John C. Lennox friss könyvét a szenvedő világnak ajánlja, s mennyire igaza van! Hiszen mindnyájan valamilyen módon elszenvedjük a járvány nehézségeit. Saját bőrünkön tapasztaljuk azt a láthatatlan korlátot, mely elszakít rokonainktól, barátainktól, közösségeinktől, sőt, mivel megszokott életritmusunkból is kibillent, talán kissé önmagunktól is. Ennek homályában jogosan teszi fel a kérdést az ember: hol van Isten a koronavírus idején? A rövid, de annál mélyebb merítésű könyvében a professzor vigaszt, hitben való megerősítést ad, vagy segít a hit megtalálásban.
A szerző így vall a könyvről: „Arra hívom a kedves olvasót, hogy úgy forgassa könyvemet, mintha egy kávézóban üldögélnénk (bár megtehetnénk), és az imént tette volna fel nekem a borítón szereplő kérdést”. Az alig egy hét alatt megszületett könyvében a híres, nyugalmazott matematikaprofesszor és tudományfilozófus megpróbálja kapaszkodóhoz segíteni az olvasót (legyen hívő vagy hitetlen) a napok és hetek alatt is változó rendkívüli helyzetben.
Virágok tárják szirmaikat a nap felé, az ember légzőrendszerét pedig koronavírus pusztítja.
A fentiek szerint találóan fogalmaz John C. Lennox, hiszen a tavasz fényében még inkább bénítóan hat a vírus. A sebezhetőségünket fókuszba állítva fején találja a szöget az író, amikor azt mondja: „olyan a helyzetünk, mintha egy katasztrófafilmet néznénk – pedig velünk történik mindez”. Majd folytatja: illúzióval vontuk magunkat körül, hiszen évszázadok óta nem voltak világjárványok, így elhittük, már nem is létezhetnek. Felhívja a figyelmet, hogy a nézőpontunk nagyban befolyásolja a világra vagy a betegségre adott válaszadásunkat. Fontos, hogy kezelni tudjuk mind értelmi, érzelmi és lelki szinten a helyzetet.
hirdetésAzzal a reménységgel ragadott tollat a szerző, hogy aki végigolvassa könyvét, megérti, hogy most, a koronavírus tombolása közepette is miért szilárd a hite és reménye a keresztény embereknek. A hit melletti észérvekkel, megfogható példákkal támasztja alá ezt, és vizsgálja a világban a jó és a rossz erkölcsi kérdését. Valahol ott dönti meg az ateisták világszemléletét, hogy mindenki rossznak titulálja a koronavírust. Isten nem határolódik el az ember szenvedésétől. Olyannyira nem, hogy a keresztfán maga is meghalt értünk, hogy életünk legyen. Az ateizmus a kereszten meghal, de a hit húsvét vasárnapra tekint, s benne a feltámadásra. Ez a végső reménye a keresztényeknek. Még olyan kétségbeesett helyzetekben is, mint a világjárványok.
Tudományos alapokra állítva, a hit kérdéseiből is feszeget párat, és ahogy fogynak az oldalak, erősíti meg a kitartást, hitet, reményt az olvasóban. Rövid, de értékes olvasmány, mely jó szándékú kísérőnk lehet a krízishelyzet közepén.
Kiemelt képünk forrása: Harmat Kiadó
