le kell venni a keresztet az iskolai osztályok faláról?
A bírósági aktivizmusról szóló, napjainkban számos fronton zajló kulturális háborúval foglalkozó írások óhatatlanul felvetik, hogy mit tehetünk mindezek ellen. Nyilván kinek-kinek a társadalomban elfoglalt helye szabja meg a mozgáskörét. De a látszólag semmiféle lehetőséggel nem rendelkezők is tehetnek valamit. Talán nem is keveset. Például azt, hogy ezeket a kérdéseket megbeszélik a családjuk tagjaival. Ha meg tudják értetni a veszélyt a fiatalabb generációkkal, vagy ha át tudják venni az idősebbek tapasztalatát, akkor máris történt valami. Létrejött a józanság kis szigete. A világ egy fontos pontja, ami képes lesz ellenállni a szennyes áradatnak. Mert a törvényeket csűrhetik-csavarhatják a törvényhozók, de amíg az emberek agyát nem tudják átmosni, addig van remény a józanság demokratikus győzelmére.
Surján László
Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásaink:
Surján László: A bírósági imperializmus veszélyezteti a demokráciát
Kiemelt képünk forrása: pixabay.com.
