Még mindig hiszek – Jeremy Camp igaz története a szenvedés értelméről

A fiatal zenész, Jeremy Camp élete akkor teljesedik ki igazán, amikor rátalál Melissára, élete szerelmére. Minden megváltozik azonban, amikor Melissánál rákot diagnosztizálnak. A hit csodáját tapasztalják meg, amikor sokak imádsága és közbenjárása gyümölcseként a kedvese meggyógyul. Összeházasodnak. A rák azonban rövid időn belül teljesen ledönti a lábáról az ifjú feleséget, aki a szenvedésben még mélyebb közösségre talál Istennel. A szenvedés és a nem megszokott helyzetek elfogadásáról szóló film különleges üzenetet hordoz számunkra a koronavírus-járvány időszakában. Képesek vagyunk felfedezni, hogy Isten a legjobbat akarja nekünk?

Amint azt már korábban beharangoztuk, megérkezett az „I Still Believe” című film Magyarországra is, amely a keresztény könnyűzenei előadó és világsztár egész életét meghatározó egyetemi éveinek eseményeit dolgozza fel.

Az egyetemi tanulmányait elkezdő Jeremy vágyai teljesülnek be az új környezetben. A tanulmányai után keresztény rocksztárrá lett Jean Luc a fiatal gitáros barátja lesz. A színfalak mögötti road-feladatokat ellátó srác nagyon sokat tanul a dicsőítő zene műveléséről a már tapasztaltabb előadótól.

„Csak írjad a dalokat, tesó! Írj arról, ami foglalkoztat, amitől félsz! Bármi legyen is az, igaznak kell lennie. Én szerelmes dalokat írok, Istennek. Többnyire Istennek. Néha egy lánynak. Írj arról, amit szeretsz, jó? Csak csináld. Sürgesd azt a napot, amikor már nem lesz több fájdalom, sem szenvedés, eltörölnek minden könnyet. A zenénk ezt hozza közelebb” – javasolja a filmben Jean Luc.

A kijelentés mintha jövőbe látó mondatként szólt volna, hiszen Jeremy és Melissa történetében a szenvedés napjai rohamosan és titokzatosan közeledtek. Melissa testében rákot diagnosztizálnak. A hit ereje – amennyiben Isten akaratával megegyező szándékról van szól – legyőzi a betegséget. Éppen ezt tapasztalhatták meg a fiatal szerelmesek.

Melissa gyógyulásának ajándéka, hogy össze tudnak házasodni, és az ifjú pá megkezdheti közös életét. A kiújult halálos betegség árnya azonban újra besötétíti a jövőt és az elképzeléseiket. A korábbi gyógyulás látszólagos haszontalansága az Istenbe vetett hitüket és bizalmukat rengeti meg.

Az ebből vezető kiútra a szenvedést közvetlenül megtapasztaló Melissa lép hamarabb. Naplójában így vall erről a mennyország felé vezető ösvényről: „Az egyik történetben Isten gyógyít, csodák történnek, míg egy másikban az ő hívása a szenvedés, sőt a halál. És én rájöttem valamire: mindkettő ugyanúgy értékes. Mert mindegyik egy fejezet egy nagyobb történetben. Mindegyik egy ecsetvonás az ő álomszép vásznán. Mindegyik egy csillag fénye, amelyből létrejön egy galaxis. És azt hiszem, azok közé a szerencsés emberek közé tartozom, akik megtapasztalhatták mindkettőt. Az én csodám megtörtént. És elvezetett a tökéletes naphoz veled. Ez így elég is. Megtanultam, hogy a szenvedés nem pusztítja el a hitet, hanem elmélyíti azt.

Istenben érdemes bízni. Még akkor is, ha nem értjük.

Biztonságban vagyok a karjaiban, bátran lépek a fénybe, ami békét hoz, de amit ugyanakkor képtelen vagyok megérteni”.

A halál pillanata az örök élet gyönyörű, felvillanó előszobájaként jelenik meg a film egyik legdrámaibb pontján. Melissa hirtelen felébred, és nem érez több fájdalmat. Gyógyulást érez: „Isten az. Meggyógyultam. Már nem fáj, már nem érzem. Igazad volt. Mondom, hogy meggyógyultam. Azt hiszem, jól vagyok”.

Az először értelmetlennek tűnő elvesztés, halál és fájdalom lázadásra indítja Jeremyt.

Isten jósága és szeretete nélkül a legkisebb szenvedés is értelmetlen.

A halál nem vezet sehová, az élet kiúttalansága maga alá sodor. 

A számtalan csalódás végtelen számú kérdést szül. Jeremy Camp belső küzdelmeiből édesapja saját élettapasztalatából merített felelete villantja fel először a reményt és a kiutat: „Voltak-e nagy álmaim, amik nem váltak valóra? Persze. Értem-e, Melissa miért nincs velünk? Nem, fiam, nem értem. Sajnálom. De tudom, hogy az életem teljes. Gazdagnak érzem magam, és büszke vagyok a családomra. Őszintén, akkor nem értettem egyet azzal, amit csinálsz. Mert nem értettem meg. Önként vállaltad, hogy a tűzön is keresztül mész vele. Mellette voltál egészen a legvégéig. Végül is, ez pontosan az, amit én is megtennék értetek és anyádért. Ez a szeretet. És én láthattam, ahogy a fiam ezt megteszi. A feleségéért. Ez megtiszteltetés számomra. Nem tudom a választ a kérdéseidre. De azt viszont igen, hogy nem

a csalódások ellenére teljes az életem. Pont azok miatt teljes”.

Az „I Still Believe” című film egy őszinte tanúságtétel az élet és a szenvedés értelméről és arról, hogy Isten soha nem hagy el. Ez a felismerés minden dicsőítés forrása, amely nem egyszer dalokban nyilvánul meg hallható módon. Ez éppen így történt Jeremy Camp esetében is, aki az egyik legismertebb keresztény könnyűzenei előadó a világon számos elismeréssel, hárommillió eladott lemezzel és hatalmas, sziklaszilárd hittel, amelyet a dalai is bizonyítanak, épp úgy, mint a film címadó éneke, amelyet az énekes Melissa elvesztése után írt Istennek: „Még mindig hiszek”.

Gável András

További olvasásra ajánlott írásunk:

Meg kell tanulnunk dicsőíteni Istent a szenvedésben is