A magyar animációs szféra legnagyobb részét ma a rövidfilmek teszik ki
– Miért döntött úgy, hogy animációs filmkészítő lesz? Mi vonzotta a szakmába?
– Az egyetem előtt leginkább az illusztrációk és azoknak animációval való bővítése vonzott, de most, az első egyetemi évem végével is sokat változott a hozzáállásom. Azzal, hogy összetettebb projekteken dolgozunk, már kezd kikristályosodni, hogy melyek azok a területek, amelyek az animációs szakmában jobban érdekelnek. Még mindig sok döntés előtt állok a szakmával kapcsolatban, de minden apró lépéssel és nehezebb feladattal izgalmasabbá válik még a monotonabb munka is.
Szerencsém volt, mivel egy jó barátommal együtt kezdtük el felfedezni a rajzfilmes szférát, és tudtuk egymást segíteni benne, illetve közösen is dolgoztunk kisebb projekteken.
– Hogyan látja: milyen kérdések, problémák foglalkoztatják a mai, fiatal rajzfilmkészítőket?
– A mai alkotóközeg nagyon sokrétű és izgalmas, ami pedig közös pont lehet a szerzői kisfilmeknél, az a személyesség, ami hitelessé teszi ezeket az alkotásokat. Ez nem is feltétlenül jelenti azt, hogy személyes eseményeket dolgoz fel egy adott alkotó, hanem inkább azt, hogy van egy kötelék a film és annak szerzője között, ez pedig érződik is a kész film hangulatán.
Minden alkotót más téma foglalkoztat, legyen az globális vagy egészen hétköznapi, a tálalás az, ami megadja a szubjektív hangot hozzá.
– Véleménye szerint a globális vagy a nemzeti tartalmakat kellene előtérbe helyezni ezekben a filmekben?
– Minden alkotó azzal dolgozik, amihez van valamilyen saját kötődése. A nemzeti tartalmak is csak úgy tudnak igazán működni egy kisfilmben, ha azok egy személyes történet által vannak bemutatva, vagy az alkotó véleménye is érződik rajtuk, ha ez hiányzik, túl objektívvé válik a film és kiüresedik. Személy szerint jobban kedvelem az univerzálisabb témákat, amelyekhez tudok merítkezni a saját élményeimből, vagy olyan történetekből, amelyeket érdekesnek találok. 
– Miért érintik meg az ön generációját mélyebben az „univerzális” témák?
– Univerzális téma alatt azt értem, hogy egy alkotás nem feltétlenül szűkíti le a célközönségét a témaválasztásával egy adott csoportra, hanem olyan egyetemes témákat dolgoz fel, amelyek mindenki számára érthetőek, illetve sokakat foglalkoztatnak. Természetesen nem lehet mindenkihez szólni egyszerre, ezért érdemes megszabni a határait a célközönségnek, de az leginkább a korosztályokra vonatkoztatható, gondoljunk csak a korhatár-besorolásra. Alkotói döntés a téma kiválasztása, ezért nem mernék az egész generációmra következtetéseket levonni, annak sokszínűsége és széttagoltsága miatt. Én személyesen azért kedvelem jobban az univerzális témákat, mert úgy érzem, ezeken keresztül tudom hitelesen bemutatni azokat a dolgokat, történeteket, amelyek engem érdekelnek.
– Az animációs filmekre gyakorta tekintenek „mesefilmként”. Mi lehet valójában az animációs film mondanivalója?
– A korai animációs filmeknél, rövidfilmeknél is láthatunk példákat arra, hogy mélyebb mondanivaló van bújtatva, úgymond egy „meseréteg” alá.
Ezeket olykor meg sem lehetett volna jelentetni, illetve nem találtak volna közönséget, ha nem mesének vannak beállítva.
Meglátásom szerint annyiban változott a helyzet, hogy ma már nagyobb a nézőközönség befogadóképessége, igénye az olyan animációkra, amelyek nem feltétlenül mesébe vannak ültetve és egészen absztraktak is lehetnek, mégis fogyaszthatóak. Ez abban is megnyilvánul hogy a mainstream animációs filmek a szerzői alkotásokkal egyre inkább közelednek egymáshoz.
Akármennyire is jelen van a köztudatban, hogy az animáció egyenlő a mesefilmmel, ma már ez egyre inkább felbomlik és ez a rövidfilmeknél a legfeltűnőbb, ahol már a filmek nagyobb része kifejezetten érettebb korosztályhoz szól, a fesztiválokon pedig külön szekcióban szerepel a gyerekeknek szóló animáció. 
– A korábbi animációs filmrendezőinket gyakorta motiválta a nemzeti múlt, irodalom és történelem. Mennyire lesz fontos a magyar kultúra „rajzfilmbe ültetése”?
– A magyar kultúra rajzfilmbe való ültetése nem csak a nagy rendezőiknél (például Jankovics Marcell, Richly Zsolt, Gémes József) volt jelen, de ma is megvan, csak nem feltétlenül az egészestés animációs filmekben – amelyekből egészen kevés készült az elmúlt évtizedekben, legalábbis a magyar múlthoz képest.
Szerintem az a probléma, hogy nem készül annyi egész estés magyar animációs film, amely eljutna a mainstream közegekhez, így ha van is magyar kultúra ihlette alkotás, az nem válik széles körben ismertté.
A magyar animációs szféra legnagyobb részét ma a rövidfilmek teszik ki, azok között viszont találni olyanokat, amelyek például magyar írók novelláit dolgozzák fel.
– Jelenleg globális társadalmi változások kellős közepén állunk. Mennyire tud az animációs film az ilyen jellegű témákra reflektálni?
– Az animáció mint platform tökéletes a globális problémák közvetítésére, hiszen ma már rengeteg dolog, ami körülvesz minket (televízió, internet) mozgó anyagként van tálalva, ezért akár egy tájékoztató animációs videó is sokkal hatásosabb lehet, mint egy állókép. A szerzői animációs filmek egy része is reflektál a változásokra, mivel az alkotókra is ugyanazok az erők hatnak, mint mindannyiunkra. Nem lehet teljes mértékben kizárni azokat a tényezőket, amelyekben élünk; ami a különbséget jelenti azonban az alkotások között az az, hogy mekkora mennyiségben vannak jelen a filmben a társadalom jelenlegi helyzetére reflektáló elemek.
Tóth Gábor
Kiemelt képünk forrása: Bella Tamara munkája (Fotó: Bella Tamarától)
