Pap legyen belőled, fiam! – mondta és megcsókolta az újszülött talpát

Wagner Viktória védőnőre, szociális testvérre emlékezük születésnapján.

„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket,
és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek,
és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben,
megadja néktek. Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek!”
János 15:16-17

„Köszönöm, Uram, hogy hívtál!”
Wagner Viktória (1907-1994)
szociális testvér, védőnő
a védőnői hivatás egyik példaképe

1907. július 7-én született Parasznyán Wagner Ilona Anna, aki a Viktória nevet már szerzetesként vette fel. Édesapja körjegyzőként dolgozott a faluban. A családfőt 1914. novemberében meggyilkoltak, az édesanyának a hat gyermekkel el kellett hagyja a szolgálati lakást és a falut.

1926-ban Miskolcra költözött a család. Viktória két testvérével (Herminával és Beatrixszal) belépett a Szociális Testvérek Társaságába. A társaság révén került az anya-, gyermek- és nővédelemmel kapcsolatba, ugyanis ekkoriban indult a zöldkeresztes védőnőképzés, ahová érettségivel vagy tanítói oklevéllel lehetett jelentkezni. Neki akkor csak négy polgárija volt, mégis felvették. Az első legjobb eredménnyel végzők között kapta meg az oklevelét 1933-ban. Ettől kezdve zöldkeresztes védőnőként dolgozott.

Szolgált Gyöngyösön, Szegváron, Szentesen, Bordányban, Csíksomlyón, Kistemplomtanyán, 1958-tól pedig Kiskundorozsmán. 1964-ben az Egészségügy Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta, életművéért pedig a Nagycsaládosok Országos Egyesülete által alapított „Élő Nemzeti Kincs” díjat.

1966-ban nyugdíjazták, de a szolgálat soha nem szűnt meg számára. Mindig nyitva állt nála az ajtó és az ablak, bemehetett hozzá, aki beszélgetni szeretett volna vele – segítséget, tanácsot, jó szót, szeretetet mindig kaptak. Az ablaka legendás volt arról, hogy ott adta ki, amire a hozzá fordulóknak szüksége volt. Cukrot, lisztet, de volt, hogy vaskályhát…

1989-ben a Duna Televízió Vallási Műsorok Szerkesztősége, a Fiatal Művészek Stúdiója portréfilmet készített vele „Köszönöm, Uram, hogy hívtál” címmel.

Wagner Viktória. (Képkocka a Duna TV filmjéből. Forrás: szocialistestverek.hu)

Haláláig Kiskundorozsmán élt a szolgálati lakásában, ami nem volt több egy egyszerűen berendezett szobánál – mégis teli volt szeretettel, szolgálatkészséggel, alázattal, Jézus szeretetével. Wagner Viktória egész életében mély hittel szolgálta Istent, pártfogója volt a szegényeknek és a cigányoknak, és szüntelenül tiltakozott az abortusz ellen.

Sok pap köszönheti neki a papi hivatását: legendaként él róla, hogy amikor egy újszülöttet gondozásba vett, otthon meglátogatta, némelyikük talpát megcsókolta, és azt mondta, pap legyen belőled, fiam! És így is lett. 1994. december 6-án, 87 éves korában hunyt el, temetésén ott voltak mindazok a papok, akik így kapták indításukat a papi hivatásra.

Sírja Kiskundorozsmán van, a településen emléktábla őrzi emlékét. 1998. május 26-án a Magyar Védőnők Egyesületének segédletével alakították ki Parasznyán, a Kossuth utcában az emlékszobát szülőházában, ami a kiskundorozsmai otthonának tárgyait tartalmazza, és a Wagner családnak állít emléket.

Az emlékszoba és az emléktábla avatásán jelen volt az akkor még egyetlen élő testvére, Wagner Erzsébet, aki 2003 telén elhunyt.

Wagner Viktória egész életét a hitének, a hivatásának és a segítésnek szentelte. Az ő megfogalmazásában, hogy ki is a védőnő, azt felelte – „az ingyen jó barát”.

Az emlékszobát több védőnői csoport is meglátogatta, hiszen az országban nincs máshol ilyen jellegű, úgymond zarándokhely, ahol a védőnők szembesülhetnek hivatásuk múltjával.

A Védőnőkért, Új szülők és Újszülöttekért Alapítvány, a Magyar Védőnők Szakmai Szövetsége elnöke, Várfalvi Marianna és a Szociális Testvérek Társasága elöljáró helyettese, dr. Németh Emma látogatást tettek néhány napja, június 29-én az emlékszobában. A ház falán elhelyezett emléktáblát is megkoszorúzták. 

Sajnos a ház ma már használaton kívül van, elvizesedett és rendkívüli módon leromlott. Az emlékszobát menteni kell!

Várfalvi Marianna

Iratkozzon fel hírlevelünkre