Azt, hogy a természetet védeni kell, már száz évvel ezelőtt élő tudósaink is felismerték és propagálták. Ezért született meg a ma is méltán népszerű Madarak és fák napja, amely főként a fiatalokat és gyerekeket szólítja meg, hogy ráirányítsa a figyelmüket a körülöttünk élő világ csodáira. Szerencsére egyre többen kapcsolódnak be a programba, s az ünnepi programpaletta is igencsak színes a "minden gyerek ültessen egy fát" elvétől a faölelgetésig.
“Újból teljes érvényt igyekszem szerezni annak a fennkölt szellemből fakadó rendelkezésének, mellyel a magyar erdők, mezők dalos madarainak és a fáknak megvédelmezését kívánta elérni akkor, amikor a fogékony gyermeklelket a madarak és fák szeretete felé igyekezett gyöngéden hajlítani” – írta Klebesberg Kuno az első világháború utáni években, amikor kissé háttérbe szorult a természetvédelem, s ezzel együtt a Madarak és fák napja is.
Már ekkor is fontosnak tartották a környezetvédelmet, s azt is fontosnak találták kiemelni a kor szakemberei, hogy a gyermekeinken keresztül tudjuk leghatékonyabban eljuttatni az egész világ számára a természet szeretetének és védelmének üzenetét. Jól példázza ezt a címben szereplő idézet is, mely egy öt éves kislánytól származik, s aki felidultan reagált arra, hogy milyen negatív környezeti hatások veszélyeztetik manapság teremtett világunk legártatlanabb lakóit, a madarakat és a fákat.
Pedig e csodás lények nélkül Horváth Imre szavaival élve egy fillért sem ér a táj.
hirdetés“S üres a fa, ha nincs rajta madár. Én azt hiszem nem kelne föl a nap, Ha nem lennének fák és madarak.”
És valóban, a természet gazdag ölelését soha nem érezhetnénk olyan hívogatónak, ha nem több száz éves fák nyújtanák felénk göcsörtös karjaikat, s kevesebb mosolygós reggelre ébredhetnénk madárdal nélkül. Tudják ezt gyermekeink, fiataljaink is, akik ösztönösen szeretnek természetközeli tevékenységekben részt venni: magokat ültetni, locsolni a kertet, figyelni a magoncok rejtett növekedését a tavaszi hónapok alatt. Fára mászni, s a fát megölelni, érett gyümölcsét leszedni s még azon frissiben magukévá tenni. Nincs is itt mit magyarázni.
Ennek ellenére dícséretes módon évről évre több gyermekekkel foglalkozó intézmény tűzi zászlajára a természetvédelem eme bájos napjának megünneplését, ami bizakodásra ad okot, hiszen a városban lakó fiatalok sokszor a fent említett élményeknek a híján nőnek fel. Nem csak arról van szó, hogy így életre szóló tapasztalatokkal lesznek szegényebbek, de a természet szeretetének és védelmének ösztöne is elszunnyadhat lelkükben.
Így aztán most, a járvány idején, nagy bezártságunkban is próbáljuk megragadni az alkalmat, hogy megünnepelhessük barátainkat, a madarakat és a fákat. Ha van rá lehetőségünk, látogassunk el egy erdőbe – keressünkk izgalmas nyomokat, figyeljük a fák közötti különbséget, keressünk mókust, gyűjtsünk kincseket, hallgassuk a madárdalt élőben is! Sétáljunk egy nagyot a lélekemelő környezetben, s éljük át annak megnyugtató hatását, mely évezredek óta segíti a túlélést, számunkra, emberek számára.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi egyesület idén a koronavírus-járványra való tekintettel a szokásos rendezvények helyett online szeretné mozgósítani a gyerekeket, s ezért egy nagyszerű játékra hívja őket és az egész családot május 10-én. “Mennyire ismered az év madarát és az év hüllőjét? Jártál már a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban? Hallottál már a tatár juharról?”A feledatlap kitöltésével nyerhetünk is, de mindenképpen számos ismerettel lehetünk gazdagabbak, főleg, ha előre felkészülünk a meghirdetett témákból!
Kiemelt képünk forrása: Pixabay
Ha szeretnél további cikkeink között böngészni, kövesd a családhálót a Facebook-on!
