A Balaton klasszikus ékköve

Irodalmi hagyományok Keszthelyen és környékén

Kacsó Pongrác itt fejezte be a János Vitéz utolsó tételeit és itt született Szendrey Júlia költő Petőfi Sándor felesége. Keszthely a Balaton nyugati szegletében fekvő, élénk turizmussal, fontos gazdasággal, jelentős történelemmel és kultúrával rendelkező város. A környék irodalmi hagyományaiba Cséby Géza irodalomtörténész avatott be minket. Az író, költő, műfordító és művelődéskutató 2019 márciusától a Lengyel Köztársaság tiszteletbeli konzulja Keszthelyen. Neki köszönhető, többek között, a Stary Sączban, Piwniczna-Zdrójban és Marcinkowiceben felavatott magyar-lengyel vonatkozású emléktáblák megvalósítása. A magyar és lengyel kapcsolatok ápolásában kiemelkedő szerepet játszik.

Irodalom iránti elkötelezettsége korán megmutatkozott. Mindössze 8. osztályos tanuló volt, amikor lefordította lengyelről magyar nyelvre Marian Brandisz, Egy fiú a vontról című könyvét. 1972-ben a budapesti Pénzügyi és Számviteli Főiskolán, 1983-ban az ELTE BTK Népművelés Szakán szerzett diplomát. Egyetemi tanára volt Maróti Andor művelődéskutató (Budapest, 1927. július 27. –), aki születésének 70. évfordulóján megjelent kötetébe, diákjai közül Cséby Gézát kérte fel, hogy írjon bele részletet. Alapítótagja a hévízi Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaságnak.

Keszthely vonzáskörzetében, Hévízen egy Zalából elszármazott svájci magyar költő, Major-Zala Lajos vásárolt nyaralót az 1970-es években, ahová minden nyáron meghívta irodalmár barátait, s rövid felolvasásokkal mutatták be legújabb műveiket. Köztük volt Pomogáts Béla és Péntek Imre is, aki bemutatta Cséby Gézát a társaságnak. Ekkor közösen kitalálták, hogy formálisan működve létrehozzák a Csokonai Asztaltársaságot.

A titkosrendőrség ekkoriban (1985.) már nem akadályozhatta működésüket, de azért aktívan figyelték a részvevőket. 1990 után az első hévízi polgármester, majd a Szent András Kórház igazgatója támogatásáról biztosította a svájci-magyar költőt és művész barátait, ami új szervezeti forma kialakítását jelentette: 1992-ben bejegyezték a „Csokonai Irodalmi és Művészeti Társaság”-ot. Az évente megrendezett tanulmányi napok előadásaiból később kötetek, publikációk születtek. Megfordult a társaságban a magyar szellemi élet kiválóságai közül Tatay Sándor, Csengey Dénes, Dedinszky Erika, Ferdinandy György, Csurka István, Laczkó András és Fodor András. Egy kis anekdota, hogy Takáts Gyula minden írótalálkozóra saját készítésű beceit vitt magával, de egyik alkalommal sietségében a vizes demizsont kapta magához és már csak Hévízen, a bor kóstolása után derült ki ez a mellé nyúlás, a társaság nagy mosolygása közepette.

A társaság ma is működik. Nemsokára tisztújítást tartanak. Az alapítók elérkezettnek látják a fiatalítás idejét.

De lássunk egy korábbi irodalmi hagyományt is:

„Kezdetben volt Pakots, aztán lőn az Ige. Köztünk Ő a kapocs, azért jöttünk ide.”

– József Attila ezt a rögtönzést írta a Magyar Írók Gazdasági Egyesületéről (IGE), amely 1932-től részesítette támogatásban a magyar írókat. Alapítója Pakots József országgyűlési képviselő. A nehéz anyagi körülmények között élő költő fantasztikusan érezte magát az egyesület programján Keszthelyen, a Balatoni Íróhéten, ahol az íróknak, költőknek, szerkesztőknek olyan ételeket szolgáltak fel, amilyeneket ő soha nem látott. A több mint harminc résztvevő között Tersánszky Józsi Jenő, Tamási Áron is megjelent. Ez az értelmiségi összejövetel azonban a háború miatt szünetelni kényszerült, majd az 1982-es évfordulón Cséby Géza kezdeményezésére idézték fel újra az egyesület hagyományait. Nagy Gáspár írót, a Magyar Írók Szövetségének titkárát sikerült meggyőzni a hatalom nyomásának ellenére, hogy ismét létrejöjjön a találkozó, melyen többek között Győrffy László, Takáts Gyula és Csorba Győző is részt vett.

Amikor a balatoni költőtársakról kérdezem Gézát, hangsúlyozza: Ők nem tapolcai, vagy badacsonyi költők, ők magyar költők. A magyar vidék rengeteg ihletet, tanulmányozni valót és meghitt helyszínt ad a magyar alkotóművészeknek. Hogy miért olyan különleges hely a Balaton az írók, költők életében? Főként a táj miatt. Mint ismeretes, ez leginkább az Északi-partot jelenti.

Atyai jó barátja volt Takáts Gyula, aki a Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozott. Az ő kortársa volt Babits Mihály, Radnóti Miklós. Első kötete A kút 1935-ben jelent meg. Az induló költő szárnypróbálgatásairól, Radnóti Miklós írt biztató kritikát. Géza felidézi a kis alkotóházat, amelyben lakott Becehegyen, ahová fügefákkal szegélyezett, mediterrán jellegű meredek, sziklás út vezetett. A lakóhely kezdetben mindössze egyetlen szobából állt, egy íróasztallal, egy könyvszekrénnyel és egy ággyal. Gyönyörű kilátás nyílt a szigligeti öbölre a timpanonos teraszról. Sok vers, filozofikus mű született arról, ahogyan az oszlopok között a tóra lát.

Németh István Péterre költészeti munkássága mellett, sztoikus nyugalma miatt néz fel. Említi közösségi oldalának bejegyzéseit, ahová többek között Szent György hegyről ír irodalmi vonatkozásokat. Ahogyan Mozart és Schubert megzenésítette a Tapolcához is kötődő Baumberg Gabriella verseit, úgy Németh István Péter szenzációsan fordította le az osztrák költőnő verseit. Felidézi, hogy minden évben karácsonyra kiadott egy füzetet legújabb verseivel és ebből barátainak is adott. A dedikációja alá rendszeresen egy lekonyult virágot rajzolt. (Ebből is tapasztalható, hogy ő egy „szelídített hippi2. – link)

Cséby Gézával ellátogattunk a Festetics Kastélyban található Helikon Könyvtárba is. A gyűjtemény Magyarország egyetlen épségben megmaradt főúri könyvtára, melyet két évszázadon át gyűjtöttek a Festeticsek. A család Dalmáciából származott, de az identitásuk magyar volt. I. Festetics György (1755–1819) támogatta a magyar nyelvű színházak, folyóiratok létrehozását. Minden akadályt leküzdve, 1817 február 12-én megrendezte a Helikon Ünnepséget, kompromisszum alapján a császár születésnapjához igazodva. Az ünnepség a korszak híres íróit, költőit látta vendégül. Csaknem 100 év múlva megemlékezést tartottak a Helikonról, de az igazi újjáéledés a háborús időszak után, 1958-ben következett. A KISZ felügyeletével megvalósulhatott a rendezvény, melynek keretében a diákok összemérhették tudásukat az előadóművészet minden ágában. Később, a rendszerváltást követően már a keszthelyi városvezetés kezdeményezésére rendeztek Helikon Ünnepséget, amelyet Cséby Géza valósított meg. Minden iskola a Dunántúl területéről maga választotta ki a tehetségeket, hogy kiket küld versenyezni a 18. kategória egyikébe. Bánffy György volt a versmondó zsűri elnöke, aki 130 verset hallgatott végig és az összesről egyenként mondott véleményt. Mihály Andrást az Operaház igazgatója volt a zenei zsűri elnöke, de helyet kapott itt Szokolay Sándor is. Balázs Árpád a résztvevő kórusokat értékelte, Nagy Gáspár ítélte oda az irodalmi díjakat.

A hagyomány ma is él. Bár az idei ünnepség elmaradt a járványhelyzet miatt, remélik a mielőbbi újjáéledést.

 

Kovács-Pifka Anna