Érvénytelen a keresztség, ha önkényesen bevezetett formulával szolgáltatják ki

A Hittani Kongregáció augusztus 6-án két témakörben hozott responsumot, határozatot tett közzé, melyben kijelenti: nem érvényes a keresztség szentsége, amennyiben önkényesen megváltoztatott formulával szolgáltatták ki. A hivatalos tájékoztatás értelmében mindazokat, akiket ilyen módon próbáltak részesíteni a szentségben, a „teljes formulával” szükséges megkeresztelni, vagyis „az egyház által meghatározott liturgikus rítus szerint” – derül ki a Vatican News cikkéből.

A Hittani Kongregáció Ferenc pápa által még júniusban jóváhagyott határozata idézi is az önkényesen bevezetett formulát: „Az apa, az anya, a keresztapa, a keresztanya, a nagyszülők, a családtagok, a barátok és a közösség nevében mi téged megkeresztelünk az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében”.

A  határozat megállapítja, hogy a „szentségi formulák önkényes megváltoztatása” azzal a szándékkal történt, hogy „a keresztség közösségi jellegét hangsúlyozzák és hogy kifejezzék a család és a jelenlévők részvételét, továbbá hogy elkerüljék a papban lévő szentségi hatalom koncentrálását a szülők és a közösség hátrányára, amit a római rítus a jelenlegi formája szerintük így közvetítene”. Ezzel szemben a kongregáció határozata a II. Vatikáni Zsinat Sacrosantum Concilium konstitúciójára hivatkozva leszögezi, hogy „amikor valaki keresztel, akkor maga Krisztus keresztel”.

A szertartás során a szülők, a keresztszülők, a nagyszülők, a családtagok, a barátok és a közösség is aktív szerepet töltenek be, „igazi és valódi liturgikus szerepet”, de ez a zsinati tanítás szerint úgy történik, hogy a „liturgikus cselekmények végzése közben mindenki, a fölszentelt szolgák éppúgy, mint a hívek, csak azt tegyék, ami a dolog természete és a liturgikus szabályok szerint rájuk tartozik, de azt mind tegyék is meg”.

A határozat szerint „újra felbukkan itt a pasztorális rend vitatható motivációival egy ősi kísértés, hogy a Hagyomány közvetítette formulát alkalmasabbnak tűnő szövegekkel helyettesítsék”. Ám a lelkipásztori szempontokhoz folyamodás öntudatlanul is leleplezi, hogy itt személyeskedő és manipuláló akaratról van szó”.

A II. Vatikáni Zsinat a Tridenti Zsinat nyomán kijelenti a „szentségi szektarianizmus tökéletes alkalmatlanságát az egyház művében”, megállapítva, hogy „egyáltalán senki másnak, még a papnak sincs megengedve, hogy saját elgondolása szerint a liturgiához valamit hozzáadjon, abból valamit elvegyen, vagy abban valamit megváltoztasson”. Ugyanis saját kezdeményezésre megváltoztatni egy szentség szertartásrendjét nemcsak liturgikus visszaélés, mint egy pozitív norma megszegése, hanem sebet okoz az egyházi közösségnek és Krisztus műve felismerhetőségének, mely súlyos esetekben érvénytelenné teszi magát a szentséget, hiszen a szolgálati cselekvés természete megköveteli, hogy hűséggel adjuk át, amit mi is úgy kaptunk”.

A Kongregáció már 2008-ban válaszolt a hasonló önkényes változtatásokra, mint például: „Én téged megkeresztellek a Teremtő, a Megváltó és a Megszentelő nevében”. Az akkori, XVI. Benedek pápasága idején született válasz lényegében ugyanaz, mint a mostani: „az ilyen keresztség érvénytelen és ezért a teljes, az abszolút formulával kell végezni a keresztség szertartását”.

Forrás: Vatican News