A gyakorlott hírolvasó már abban a pillanatban borítékolta a dolgot, amikor kiderült, január elsejétől a gyereket nevelő családok lakásfelújítási költségeinek felét (legfeljebb hárommillió forintig) átvállalja az állam.
„A dilettáns kormány felveri az árakat”, „méghogy lakásfelújítás, kinek van erre manapság pénze, amikor szügyig állunk a válságban”, „konkrétan almára nem futja egy random magyar családnak, majd biztos parkettát fog felújíttatni a melós, hol élnek ezek”, „ki költene a lakására, amikor akinek van egy csöpp esze, már rég a kivándorlását szervezi” – ilyesmi reakciókat lehetett várni a bejelentés nyomán empirikus alapon, és szerencsére egyáltalán nem kellett csalódnunk.
Tehát pillanatnyilag arról van szó, hogy január elsejétől
akár a gyöngyöspatai roma is visszaigényelheti a szegregációs kártérítésként kapott pénz lakásfelújításra fordított részének felét.
A vírushelyzet miatt kihasználhatatlan síszünetben a Karácsony-szavazó pesti család féláron átalakíthatja a kamaszodó gyerek szobáját valami menőbbre. A klímavészhelyzet miatt aggódó zöld anyuka olcsóbban cseréltetheti ki az ablakokat korszerűbbekre, ha kívánja. A munka nélkül maradt momentumos pincér megszedheti magát szobafestőként.
hirdetésA melós pedig mindeközben kénytelen lesz számlát adni, különben nem kap munkát; az államkasszába csuroghat vissza az áfa és a jövedelemadó.
Azaz az állam fogja magát, és betol egy rakás pénzt valami olyasmibe, amiből egyáltalán nem stadion jön majd ki a végén, hanem alacsonyabb fűtésszámla és/vagy otthonosabb lakás. De mielőtt még az átlagmagyar azt mondaná erre, hogy na, ez végre egy jó hír, a Balliberális Megmondóember sietve rámutat: ez a támogatás csupán egy újabb szög a nemzet koporsójában, úgyhogy a legjobb, kedves átlagpolgár, ha gyorsan felháborodsz, és lehetőleg a vérnyomásod is az egekbe szökik ezekben a covidos időkben. Merthogy most honfitársaink részben a közös zsebből fogják csinosítani a magyarországi lakásállományt, állami támogatással teremtve hozzáadott értéket, skandalum. És hát egyébként is, a támogatás felveri az árakat – na nem mintha bárki is fel akarna újítani ebben a nyomorban, de azért puffogjunk egy kicsit jóelőre amiatt, hogy a szégyentelenebb vállalkozók némelyike ki fogja használni a helyzetet.
A különös az, hogy ugyanez a Balliberális Megmondóember március óta mást se csinál, mint hevesen követeli a helikopterpénzt, a semmittevésért járó válságkezelő alapjövedelmet – amit ugye szintén a közös zsebből folyósítanának, és ami szintén járna némi inflációgerjesztő hatással, de legalább szabadon felhasználható lenne kannás borra és cigire. Micsoda különbség.
A minap Berlinben a rendőrség kiürített egy bérházat, ahol évek óta szélsőbaloldaliak tanyáztak lakásfoglalókként. A házról azóta közzétett belső felvételeken jól látszik: a társadalmi egyenlőséget és alapjövedelmet követelő antifák lakhatatlanná pusztították le a lakásokat; még mosogatni se igen sikerült nekik az évek során a nagy osztályharcban, pláne a szemetet levinni. Bevallom, engem ezek a képek nem győztek meg arról, hogy az adóforintjaim akkor lennének jó helyen, ha alanyi jogon osztogatnák szét boldog-boldogtalannak – azért csak jobb, ha új fürdőszobák és szép gyerekszobák kerekednek ki belőlük. Ezért aztán örömmel kívánok jó lakásfelújítást minden gyerekes családnak, és bölcs mértéktartást a most megsegített építőipari vállalkozásoknak!
Francesca Rivafinoli
A szerző további cikkei között IDE kattintva böngészhet.
Kiemelt képünk forrása: Pixabay.com
