Surján László: A bírósági imperializmus veszélyezteti a demokráciát

A kétgyermekes Lautsi asszonyt 2001-ben felettébb zavarta, hogy az olasz állami iskolai tantermekben feszület van a falon. Mivel ez általános Olaszországban, a megváltoztatásához új jogszabályt kellene alkotni. Ez egyik létező párt programjában sem szerepelt. Lautsi asszony céljának elérésére vagy egy új pártot kellett volna alapítania, vagy egy meglévőbe belépve el kellett volna érnie, hogy a feszületek levétele szerepeljen a párt programjában. Ha hatalomhoz jutnak, a választói akaratra hivatkozva levetethetik a kereszteket. Amennyiben a polgárok többsége mégis keresztpárti, akkor a következő választásokon a feszületeltávolítók nem jutnak hatalomhoz. Ha Lautsi asszony ezen az úton indul el, az esetleges siker idején gyermekei alighanem nagyszülő korúak lesznek.

Lautsi esetét csak példaképpen említem, mást is mondhattam volna helyette. De annak a folyamatnak a megértéséhez, amelyet most tudatosítani szeretnék, célszerű egy sokak által ismert példából kiindulni. 

Lautsi asszony bizonyára jól felmérte, hogy demokratikus körülmények között nem érheti el a célját. Más megoldási módot kell találnia. Kicsit hasonló ez ahhoz, amit némely magyar ellenzéki mond – választások útján nem lehet Orbán Viktort megbuktatni, ezért külső erőkre kell támaszkodni a kívánt eredmény elérése érdekében. (Hogy több időközi és önkormányzati választás is megmutatta, hogy a Fidesz-KDNP szövetség verhető, azt a külső szervekhez fordulók csak szabályt erősítő kivételnek tekintik…) De vajon kik vagy mik lehetnek ezek a külső erők? 

Vannak nemzetközi bíróságok, melyek joghatóságát az érintett országok elismerték, azaz önként alávettették magukat a tőlük független bíróságnak. Mivel a keresztek levéltelét az olasz bíróságok nem rendelték el, Lautsi asszony a Strasbourgban székelő Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult. (Csak a félreértések elkerülése végett tisztázzuk, ez a bíróság nem az Európai Unió szerve, hanem az „idősebb testvérhez”, az Európa Tanácshoz tartozik!) Minden józan számítás szerint a keresetét itt is el kellett volna utasítani. Csakhogy akadtak olyan bírók, akik a vallásszabadsághoz való jog megsértésének minősítették azt, hogy a tanítás alatt a gyerekek maguk előtt látják a feszületet. Ez ugyan nem következik semmiféle nemzetközi egyezményből, de a bírák átértelmezték az adott törvényszöveget. Elvben a bíró alkalmazza a törvényt, de nem alkot újat. A bírói mérlegelés nem hozhat létre új jogokat. A Lautsi-esetben kiterjesztve értelmezték a vallásszabadságot, és nem vették figyelembe, hogy egy vallás szabadsága egyben a többi vallás elfogadását is megkívánja a hívőktől. Ha tehát Olaszország belenyugszik az ítéletbe, akkor a vallás nélküliek szabadsága felülírja a hívők szabadságát. Szerencsére az ügy másodfokra került, és ott ezt a jogértelmezést elvetették. Ebben az esetben tehát végül a bírói hatalom nem alkotott új jogot. 

Vannak azonban más esetek is. „Egy másik bíróság az Atlanti-óceán túlsó partján, Buenos Airesben úgy döntött, hogy a polgári törvénykönyv azon bekezdései, melyek szerint a házasságot ellenkező nemű személyek kötik, törvénytelenek. A bíróság elrendelte Buenos Aires magisztrátusának, hogy anyakönyvezze két férfi  „házasságát”, akik bírói úton akarták elérni a törvénnyel szemben is a maguk célját. Az argentin állam kétszáz éve létezik, korábban spanyolok uralták, előtte inkák és még korábban egyszerű indiánok éltek ott. Mindezeken az évszázadokon és évezredeken át férfiak és nők kötöttek házasságot. Most azonban Gabriela Seijas bírónő úgy döntött, hogy ez másképp lesz.” Erről Vladimir Palko tudósít a „Jönnek az oroszlánok” című könyvében. 

Palko felvázolja azt a három utat, amellyel a világ berendezkedését meg lehet változtatni. Akik erre szánták el magukat, fegyverkezhetnek, és így véres forradalom révén érik el a céljukat. Ezt tették 1917-ben Oroszországban a bolsevikok. A második lehetőség, amiről fentebb már volt szó: agitálni, szavazatokkal többséget szerezni a választásokon, aztán a parlamentben megváltoztatni a törvényeket. Persze ez a módszer gyökeres változások előidézésére alighanem alkalmatlan. Palko szerint az utóbbi néhány évtized azt mutatja, hogy a legjárhatóbb a harmadik út – amely a bíróságokon keresztül vezet. Ehhez elég lehet akár egy kis csoport. Ha az ország legfelsőbb bíróságán a forradalmárokhoz hasonlóan vélekedő emberek vannak, vagy olyanok, akiket hatásosan lehet „érzékenyíteni”, akkor nyertek. A bíróság dönt, és akik nem értenek egyet az ítélettel, nem tehetnek semmit. A bíróság döntésének a mindenkori hatalom érvényt szerez. Ezt nevezik bírósági aktivizmusnak. Akik kertelés nélkül kimondják a véleményüket, mint Vladimir Palko, aki Szlovákia belügyminisztere is volt, azok bírósági imperializmusról beszélnek. 

A bírósági aktivizmus bölcsője az USA. A folyamat  a múlt század 60-as éveiben kezdődött. Az iskolai tanítás a Mindenható Istenhez szóló egymondatos imával kezdődött. A szövege elfogadható katolikusoknak, protestánsoknak, zsidóknak, muszlimoknak egyaránt. Az USA Legfelsőbb Bírósága az Engel–Vitale ügy kapcsán 1962-ben eldöntötte, hogy ez az ima állami iskolákban alkotmányellenes. Egy évvel később, egy másik ügyben Madalyn Murray O’Hair-nak, az Amerikai Ateisták főnöknőjének fia, Jon Garth panaszt nyújtott be, mert az iskolában bibliaolvasást tartottak. A legfelsőbb bíróság igazat adott neki.

Madalyn Murray a szabad szex és az anarchizmus követőjeként jellemezte magát. Amikor második fia, William Murray keresztény lett, ezt mondta róla: „…visszautasítom ezt egészen és teljesen most és mindörökre. Ez túlmegy az emberi megbocsátás határán.” Madalyn Murray-t tekinthetjük zavaros extrémistának, de tény, hogy a legfelsőbb bíróság segítségével megváltoztatta Amerikát. Istent bírói döntéssel kizavarták az iskolákból.

A bíróság mindkét döntésnél az amerikai alkotmány első kiegészítéséből indult ki, mely szerint „a Kongresszusnak nem szabad kiadnia valamely vallást zavaró törvényeket”.

Mely vallást zavarja a Biblia olvasása? Mely vallás híveinek probléma a tanítást kezdő egymondatos ima? Az ima szövegét a helyi hatóságok állapították meg, New York államban például így szólt: Mindenható Isten, tudjuk, hogy tőled függünk, és kérünk áldj meg minket, szüleinket, tanárainkat és hazánkat. Ámen. Ahhoz, hogy alkalmazni lehessen az alkotmány első kiegészítését, a vallással egyenértékűnek kellett tekinteni a vallás hiányát, vagyis az ateizmust. Aligha hihető, hogy a Kongresszus hatalmát korlátozó rendelkezést eredetileg nem a tényleges vallások védelmében hozták, hanem az ateisták érzékenységére figyeltek. A bíróság tehát egyrészről vallássá avatta a vallástalanságot, másrészt nem alkalmazta az első kiegészítést a létező vallások híveire, hiszen azokat joggal zavarhatta, hogy megtiltották a napindító közös imát. Persze ettől a bírák nyugodtan aludtak, hiszen az alkotmány csak a Kongresszust tiltotta el a vallást zavaró döntésektől, és nem a bíróságot. Ebben áll a bírósági imperializmus lényege. Akár visszájára is fordíthatja a törvények értelmét, s ezt a fennálló törvények betűjének megtartásával teszi meg. A törvények szellemét pedig ugyancsak a bíróság képviseli, tehát a sérelmet szenvedő félnek nincs hová fordulnia.

A napjainkban előforduló, józan ésszel ellentétes jelenségeket nem érthetjük meg a bírósági imperializmus ismerete nélkül. Veszélybe kerül a demokrácia, ha a hatalmi ágak benyomulnak egymás területére. A bíróság nem kreálhat a normaszöveg átértelmezésével új jogokat – és a parlament nem dönthet szavazással jogi vitákban, ahogyan erre mostanában az Európai Parlament törekszik…

 

Surján László

Kiemelt képünk forrása: Pixabay.com

A szerző korábbi írásait ide kattintva olvashatja.