Jó lenne, ha több hazai animációs film készülne kifejezetten a magyar közönség számára – mondja Gyurkó Vitéz Dániel, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) animáció szakos hallgatója. Az ígéretes tehetséggel a rajzfilmkészítés lehetőségeiről és a vizuális megvalósulás lehetőségeiről beszélgettünk.
– Tudjuk és büszkén hirdetjük is, hogy a magyar animáció a ’70-es és a ’80-as években világszínvonalon működött, képviselői igazán nagyokat alkottak. Mi a helyzet ma?
– Úgy gondolom, hogy – hasonlóan más művészeti ágakhoz – az animáció is egyre jobban kezdi kinőni magát idehaza. A magas minőséget produkáló gyártás létrejöttében kulcsfontosságúak a különféle rajziskolák, illetve művészeti egyetemek is – a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem ennek a folyamatnak jeles képviselője.
Az intézménynek a szakmai képzés mellett fontos kapcsolati szerepük is van, hiszen ott összpontosul a hazai animációs szcéna.
Diákként lehetőség van megismerkedni az idősebb szakemberekkel, valamint ők is itt találkozhatnak a következő generáció tagjaival, talán későbbi munkatársaikkal. Úgy gondolom, hogy egy igen prosperáló időszaknak lehetünk a szemtanúi, hiszen egyre több hazai alkotás jelenik meg nívósabb külföldi platformokon.
hirdetés
Gyurkó Vitéz Dániel (Forrás: Gyurkó Vitéz Dániel)
– Hogyan lehet igazán elsajátítani az animációkészítés csínját-bínját?
– Animáció szakon a hároméves alapképzés jóval inkább egy kísérletezési időszak, mintsem szoftverismereti edukáció. Éppen ezért nagy előny, ha valaki már alapszinten tudja használni a különböző programokat – ez manapság, az internet korában nem egy elérhetetlen cél. A három egyetemi év során alapvetően az alkotói szemléletmód elsajátítása zajlik.
Ennek értelmében egy problémára vagy kérdésfelvetésre reflektálva visszük végig az adott munkafolyamatot, folyamatos és következetes oktatói konzultációk kíséretében.
Az oktatás másik fontos része a közösségi együttlét. Itt tanulunk meg csoportban dolgozni és egymás elképzeléseire épülő, konstruktív gondolkozásmódot kialakítani. Mindemellett pedig jó munkakapcsolatok alakulhatnak ki és nem utolsó sorban a technika tekintetében is sokat tanulunk egymástól.
Egyetemi munka alkotás (Forrás: Gyurkó Vitéz Dániel)
A kétéves mesterképzés már egy egyéni gondolat kifejezéséről szól, melyet általában animációs rövidfilm formájában fogalmaznak meg az alkotók. Mindezt az egyetemen működő szakmai mentorgárda segítségével dolgozzák ki és valósítják meg.
– Az egyetemi élet mennyire segíti az alkotásban történő elmélyülést, inspirációt?
– Az intézménynek megközelítőleg ezer hallgatója van. A többi egyetemhez képest ez igen előnyös helyzet, hiszen egy nem túlzsúfolt közösségben sokkal könnyebb elmélyülni és teret adni a gondolatoknak.
Mindez egy igen inspiráló és kreatív légkört eredményez, melyben felszabadultan lehet alkotni.
Minden szakon 15-20 fős osztályok vannak – így az animáción is –, ez a kis létszám pedig lehetőséget ad arra is, hogy jobban megismerhessük egymást, ami az alkotó szakmákban igen fontos. A tanszéken nagyjából mindenki ismer mindenkit, mindenki nagyon segítőkész és nyitott. Nagyon szeretek ide járni.
– Miért választottad az animáció szakot?
– Amióta az eszemet tudom, azóta rajzolok. Ahogy teltek az évek, úgy a rajzaim által is egy egyre illusztratívabb, játékosabb világot kezdtem megteremteni magamnak. Mindemellett a képregények is elkezdtek foglalkoztatni. Kezdetben a könnyedebbek, viccesebb témájúak, majd később az egyre komolyabb kérdéseket boncolgató alkotások jöttek szóba. Egy rövidebb útkeresési időszak után pedig eldőlt, hogy az animáció irányába indulok el, és a MOMÉ-n kívül más nagyon szóba se jöhetett.
Akt és csendéletek (Forrás: Gyurkó Vitéz Dániel)
Nagyon sok minden érdekel és foglalkoztat, ám tisztában vagyok az erősségeimmel és a gyengeségeimmel is – ami, úgy gondolom, a jövőmmel kapcsolatos döntés meghozatala szempontjából igen előnyös. Szívesen részt vennék a szakmán belül folyó szervezői tevékenységekben, vagy mint alkotói folyamatot összefogó szakember tevékenykednék. Az sem kizárt, hogy egyszer filmet rendezek, de az sem lehetetlen, hogy végül a képregényhez térek vissza. Minden azon múlik, hogy a következő években hogyan tudom magam képezni. Még sokat kell tanulnom, de a MOMÉ-t kiváló színtérnek tartom az ember szakmai „kivagyiságának” feltérképezése szempontjából.
– A néző már a kész filmekkel találkozik, de az valójában egy rendkívül összetett folyamat végeredménye. Mi adja a kezdőötletet és mi vezet a végkifejlethez?
– Nagyon fontos, hogy egy alkotó ember stabil elképzelésekkel és határozott gondolatokkal rendelkezzen.
Különösen ma, amikor óriási információs zajban élünk, könnyű elveszni a sok súlytalan és lényegtelen tartalom között.
Ugyanakkor kitűnni is nehéz, hiszen azok az eszközök, melyekkel régebben csak egy-egy nagyobb stúdió rendelkezett, ma akár egy számítógépen elférnek. Mára tehát az animációkészítés technikai oldalról mindenki számára elérhetővé vált, ebből is adódik, hogy még mélyebb és kiérleltebb gondolatokkal lehet csak kitűnni.
Emellett pedig kellenek a tapasztalatok, az életútbeliek és a szakmaiak egyaránt. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy kit mi hajt, milyen indíttatásból kezd neki egy film elkészítésének.
Nagyon lényeges, hogy mi az alkotás mondanivalója és kihez és milyen úton kíván szólni az alkotó.
Ezeknek a feladatoknak a sikeres végigviteléhez pedig szükséges egyfajta gondolkozásmódbeli érettség is.
Gyurkó Vitéz Dániel egyik alkotása (Forrás: Gyurkó Vitéz Dániel)
– A generációdnak melyek a fő mondanivalói? Mik a problémáitok, amiket szeretnétek megfogalmazni az animáció eszközeivel?
– Gyakran töröm a fejem, hogy mi az a gondolat, probléma, amit vizuálisan egy-egy film keretén belül meg lehetne fogalmazni. Egyelőre, tanulóként még azon vagyok, hogy megtaláljam és felismerjem azokat a dolgokat, melyek ebben a formában megjeleníthetőek lennének. Azt vettem észre, hogy a generációmat a globális kérdések jobban foglalkoztatják, mint a hazai, a magyarsággal kapcsolatos kérdések és témák. Mindez abban is tetten érhető, hogy egyre kevesebb animációs film szól kifejezetten a magyar közönségnek. Nem vagyok abban a pozícióban, hogy ezt megítéljem, ugyanakkor
személy szerint örülnék neki ha több „hazai tartalmú” film készülne – kifejezetten a magyar közönség számára.
– Az egyetem elvégzése után van reális lehetőség elhelyezkedni a szakmában? Elsősorban az itthoni lehetőségekre gondolok.
– Én biztos vagyok abban, hogy elsősorban itthon szeretnék élni és tevékenykedni a szakmában. Természetesen ha olyan külföldi lehetőség adódik, ami tágítaná a világlátásomat, akkor nem mondanék rá nemet.
Ugyanakkor az animációs filmkészítés, a szakma ismét kezdi kinőni magát hazánkban, ezért úgy gondolom, hogy lesz helyünk és munkánk Magyarországon is.
Sok filmfesztiválon, igen nagy számban jelennek meg magyar filmek, ezeken elsősorban a fiatal, elsőfilmes alkotóknak van lehetősége megnyilvánulni. Nagyon jó, hogy egyre több olyan fórum van, ahol be lehet mutatni az önálló alkotásokat, azokról lehet vitatkozni, beszélgetni. Ezt a szabad gondolkozást, eszmecserét az internet is nagyban elősegíti.
Egy vizuális szakember esetében ma már nem elég, hogy „csak” a szakmájához ért; a MOMÉ-n is ezt a fajta sokoldalúságot hangsúlyozzák. Ezzel segítik a hallgatókat, hogy megtalálják azokat a technikákat, amikkel kialakíthatják saját nyelvüket – és esetleg a későbbi megélhetésük forrását is. A 21. században már nem lehet csak egy dologhoz érteni, a világ gyorsan változik, ezért szükséges, hogy több „hangszeren” is magabiztosan játsszunk.
Tóth Gábor
Kiemelt képünk forrása: Gyurkó Vitéz Dániel, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animáció szakos hallgatójának egyik munkája
