A románok még a bronzszobor lovaglópálcájától is megrémültek

1919 utolsó hónapjai – a trianoni döntés előszobája... – a mély elkeseredettség és a csodavárás hangulatában teltek Magyarországon. Ebben az időszakban lett résztvevője a hazai történelmi eseményeknek Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok, akit a párizsi békekonferencia három társával küldött Budapestre azért, hogy megfékezze a hazánkban fosztogató román hadsereget és felügyelje kivonulását.

Négytagú katonai bizottságot küldött a párizsi békekonferencia 1919-ben Budapestre annak érdekében, hogy a román hadsereget rákényszerítsék a szövetségesek irányelveinek betartására és az egyre képtelenebb méreteket öltő fosztogatás abbahagyására. A misszió nem volt túl sikeres, az angol, a francia és az olasz képviselő a történelemkönyvek tanúsága szerint vagy nem vette túl komolyan a küldetését, vagy megfelelő eszközök híján vonakodott bárminemű felelősség vállalásától a románok zabrálásának megelőzésében.

Üdítő kivételt képezett a bizottság amerikai képviselője, Harry Hill Bandholtz tábornok, akit intézkedései nyomán hamar körülvett a magyarok szeretete.

A szálfaegyenes tartású, vonalas tisztet – túl azon, hogy komolyan vette a szövetségesek által reá rótt feladatot – megérinthette a teljes kifosztás és ellehetetlenülés árnyékában küzdő magyarok sorsa, mert mintha küldetésének tekintette volna védelmüket.

Legnagyobb tette a Nemzeti Múzeumhoz kötődik, amely fennállása során talán sosem volt kitéve akkora veszélynek, mint 1919. október 5-én. Ezen a napon a román hadsereg tucatnyi teherautóval gördült az intézmény elé azzal a szándékkal, hogy a magyar nemzeti kincseket – Bandholtz egyik visszaemlékezésében aranykincsekről is beszámolt – Romániába szállítsák. Mivel Erdély azidőtájt még nem volt Románia része (legalábbis a pecsét még nem került a vonatkozó dokumentumra…), a múzeumi tárgyakra a románok nem tarthattak igényt. A katonai misszió erről előzőleg tájékoztatta is a román főparancsnokot, akit ez minden jel szerint nem befolyásolt.

Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok szobra az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetsége közelében, a Szabadság téren. Fotó: MTI/Jászai Csaba

Harry Hill Bandholtz, amint hírét vette a románok múzeum előtti gyülekezésének, a helyszínre sietett két amerikai ezredes és egy katona kíséretében. Az intézményt addigra körülvette a román őrség, meg is kísérelték a négy amerikait feltartóztatni – sikertelenül. A románok határozott ellenállása közepette bevonultak a múzeum épületébe az igazgatóhoz, akitől röviddel később Constantin Serbescu román tábornok, tisztjei gyűrűjében, követelni kezdte a múzeum kulcsait…  Az igazgató az átadást megtagadta, közölve a román tisztekkel, hogy a múzeum a Szövetséges Katonai Bizottság felügyelete alatt áll. Serbescut ez sem tántorította el, kijelentette, hogy ha reggelig nem kapja meg a kulcsokat, akkor erőszakkal viszik el a műtárgyakat.

Bandholtz ezután elkérte a múzeum vezetőjétől a kulcsokat – biztos ami biztos -, és a múzeum minden ajtaját lepecsételtette a katonai bizottság nevében. A rendkívül komoly történet színes (és sokatmondó) momentuma, hogy Bandholtz, ismerve a románok „gumibélyegzős” hitelesítéshez való már-már mániás ragaszkodását, jobb híján egy amerikai postai bélyegzőt használt a pecsétekhez – amit a románok nem mertek megsérteni, így a műkincsek is a helyükön maradhattak. A kulcsokat a tábornok csak a románok kivonulása után adta vissza a múzeum vezetésének.

A magyar műkincsek védelmében kiálló Bandholtz a korabeli visszaemlékezések szerint lovaglóostorát is megsuhogtatta, amikor a szoros román őrségen át bevonult a múzeum épületébe, és onnan kizavarta az illetéktelenül bent tartózkodókat. Ez a momentum a történelemkönyvekben már legendaként jelenik meg, de a valóságról sokat elárul az, hogy a tiszteletére Budapesten emelt szobor – Ligeti Miklós alkotása – az eredeti tervek szerint ostorral a kezében ábrázolta volna Harry Hill Bandholtz-t.

Az ostor talán fájó emléket mozdított meg a románokban, mert az – hangos tiltakozásuk eredményeképpen – végül a tábornok alakjának háta mögé került.

Bandholtz tábornok bronzszobrát 1949-ben eltávolították, csak a rendszerváltás évében került vissza a Szabadság térre. Katonamód, feszesen a háta mögött tartott kezében a lovaglósotorral ma is emlékeztet bennünket arra, hogy talán alakulhatott volna másképpen is a sorsunk az első világháború után, ha valamivel több hozzá hasonló úriember ül a döntéshozók között. 

A magyarok által nagyra becsült amerikai tiszt emlékére tavaly emléktáblát avattak a Múzeumkertben. Szabadság téri, impozáns bronzszobrának talapzatán ez áll: 

Harry Hill Bandholtz tábornok, az amerikai katonai misszió vezetője 1919. október 5-én megakadályozta, hogy Romániába szállítsák a Nemzeti Múzeum műkincseit. Bandholtz tábornok szobrát, Ligeti Miklós alkotását 1936-ban avatták, 1949-ben eltávolították. 1989-ben újra felállította Budapest Főváros Tanácsa.