Minden harmadik falatunk a méhek beporzó munkájától függ
– Milyen veszélyeknek van ma kitéve a magyarországi méhpopuláció?
– A jelen problémáit két irányból lehet megközelíteni: egyrészt a táplálékhiány, másrészt a minden beporzónak egyre nagyobb gondot jelentő vegyszeres növényvédelem felől. A tél elmúltával az életre kelő méhcsaládok elkezdik építeni a fészküket. A növekedéshez sok fehérjére, szénhidrátra és zsírra van szükségük, ezért már március közepétől táplálékforrásként felhasználható növényeket kell találniuk.
Sajnálatos módon arról kell beszámolnom, hogy Magyarországon a biodiverzitás – azaz a faji sokszínűség – jelentősen lecsökkent az elmúlt harminc év során.
Ennek hatásaként vannak olyan területek az országban, ahol a méhek hetekig, sőt hónapokig nem jutnak semmilyen tápanyaghoz. A táplálékhiány több okból eredeztethető: részint a klímaváltozásból, részint pedig a területek „tisztán tartásából”, mely alatt a kertes házban élő emberek és többnyire az önkormányzatok is azt értik, hogy mindent le kell kaszálni… Ezzel a tevékenységgel azonban elpusztítják a vadvirágokat, így többek között a méhek táplálékforrását is.
A kaszálással „zöld sivatagok” jönnek létre, amelyek talán esztétikusnak tűnnek, azonban számos élőlényt megfosztanak a táplálékától.
Egy területet úgy is tisztán lehet tartani, hogy meghagyjuk rajta a virágok egy részét. Szemléletbéli változásra lenne szükség; fel kellene ismernünk, hogy nem csak a milliméteresre lenyírt zöld gyep lehet a szép és a jó… 
– A mezőgazdasági termelés hogyan érinti a méhek életmódját?
– Óriási problémát jelent a nagyüzemi mezőgazdaság térnyerése is, melynek eredményeképpen mára hatalmas egybefüggő parcellák alakultak ki. Régen több kilométeres bekötőutak, rézsűutak tagolták a szántókat, amelyek mellett virágok és fák sorakoztak. Ezeket az elmúlt évtizedekben beszántották, holott a fák virágpora is fontos nektárforrás volt.
Az út melletti zöldterületek nemcsak a rovarvilág, hanem a kisállatok számára is alapvető szükségletet jelentettek.
Sok helyen megszüntették a madarak fészkelő- és búvóhelyeit is. A madarászok nem véletlenül számolnak be arról, hogy a fogoly – mint egykori jellegzetes hazai madár – gyakorlatilag eltűnt az országból; az erdősorok megszűnésével ugyanis már nincs hol fészkelnie, elvették tőle az életteret. Ha ezen a gazdálkodási szemléleten nem változtatunk, akkor további állatok is eltűnhetnek a Kárpát-medencéből.
– A növényvédő szerek mennyire hatnak károsan a beporzók életére?
– Ma Magyarországon összesen 4,6 millió hektáron termesztenek növényeket, és ezen területek túlnyomó többségén vegyszeres növényvédelmet alkalmaznak. A kemikáliák alkalmazása a nagyobb terméshozam elérése miatt történik, ám a felhasznált vegyi anyagok miatt a növények ellenálló képessége is folyamatosan csökken, így már nem is tudnak önmaguk védekezni a károkozók ellen. A nagy szántóföldi területeken viszont egyre nagyobb az esélye, hogy egy bizonyos károkozó megtámadja a védtelenné váló kultúrnövényt. Ebbe az ördögi körbe kerülve választják a gazdák a vegyszerekkel történő „egészségben” tartást – holott egyetlen növénynek sem kedvez a folyamatos mérgezés. 
Mindezek ellenére a magyar szántóföldi növénykultúra kétharmada még vonzó a méhek számára, ugyanakkor ezek a növények csak nyáron virágoznak – korábban a méheknek más táplálék után kell nézniük. A repce és a napraforgó – mely az országos szántóterület közel egynegyedén tenyészik –, valamint az olajretek, a mustár, de még a kukorica is jó tápanyagforrása lehet a méheknek.
Noha a szántóföldi növénykultúra tápanyaggal látja el a méheket, a táblák permetezése óriási károkat okoz a beporzók életében. Már több ízben javasoltuk a kormánynak a nappali permetezések megszüntetését, mivel a munkafolyamat sokkal kisebb környezetkárosítással megoldható lenne este – amikor a méhek hazatértek kaptárjaikba –, ennek a technikai feltételei is adottak a gazdaságokban.
Ma sok minden akarat és szándék kérdése.
A nyugati országrészeken már tudunk olyan példákról, ahol a gazdák összefogtak, és csak napnyugta után permeteznek, mert pontosan tudják, hogy beporzók nélkül nekik sem lesz termésük.
– Magyarországon az elmúlt évtizedekben folyamatosan növekszik az erdőterület. Mit jelent ez a méhekre és a méhtartókra nézve?
– Egyértelmű, hogy nemcsak a beporzók, hanem az egész emberiség számára is pozitív, ha nő a hazai erdők területe. Viszont ha az erdőterület vágásérett lesz, akkor a rajta álló faállomány letermelésre kerül. Hiába ültetik újra a fákat – ami a statisztika szerint erdőnek minősül –, az a méheknek hosszú éveken keresztül nem lesz megfelelő. Például az akác telepítése csak tíz év után számít erdőnek a méhek szempontjából, mert addig alig hoz virágot, így csak minimális tápanyagot nyújt a méhcsaládoknak.
– Különböző információk szerint a mobiltelefon, a 4G, 5G károsítja a méheket, megzavarja a tájékozódásukat. Ez valóban így van?
– Azt hiszem, ez egy kicsit hit kérdése is. Ki miben hisz? Méhészként nem vagyok az 5G-hálózat szakembere, nem ismerem az erre vonatkozó kutatási eredményeket, mindenesetre az a véleményem, hogy mindez csupán egyetlen egy a méheket érő ezer kedvezőtlen hatásból. Ez önmagában nem pusztítja el a méheket – de a számtalan kedvezőtlen hatás, összeadódva, komoly károkat okoz a beporzók populációjában.
– Hogyan lehetne elérni, hogy ne csökkenjen a méhek száma?
– Az első, egyre égetőbb feladat a szemléletváltás. A lakosságnak meg kell értenie, hogy vizeink, erdeink és a beporzók védelme elemi szükséglet:
nélkülük tényleg nem lesz élet a Földön, sem a méhek, sem pedig az emberek számára! Minden harmadik falatunk a méhek beporzó munkájától függ!
Ugyanez igaz a globális élelmiszeripar több mint 70%-ára.
Társadalmi nyomásgyakorlásra van szükség ahhoz, hogy a világ politikusai új belátásokhoz, összegzésekhez jussanak a döntéseik meghozatalánál. Hiába a növényvédő szerek engedélyező okiratai – a valóság azt mutatja, hogy a permetezések nagy károkat képesek okozni. A vegyszergyártó cégek profitszerzésénél sokkal fontosabb, hogy egy fenntartható bolygón éljünk, ehhez viszont jelentősen nagyobb figyelmet kell szentelnünk a méheknek, segítenünk kell őket a túlélésben. 
Igenis megvannak a megoldások! Létezhet vegyszer nélküli mezőgazdaság – természetesen az átállás egy teljesen más gondolkodást és mezőgazdasági gyakorlatot is feltételez. Ez tehát egy hosszú folyamat, de minél előbb el kell kezdeni, különben pár évtized múlva már nem lesz mit megvédeni. Mi, méhészek közel két évtizede egyre hangosabban állunk ki a környezetkímélő mezőgazdasági módszerek bevezetése mellett.
Tudjuk, a gondolkodás átalakítása hosszú időt vesz igénybe, de egyes technológiai és módszertani változtatásokat már nem lehet tovább halogatni.
Ha a méhek eltűnnek – vagy a számuk egy bizonyos szint alá csökken –, akkor onnan már nem lehet újra helyrehozni a természet egyensúlyát. Ezt a forgatókönyvet el kell kerülni. Nemcsak beszélni kell a fenntartható mezőgazdaságról, hanem végre meg is kell azt valósítani. Magyarország mint mezőgazdasági ország igazi példaképpé válhatna ezen a téren, mégpedig nemcsak a szomszédjaink, hanem az egész Európai Unióban előtt is.
– Jóllehet a mezőgazdasági termelés kérdései nem tartoznak a városi ember kompetenciái közé… Mit tehetünk otthonaikban a méhekért?
– A legfontosabb, amit a városi ember a méhek és beporzók megmentéséért tehet, hogy magyar mézet vásárol. Ez nem a reklám helye, de ha valaki termelői mézet vesz, akkor olyan embert támogat, aki méhcsaládokat tart, és így áttételesen a méhek védelmét szolgálja az elköltött összeg.
Fontos lenne, hogy a méz mellett fogyasszunk több virágport, propoliszt és pempőt is, melyeknek igen kedvező az élettani hatása.
Szintén segítséget jelentene, ha a városlakók évelő növényeket, fűszer- és gyógynövényeket tartanának az erkélyeiken, az ablakpárkányaikon – még ha nem is áll rendelkezésükre ehhez túl nagy tér. Ma már egyre több kertészeti áruházban kapni olyan vadvirág magokat, melyeket elszórva gyönyörű szép balkonládát tudunk kialakítani. Ami tehát nemcsak a szemet gyönyörködti, hanem a beporzóknak is hasznos. A kiskertek tulajdonosainak azt javasoljuk, hogy ne mindenhol vágják le a füvet. A kerítés mellett igen, mert ezzel hosszabb életű lesz a kerítésük, de a telken belül hagyjanak meg néhány négyzetméteres részeket! Nagyon sok értékes vadvirág, pillangós fog ott kialakulni. Gondolkozásmód-váltással, apró, de jó szándékkal tett lépéssekkel számos eredmény elérhető – amik által a méhek, beporzók életkörülményei is jobbá válhatnak.
Tóth Gábor
Kiemelt képünk forrása: Pixabay.com
