Évről évre nő az eltűnt gyermekek száma, és ez az adat sajnos hazánkra is igaz. Több mint 90 százalékuk előkerül néhány hónapon belül, ám átlagosan 100-200 nyomtalanul eltűnik, és sokak sorsát örökre homály fedi. Sokan közülük prostitúció, erőszak vagy gyilkosság áldozatai lesznek. A legtöbb fiatalkorú azonban maga dönt úgy, hogy elhagyja a családi házat vagy a nevelőintézetet.

– Ha egy gyerek eltűnik, azt mindig a legkomolyabban kell venni! Kívülálló számára tűnhet egy ok „kicsinek”, például egy rossz bizonyítvány, vagy az, hogy valakit eltiltanak a szülei a barátaitól, de valójában minden ok komoly, mert a gyerek azt érzi, nem tudja megoldani, illetve nincs olyan, aki figyelne rá, akivel igazán, félelem nélkül meg tudná beszélni a problémáját. Éppen ezért szöknek el – hívta fel a figyelmet lapunknak adott nyilatkozatában Gyurkó Szilvia gyermekjogi aktivista. A szakember szerint

az egyik leggyakoribb ok a bántalmazás, a rossz bánásmód, az erőszak

– a legtöbb esetben ez elől menekülnek el a gyerekek.  

– A magyarországi statisztikák szerint a gyerekek döntő többsége nem családból, hanem gyermekotthonból, nevelőszülőtől tűnik el. Közel 90 százalékuk. Ezeknek az eltűnéseknek a jelentős része a gyerek családból való kiemelését követő 72 órán belül történik. Ilyenkor általában a gyerek visszaszökik a vér szerinti családjához. Egy család elvesztése ugyanis akkor is trauma a gyereknek, ha egyébként ott bántották, elhanyagolták, vagy nem gondoskodtak jól róla. Ezért is nagyon fontos, hogy a kiemelést követően különösen nagy figyelem essen a gyerekekre, és arra, hogy jól tudja őket fogadni az állami gondoskodás rendszere – mutatott rá Gyurkó Szilvia.

hirdetés

A szakember kitért arra is, hogy azoknál a gyerekeknél, akik egyszer már elszöktek, nagyobb a kockázata, hogy ez újra vagy akár rendszeresen megtörténik. Különösen akkor, ha a családjukon kívül nevelkednek.

– Fontos lenne minden gyerek számára, hogy legyen mellette olyan bizalmi személy, olyan felnőtt, akivel meg tudja beszélni a problémáit, aki odafigyel rá, és aki megerősíti őt abban, hogy szerethető, és úgy van jól, ahogy van – véli Gyurkó Szilvia. 

De vajon hová tűnnek azok, akik önszántukból soha nem hagynák el otthonukat?

Nagyon kevés olyan gyerek van, akit hosszú időn keresztül nem találnak, vagy aki végleg eltűnik. A gyerekrablások száma is nagyon alacsony – bár ebből egy eset is tragédia –, főként, ha nem számítjuk bele azokat az eseteket, amikor a szülők rabolják el egymástól a gyereket.

– Ezen a területen egyébként különbség van életkor szerint is abban, hogy mi állhat a gyerek erőszakos elvitele, elrablása, eltűnése mögött. A kamaszoknál, kiskamaszoknál az utóbbi években egyértelműen látszik, hogy az online kötött „barátságok” jelenthetnek olyan csábítást (rossz szándékú netes ismertség esetén), ami miatt a gyerek úgy elmegy otthonról, hogy nem szól senkinek – mondta el a szakértő.

Mit tehetünk a megelőzés érdekében?

Egy-egy szökés hátterében általában egy összetett probléma, konfliktus vagy bántalmazási helyzet áll. Gyurkó Szilvia szerint a legfontosabb, hogy

figyeljünk a gyerekekre, és vegyük észre, ha megváltozik a viselkedése, ha van egy belső küzdelme, problémája, amivel egyedül nem boldogul.

– Elsőre nagyon triviálisnak tűnhet, de ez elképesztően sokat jelent a valódi figyelem, az odafordulás és a minőségi idő, ami az egyik legfontosabb szeretetnyelvünk – mutatott rá. Hozzátette, ha azt látjuk, hogy egy gyerek segítségre szorul, de nem akar, nem mer vagy nem tud beszélni a gondjáról, akkor is jelezzük, hogy mi elérhetőek vagyunk, ha eljön az idő, hogy beszélni akar, akkor kereshet minket.

Nagyon sokat jelent az is, ha a gyerek tudja, kihez fordulhat adott intézményben (iskolapszichológus, szociális segítő, stb.), illetve hogy milyen felületeken kérhet anonim módon segítséget. Ezek közül Magyarországon a legfontosabb a Kék Vonal Alapítvány, és az általuk működtetett 116-000, ami az eltűnt gyerekek segélyvonala.

– Az eltűnt gyerekek egy része meg van győződve arról, hogy

fel sem fog tűnni otthon, ha elmegy. Ez szívbe markoló.

Azonban pusztán a beszélgetés nem segít, ha például a gyereket a családjában bántják, vagy ha az osztályban kiközösítik, esetleg ha online kizsaroltak tőle egy meztelen képet, és most amiatt zaklatják. A gyerekeknek nem csak arra van szükségük, hogy figyeljünk rájuk, hanem hogy vállaljunk felelősséget értük és a jóllétükért! Nagyon sokszor konkrét tettekre is szükség van. Ebben pedig fontos, hogy azok, akik látják a gyerek problémáját, működjenek együtt! Egy tanár például nem fog tudni közvetlen segítséget nyújtani egy családon belüli erőszak-helyzetben, de ha jelzi a problémát a gyermekjóléti szolgálat felé, ők már sokkal többet tehetnek – mutatott rá Gyurkó Szilvia, hozzátéve, hogy

az eltűnt gyerekek világnapja valójában arról is szól, hogy mi, felnőttek, hogyan tudunk felelősséget vállalni a velünk élő gyerekekért…

(Képeink forrása a Pixabay.com és a Flickr.com.)