A koronavírus világjárvánnyá fejlődése kihatással van az emberi élet szinte minden területére. Horváth Lilla szociológus a Magyar Nemzetben megjelent írásában rámutat, a négy fal közé szorultság miatt sokan találnak „gyógyírt” szokatlan pszichés helyzetük orvoslására a pornográfia eszközével. A szolgáltatók élnek a helyzet adta lehetőséggel, és ingyenessé vagy könnyen elérhetővé teszik az efféle tartalmakat. A folyamat végeredményben több mint pusztító hatású a társadalom egészére nézve. A liberális vélekedés természetesen most is inkább az egyéni érdeket védi az érték helyett, amely reakcióhoz már hozzászokhattunk a genderideológiák szabadságmázával leöntött diktatúráiban. Szemlézett cikkünk írója leszögezi: az államnak végig kellene gondolnia, mikor érkezik el az a pont, amikor tovább már nem maradhat „erkölcsileg semleges” pozícióban.
Amíg a világjárvánnyal összefüggésben többen kiemelik, hogy az annak következtében kialakult új szituáció egy kiváló lehetőség is lehet családi kapcsolataink és a belső lelki fejlődésünk területén, addig a pornóipar pusztán haszonszerzési megfontolásból veti ki hálóját a négy fal közé szorult emberekre. A pornómegosztó oldalak forgalma nem kis mértékben ugrott meg a járvány okozta izolációban. A cégek először – láthatóan szánt szándékkal – a legvészterhesebb országokban tették lehetővé az általuk közölt tartalmak ingyenes elérését.
Nem csak az elszigetelődés az egyetlen oka, hogy a pornófogyasztás nőtt. A cikk szerzője Justin J. Lehmillert idézve kifejti: sokan
a szexet „megküzdési mechanizmusként”
használják a betegség és a halál félelmének kezelésére, amelyet a COVID–19-járvány idézett elő.
Horváth Lilla szociológus az internetes pornográfia gyors terjedésének három okát nevezi meg
hirdetés– névtelenség, megfizethetőség és hozzáférhetőség –,
amelyek mindegyike hozzájárul a rendetlen, ráadásul függőségi szokás kialakulásához.
Az egyre nagyobb méreteket öltő jelenség mind pszichológiai-egészségügyi, mind társadalmi-politikai hatása jelentős. A pornófogyasztással egyenesen arányosan válik elfogadottá a szexuális szabadosság terjedése, ennek nyomában pedig a nők elleni erőszak kialakulása, valamint a nem megfelelő szexuális viselkedés utánzása – főképpen, de nem csak – a fiatalabb generációk körében.
„A pornóipar reformját és szabályozását célzó intézkedések sajnos meglehetősen nehezen haladnak. Több országban megkíséreltek életkor-ellenőrzési rendszereket bevezetni a nyílt hozzáférésű pornóoldalakon a leginkább kiszolgáltatott rétegek, a gyerekek és a fiatalkorúak védelmében, de ez idáig nem sikerült állami szinten jelentős eredményeket felmutatni” – írja a cikk szerzője, aki szerint a pszichés károkon túl ma már egyértelműen kimutatott tény, hogy
az online pornográfia társadalmi szinten is rendkívül káros.
De milyen szinten jelentkezik a káros hatás? – tehetjük fel az ártatlannak látszó kérdésünket. Nem kell messzemenő következtetésekbe bocsátkoznunk, elegendő csak abba belegondolnunk, hogy a szenvedélybetegséggé lett, eltorzult szexuális viselkedés egyik egyenes következménye, hogy a pornót rendszeresen fogyasztókban szinte teljesen
megszűnik a családalapítás iránti igény.
Ez a tény a népesség elöregedését és fogyását, így végső soron demográfiai katasztrófát eredményezhet.
A liberális nézetűek újra téves oldalra helyezkednek, ahol a bűnt és a társadalom-, illetve önpusztító mechanizmusokat nem nevezik nevükön. Ehelyett inkább a
„túlszabályozás”
miatti félelmüknek adnak hangot – hasonlóan a genderideológiák védelméhez –, és az értékek helyett az egyéni érdekeket pártolják, nehogy megsértsük „a magánélet, valamint a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát”.
„Ha tehát szeretnénk, hogy Európa és a nyugati, keresztény értékeken alapuló társadalmi rend fennmaradjon,
újra kell gondolnunk az állam erkölcsi semlegességének kérdését,
és ebben a kontextusban kell elhelyezni a pornográfia problémáját is” – hívja fel a figyelmünket gondolatmenete végén Horváth Lilla szociológus.
A kiemelt képünk forrása a Pixabay.
További ajánlott írásunk a témában:
