Valóra vált rémálom: amikor nem jön haza a gyerek…

A szülők legszörnyűbb rémálma, hogy egy nap nem jön többé haza a gyermekünk, nem nyílik az ajtó, nem puffan a sarokba dobott iskolatáska, nem repülnek a koszos stoplis cipők. Minden évben több ezer gyermek tűnik el. Egy részük maguk dönt úgy, hogy elhagyja a családi fészket, másik részük viszont rablás vagy gyilkosság áldozata lesz. Az eltűnt gyermekek világnapja alkalmából a tragédiák mögött álló okoknak jártunk utána.

Évről évre nő az eltűnt gyermekek száma, és ez az adat sajnos hazánkra is igaz. Több mint 90 százalékuk előkerül néhány hónapon belül, ám átlagosan 100-200 nyomtalanul eltűnik, és sokak sorsát örökre homály fedi. Sokan közülük prostitúció, erőszak vagy gyilkosság áldozatai lesznek. A legtöbb fiatalkorú azonban maga dönt úgy, hogy elhagyja a családi házat vagy a nevelőintézetet.

– Ha egy gyerek eltűnik, azt mindig a legkomolyabban kell venni! Kívülálló számára tűnhet egy ok „kicsinek”, például egy rossz bizonyítvány, vagy az, hogy valakit eltiltanak a szülei a barátaitól, de valójában minden ok komoly, mert a gyerek azt érzi, nem tudja megoldani, illetve nincs olyan, aki figyelne rá, akivel igazán, félelem nélkül meg tudná beszélni a problémáját. Éppen ezért szöknek el – hívta fel a figyelmet lapunknak adott nyilatkozatában Gyurkó Szilvia gyermekjogi aktivista. A szakember szerint

az egyik leggyakoribb ok a bántalmazás, a rossz bánásmód, az erőszak

– a legtöbb esetben ez elől menekülnek el a gyerekek.  

– A magyarországi statisztikák szerint a gyerekek döntő többsége nem családból, hanem gyermekotthonból, nevelőszülőtől tűnik el. Közel 90 százalékuk. Ezeknek az eltűnéseknek a jelentős része a gyerek családból való kiemelését követő 72 órán belül történik. Ilyenkor általában a gyerek visszaszökik a vér szerinti családjához. Egy család elvesztése ugyanis akkor is trauma a gyereknek, ha egyébként ott bántották, elhanyagolták, vagy nem gondoskodtak jól róla. Ezért is nagyon fontos, hogy a kiemelést követően különösen nagy figyelem essen a gyerekekre, és arra, hogy jól tudja őket fogadni az állami gondoskodás rendszere – mutatott rá Gyurkó Szilvia.

A szakember kitért arra is, hogy azoknál a gyerekeknél, akik egyszer már elszöktek, nagyobb a kockázata, hogy ez újra vagy akár rendszeresen megtörténik. Különösen akkor, ha a családjukon kívül nevelkednek.

– Fontos lenne minden gyerek számára, hogy legyen mellette olyan bizalmi személy, olyan felnőtt, akivel meg tudja beszélni a problémáit, aki odafigyel rá, és aki megerősíti őt abban, hogy szerethető, és úgy van jól, ahogy van – véli Gyurkó Szilvia. 

 

De vajon hová tűnnek azok, akik önszántukból soha nem hagynák el otthonukat?

Nagyon kevés olyan gyerek van, akit hosszú időn keresztül nem találnak, vagy aki végleg eltűnik. A gyerekrablások száma is nagyon alacsony – bár ebből egy eset is tragédia –, főként, ha nem számítjuk bele azokat az eseteket, amikor a szülők rabolják el egymástól a gyereket.

– Ezen a területen egyébként különbség van életkor szerint is abban, hogy mi állhat a gyerek erőszakos elvitele, elrablása, eltűnése mögött. A kamaszoknál, kiskamaszoknál az utóbbi években egyértelműen látszik, hogy az online kötött „barátságok” jelenthetnek olyan csábítást (rossz szándékú netes ismertség esetén), ami miatt a gyerek úgy elmegy otthonról, hogy nem szól senkinek – mondta el a szakértő.

 

Mit tehetünk a megelőzés érdekében?

Egy-egy szökés hátterében általában egy összetett probléma, konfliktus vagy bántalmazási helyzet áll. Gyurkó Szilvia szerint a legfontosabb, hogy

figyeljünk a gyerekekre, és vegyük észre, ha megváltozik a viselkedése, ha van egy belső küzdelme, problémája, amivel egyedül nem boldogul.

– Elsőre nagyon triviálisnak tűnhet, de ez elképesztően sokat jelent a valódi figyelem, az odafordulás és a minőségi idő, ami az egyik legfontosabb szeretetnyelvünk – mutatott rá. Hozzátette, ha azt látjuk, hogy egy gyerek segítségre szorul, de nem akar, nem mer vagy nem tud beszélni a gondjáról, akkor is jelezzük, hogy mi elérhetőek vagyunk, ha eljön az idő, hogy beszélni akar, akkor kereshet minket.

Nagyon sokat jelent az is, ha a gyerek tudja, kihez fordulhat adott intézményben (iskolapszichológus, szociális segítő, stb.), illetve hogy milyen felületeken kérhet anonim módon segítséget. Ezek közül Magyarországon a legfontosabb a Kék Vonal Alapítvány, és az általuk működtetett 116-000, ami az eltűnt gyerekek segélyvonala.

– Az eltűnt gyerekek egy része meg van győződve arról, hogy

fel sem fog tűnni otthon, ha elmegy. Ez szívbe markoló.

Azonban pusztán a beszélgetés nem segít, ha például a gyereket a családjában bántják, vagy ha az osztályban kiközösítik, esetleg ha online kizsaroltak tőle egy meztelen képet, és most amiatt zaklatják. A gyerekeknek nem csak arra van szükségük, hogy figyeljünk rájuk, hanem hogy vállaljunk felelősséget értük és a jóllétükért! Nagyon sokszor konkrét tettekre is szükség van. Ebben pedig fontos, hogy azok, akik látják a gyerek problémáját, működjenek együtt! Egy tanár például nem fog tudni közvetlen segítséget nyújtani egy családon belüli erőszak-helyzetben, de ha jelzi a problémát a gyermekjóléti szolgálat felé, ők már sokkal többet tehetnek – mutatott rá Gyurkó Szilvia, hozzátéve, hogy

az eltűnt gyerekek világnapja valójában arról is szól, hogy mi, felnőttek, hogyan tudunk felelősséget vállalni a velünk élő gyerekekért…

 

(Képeink forrása a Pixabay.com és a Flickr.com.)