Őszintén az Index-ügyről

A mostani történéseknek a szememben két vetülete van. Az első az emberi aspektus: természetes, hogy megfogalmazódik egyfajta szolidaritás-érzés olyan kollégákkal szemben, akik úgy érzik, műhely, alkotó közösség nélkül maradnak, akik elhagyják a lapot, ami nekik fontos volt. Bízom benne, hogy egyéni életükben nem történik helyrehozhatatlan kár, hogy hamar megtalálják a helyüket.

A másik vetület azonban holisztikus, az örök küzdelem aspektusa, amely messze túlmutat pártpolitikai csatározásokon (valójában sokkal, de sokkal többről szól) és amelyből ez a lap jócskán kivette részét.

Keresztény-konzervatív emberként ne várja tőlem senki, hogy könnyeket hullajtsak egy sokat ártó újságért.

Az Index.hu-nál talán egyetlen sajtótermék sem tett többet az egyházak lejáratásáért, a keresztény értékek kifigurázásáért, a nemzeti érzés nevetségessé tételéért, a konzervatív szimbólumok sárba tiprásáért.

Kevesen népszerűsítették nagyobb elánnal a nihilizmust, a szabadosságot, a normanélküliség normává emelését, devianciák társadalmi elfogadását. Ne legyünk naivak: objektivitásról náluk szó sem volt.

Akkor és ott rúgtak belénk, amikor és ahol csak tudtak.

Tették mindezt úgy, hogy közben elévülhetetlen érdemeket szereztek a magyar nyelv rongálásában, botrányos helyesírás, rémes központozás jellemezte cikkeik túlnyomó többségét.

Olvasóiknak nem csak akkor hazudtak, amikor hatásvadász címeket adtak, hanem akkor is, amikor megpróbálták elhitetni, hogy nincs másik… 

Vágvölgyi Gergely

Cikkünk másodközlés, az írás eredetileg a szerző hivatalos Facebook-oldalán jelent meg.

 

Kiemelt képünk forrása a Wikipedia.