Mintha a Jelenések könyvének eszkatologikus képei között találnánk magunkat, amikor Kádár József festményei, rajzai között sétálunk. A Jel-képek kiállítás megtekintése után azt érezhetjük, van valami több a kézzel kitapintható világon túl, amelyből az elénk varázsolt ábrázolások révén kóstolót kaphatunk. A képek alkotójától korábban sem állt távol a nem feltétlenül fősodratú művészet felkarolása. Az egykori rádiós műsorvezető igyekezete révén az éterben lejátszott keresztény könnyűzenei dalok sokakhoz juttatták el az evangélium örök üzenetét. Tegnap muzsika, ma digitálisan módosított álomképek, amelyek hosszú ideig megtekinthetőek voltak Törökbálinton, a Szeretetláng kápolna és közösségi házban. Az alkotóval beszélgettünk.
– A Jelenések könyvének világában érzem magam, amikor engedem, hogy a kiállított képeid hassanak rám.
– Mindenkire másképp hatnak. Éppen ezért soha nem adok címet a képeimnek. Emberenként változik, hogy éppen mit üzennek. Nem akarok senkit befolyásolni abban a lelki-szellemi folyamatban, melynek során a kép hatni kezd a lelkében. Ez mindig titok.
– Hogyan születnek az alkotásaid? A véletlenszerűen elkészült kép hat rád, vagy benned születik egy gondolat, amelyet vászonra, papírra akarsz vetni?
– Az életemben mindig fontos helyet foglalt el a kreativitás megélése. Lehet az a zene, a fotózás vagy éppen a festés, rajzolás és alkotás területén. Több egyszerű okból egyszer csak úgy döntöttem, hogy a felnövekedő gyerekeim otthon megmaradt festőkészletével kezdek valamit. Miután az első képemet megmutattam egy szakértő barátomnak, sok jótanáccsal látott el. Üresítsük ki önmagunkat Isten előtt, hogy ő vezethesse a kezünket. Sok képem két vagy három vonallal indul el, aztán lesz belőle valami.
hirdetésEz egy játék, miközben hagyom, hogy Isten alkosson általam.
Az ars poeticám is ezt támasztja alá: „Tedd láthatóvá a láthatatlant!”
– A hitedből alkotsz?
– A kereszténységet az „anyatejjel szívtam magamba”. Felnőttként megszületett bennem egy hatalmas vágy az Úr iránt. Isten kihívott a protestáns keresztény közösségből, ahová korábban tartoztunk. Nagyon hiányzott számomra a dicsőítés és a közös zenélés, amely ott nem volt meg. Az interneten az egyik katolikus templom meghívásával találkoztam: bárki szabadon csatlakozhatott a templomi gitáros kórushoz. Amikor a feleségemmel először beléptünk a váci piarista templomba, mindketten azt mondtuk:
„itt lakik az Úr”!
Istennek egy útfajta jelenlétét tapasztaltuk ott meg, amit a közel harminc éves múltam során addig soha. A szentségek újdonságként jelentek meg előttünk. Ez a világ teljesen „beszippantott” bennünket, ami az Eucharisztia vételével vált teljessé. Akkor végérvényesen hazaérkeztünk. Ma ott tartunk ezen az úton, hogy a megtapasztalt erőt szeretnénk továbbadni mindenféle eszközzel és módon másoknak, kiváltképp a fiataloknak. A képeim is ebből a megtapasztalásból forrásoznak.
– Lehet, hogy ezek alapján jobb lenne „Jel-képek” helyett „Jelenlét-képeknek” nevezni a kiállított műveidet?
– A jelképek megmutatnak valamit Isten jelenlétéből. Elkezdenek beszélni akár két-három vonal segítségével. Mindezt felerősítik a színek és a formák. Két dimenzióból a digitális módosítás révén mintha háromdimenziós világba lépnénk. És mindenkiben van egy titokzatos plusz dimenzió is, amely Isten ajándéka bennünk.
Gável András
Az alkotásokat jelenleg ezen az oldalon lehet megtekinteni.
A kiemelt képünkön Kádár József egyik alkotása látható, amelyet a művész bocsátott a rendelkezésünkre.
