József Attila nemzetünk talán legkiemelkedőbb költője. Élete szenvedésekkel volt tele - ugyanakkor szeretete, Istenkeresése és hite is számos versében megnyilvánul. Ma tőle idézünk néhány sort.
- Az én vezérem bensőmből vezérel!/ Emberek, nem vadak –/ elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,/ nem kartoték-adat.
- Ha féltem is, a helyemet megálltam –/ születtem, elvegyültem és kiváltam.
- Átlátsz, tudom, a bűnök cifra gyolcsán,/ Erény rongyán, bátorság mentebőrén,/ Mégis mindent levetkezem, Uram,/ S elődbe küldöm lelkem szűzi pőrén.
- Győzünk mi mindig,/ Mindnyájan győzünk szomorúan,/ Minket a szívünk győzni indít.
- Tudod, szivem mily kisgyerek –/ ne viszonozd a tagadásom;/ ne vakítsd meg a lelkemet,/ néha engedd, hogy mennybe lásson.
- Igazán/ csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz./ Magaddal is csak itt bírhatsz,/ óh lélek! Ez a hazám.
- Jó volt és rossz volt ő: embernyi,/ most nem jó s nem rossz, ám szeretni/ ma is lehet még szelíden.
- Most mégis, megfáradván,/ Dicséreteddel keresünk új erőt/ S enmagunk előtt is térdet hajtunk, mondván:/ Szabadíts meg a gonosztól.
- Harc az élet, ne tékozold bizalmadat.
- Légy egy fűszálon a pici él,/ s nagyobb leszel a világ tengelyénél.
+ 1 Az Isten itt állt a hátam mögött/ s én megkerültem érte a világot.
hirdetésKiemelt képünk forrása: wikipedia.org
