Az ünnep nélküli ember szomorúsága

Nincsenek hétköznapok, ha nincsenek ünnepek. Az emberi világban a jó és a rossz váltakozik, és hiába történik velünk sok jó, mindenért hálát kell adnunk, minden jót meg kell ünnepelnünk. A minden évben visszatérő ünnepek, mint amilyen a húsvét is, nemcsak vallási ünnepek, hanem a keresztény kultúra természetközeliségét, az élet újjászületésének szükségszerűségét is kifejezik – írja Bálint Botond, a PestiSrácok újságírója őszinte, személyes hangvételű cikkében.

Még az egyetemen mondta egy pszichológus tanárom, tulajdonképpen egy odavetett félmondatban, hogy a nyolcvanas években a szakmájában sokat beszéltek arról, hogy elfelejtettünk ünnepelni, a magyar társadalom, a magyar emberek elfelejtettek ünnepelni. A mondat és a pillanat megmaradt bennem, mert annyi minden vált nyilvánvalóvá, amit addig nem értettem – emlékezik vissza a szerző.

A szerző beszámol arról, hogy egy hagyományos, működő családban nőtt fel, ahol a gyermek megélhette játékos éveit, viszont látni vélte az évek múlásával, hogy sorra kikopnak a jól átörökített ünnepi hagyományok és azok vallási töltete, majd az ilyenkor szokásos nagycsaládi étkezések is egyre inkább csak az étkezésekről és nem az őket körülölelő beszélgetésekről szóltak.

Sokáig nekem se fájt ez a hiány, amíg felnőttként meg nem értettem, hogy miért kell keresztet rajzolni a megszegendő kenyér aljára, és miért kell(ene) megtartani a böjtöt – folytatja a problémák feltárását Bálint Botond.

Az ünnep megállítja az időt, határokat szab, a végtelenül telő időt értelmes méretű részekre osztja, figyelmeztet, hogy telik. 

Majd kifejti: az ünnepek megmondták a múlt emberének, hogy mire kellene örömmel rácsodálkoznia újra és újra, miért kell hálásnak lennie. 

A kommunisták álünnepeiről találóan fogalmazta meg a lényeget a PestiSrácok újságírója: Azok a kommunisták persze még a régi világban szocializálódtak, titokban remélték, hogy a saját ünnepeik majd olyan csodákra lesznek képesek az emberek lelkében, mint amire talán gyermekkoruk karácsonyairól emlékeznek.
A szocializmus utolsó két évtizede, bármennyire fáj is ezt kimondani, a teli hasról és az erőfeszítés nélküli életről szólt, paraszt- és munkásgenerációk tanították azt a gyermekeiknek, hogy keressenek erőfeszítés nélküli életet, hagyják el elődeik céljait, mert a jólét a természetes. 

Napjainkra tekintve a szerző így fogalmaz: Az ünnep már csak hagyományőrzés, nem valódi ünneplés. Sokaknak ez nem egy ünnep, ez csak egy hosszú hétvége.

Pedig ha nincs bánat, nincs öröm sem, ha nincs halál, nincs születés sem, ha nincsenek ünnepek, akkor csak a hétköznapok hosszú hétvégékkel megtűzdelt sora van.

 

A teljes írás itt olvasható. 

Kiemelt képünk forrása: pixabay.com