Gregorián és könnyűzene Nagymaroson
A hazai egyházi megújulás egyik menedéke és ébren tartója volt a kommunizmus legkeményebb éveiben is a Nagymarosi Ifjúsági Találkozó. A résztvevőknek folyamatosan szembe kellett nézniük a hatóságok fenyegetésével és a megfigyeléssel. Az eseményekhez kapcsolódó, sőt szinte ezeken az alkalmakon születő pop stílusú énekek és liturgikus dalok az evangéliumhoz és az egyházhoz történő ragaszkodás őszinte kifejeződései lettek, és Sillye Jenő zenei munkásságához köthetőek. Nem véletlen az előadóknak feltett kérdés, amely a fél évszázados műfaj egyházi elfogadását firtatta.
„Az egyház hivatalos zenei anyanyelve a gregorián” – szögezte le feleletében Hugyecz János atya, a találkozó főelőadója. Hozzátette: „Ez nem jelenti azt, hogy a gitáros zene ki lenne tiltva”. Az előadó Erdő Péter bíboros a feltett kérdéshez való hozzáállásával támasztotta alá a keresztény könnyűzene hazai elfogadottságát a katolikus egyházban, ugyanis az Eucharisztikus Kongresszus felkészülésekor könnyűzenében jártas zenészeket kértek fel, hogy a szentmise ordináriumát zenésítsék meg. „Szükség van ezekre a könnyűzenei énekekre. Az azonban fontos, hogy ezek minél színvonalasabbak legyenek, és méltóak a liturgiához” – idézte a főpásztor szavait az előadó, aki szerint nem a „vagy-vagy”, hanem az „és-és” a helyes megközelítés ebben az egyházzenei kérdésben.
„Isten mentsen meg minket attól, hogy szétszakítsuk a kultúránkat”
– intette a közvetítés résztvevőit Brückner Ákos ciszterci szerzetes, hozzátéve: „Nem igaz, hogy csak az időseknek való a gregorián éneklése, és csak a fiataloknak a gitáros, könnyűzenei megszólalások”. Szerinte
a hagyományos és a könnyűzenei stílusnak egyaránt létjogosultsága van a maga helyén.
„Istentapasztalataim is fűződnek a könnyűzenei dicsőítésekhez” – vallotta meg Farkas László. „A Nagyboldogasszony Közösség nyári táborában is Istenhez emeli lelkünket a gitáros ének” – mondta az ifjúsággal foglalkozó, Dunakeszin szolgáló plébános, akinek a gregoriánnal kapcsolatosan is hasonlóan pozitív tapasztalatai vannak.
Nem rendkívüli az ifjúsági találkozó előadóinak hozzáállása, hiszen az egyetlen ponton sem megy szembe az egyház hivatalos tanításával: „Teljes joggal számítják a legnagyszerűbb emberi teljesítmények közé a képzőművészeteket, különösen pedig a vallásos művészetet, s azon belül is mint ennek csúcsát, a szakrális művészetet. A vallásos és szakrális művészet Isten végtelen szépségére figyel, azt akarja lehetőségei szerint emberi alkotásban kifejezni. Annál jobban szolgálja tehát Istent, az ő dicséretét és dicsőségét, minél tudatosabban törekszik arra, hogy alkotásaival a lehető legjobban vezesse Isten felé az emberek lelkét” (A II. Vatikáni Zsinat Sacrosanctum Concilium kezdetű konstitúciója a szent liturgiáról).
Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásaink:
Varga László püspök: Baj, ha az egyházi zene képviselőiből hiányzik a szeretet
