A Szilas-mise fiataljainak lelkesedése fogott meg – Tardy László egyházzenész a Vasárnapnak
Tardy László – saját bevallása szerint – nem ismerte behatóan a könnyűzenei stílust, ezért kijelentette, hogy nem vállalja a darab előadását. A plébános ennek ellenére kérte, foglalkozzon a darabbal és a fiatalokkal. Rábízta annak megítélését, hogy vállalható-e az előadás.
A 15 és 20 év közötti fiatalok a regnumi Széll Vince vezetésével megjelentek a próbán, majd a nagyobb kórus érdekében még másokat is toboroztak a Regnum Marianum közösségből. A katolikus fiúk és lányok szívesen csatlakoztak a csapathoz. Sokan közülük elsősorban a könnyűzenét ismerték, és örültek, hogy egy ilyen mise előadásanak részesei lehetnek.
– A lelkesedésük volt, ami igazán megfogott engem – meséli Tardy László karnagy –, nem tudtam olyan kéréssel fordulni feléjük, az ő zenei színvonalukon természetesen, amit ne teljesítettek volna. Közben beszéltem nekik arról, hogy jóllehet a Szilas-mise „beat-es jellegű”, és nem lehet a klasszikus egyházzene mércéjével értékelni, a liturgiában való elhangzásnak megvannak a maga szabályai (a szöveg érthetősége, az énekszólamok elsőbbsége a zenei kísérettel szemben, a harsányság kerülése) – osztotta meg tapasztalatait az egyházzenész a zenei felkészülésről.
Az előadás híre szájról szájra terjedt. A rendőrség sem nézte jó szemmel a várhatóan majd nagy érdeklődést kiváltó eseményt, amelyet a hatóság megpróbált leállítani. A húsvétvasárnapi bemutató előtti estén, a nagyszombati körmenet után a Mátyás-templom apát-plébánosa telefonhívást kapott a rendőrségtől: – A sekrestyés ijedt arccal mutatott a telefonra:
„Apát úr, a budapesti rendőrfőkapitány az”
– idézte fel a fagyos pillanatot Tardy László.
Az atya határozottan amellett érvelt, hogy a beatmise bemutatóját már nem lehet visszavonni. Az utolsó mondata a telefonban pedig az volt, hogy „Amennyiben főkapitány úr idejön holnap reggel, és tíz perccel a mise kezdete előtt kiáll az odasereglő fiatalok elé, és megmondja, hogy nem engedélyezi a bemutatót, akkor nem lesz mise”.
Az ezt követő vasárnapokon végül többször is bemutathatták a darabot a húsvéti időben. A várbéli bemutatóra, 1968 húsvétján a templom teljesen megtelt, még a téren is sokan álltak. Mindenféle generációból jelen voltak érdeklődők, és nagyon fegyelmezetten viselkedtek. Rendőrségi atrocitásokra nem került sor, a hatóság kordonokat sem állított a helyszínen – emlékezett vissza az eseményre Tardy László.
A megtorlás egyedül Tóth János atyát érte el, akit elhallgattatás céljából nagyjából háromnegyed évvel később elhelyeztek egy külvárosi plébániára. A tevékenységét – minden bizonnyal – a hivatalos szinteken sehol nem nézhették jó szemmel, annak ellenére sem, hogy a beatmisét az esztergomi apostoli kormányzó is engedélyezte, mert semmi kivetnivalót nem látott a megkomponált misetételek szövegezésében.
– Amikor már Szilas Imre Széll Vince segítségével a kórusanyag összes partitúráját elkészítette, elmentünk Esztergomba, és engedélyt kértünk ennek a darabnak az előadására Schwarz-Eggenhofer Artúr apostoli kormányzótól, tekintve, hogy püspök nem volt akkor az egyházmegye élén. Ő megadta az engedélyt, miután
a változó részek szövege a „Szent vagy, Uram” énekgyűjteményből eredt, az állandó részek szövege pedig a latin nyelvű mise akkor még nem hivatalos, de már létező magyar fordítása volt
– emelte ki a szabályos egyházi eljárás betartását a Mátyás-templom karnagya.
– A beatmise kórusa azután is megmaradt, hogy Szilas Imre küldöldön kezdett élni. Újabb darabokat kellett keresnem. Megtanultuk az afrikai zenei elemekre épülő Missa luba-t, majd a XIV -XV. századi európai zenekultúra néhány változatát (Machaut, Dufay misetételeit). Motettákat és más miséket is énekeltünk, valamint az akkor megjelent Kis Magyar Uzuális magyar gregorián tételeit. Olykor a beatmisét is előadtuk orgonakísérettel – mesélt Tardy LászIó a Szilas kórus utóéletéről. – Az ifiúsági kórus több tagja elkezdett énekelni a „nagykórusban”, míg mások – elsősorban családi okok miatt – abbahagyták a rendszeres kóruséneklést – mondta. 
– A Mátyás templom jelenlegi kórusa már túl idős Szilas miséjének elénekléséhez – vélekedett az egyházzenész, aki szerint „az előadásához szükséges a fényes, fiatalos hangszín, ami csak az ő torkukban van meg, valamint az a rugalmas, ritmikus éneklésmód, amelyet a fiatalok sokkal jobban éreznek.”
– Az 1968-as bemutatóhoz hasonlót csinált néhány éve Sapszon Ferenc tanár úr, Liszt és Kossuth díjas karnagy. A Gável fivérekkel – akiknek sok egyházi darabjuk is van – egy magyar nyelvű vegyeskari mise bemutatására vállalkozott a Cantate vegyeskar énekeseivel. A misekompozíció hivatalos, első bemutatója ugyanitt, a Mátyás-templomban volt 2014-ben, Krisztus király vasárnapján – mutatott rá a közel ötven évvel későbbi párhuzamra Tardy László, aki azóta is a Mátyás-templom karnagyi feladatait látja el.
Kapcsolódó írásunk:
Szilas Imre a Vasárnapnak: Felajánlottam a tehetségemet Istennek
Forrás: Rózsásné Kubányi Andrea Tardy Lászlóval készített beszélgetésének szerkesztett, rendelkezésünkre bocsátott hangfelvétele, amelyet hálásan köszönünk.
Kiemelt képünk forrása a Vasárnap.hu/Gável András
