Simon András grafikus személyes hangulatú levelében szól az Olvasóhoz, és a helyzet komolyságát teljes mértékben tiszteletben tartva arra kér mindenkit, hogy igyekezzen pozitív hozzáállással, mondhatni a gyermeki lélek játékosságával felülkerekedni a koronavírus negatívumain.
Szeretettel és tisztelettel, de legalább annyi együttérzéssel köszöntöm minden honfitársamat a Koronavírus nevű össznemzeti túlélő program egyik résztvevőjeként! A vírus életfenyegető volta miatt sajnos nem mondhatom azt, hogy ez egy világméretű, szeretetet, türelmet, alázatot és nagy alkalmazkodási képességet igénylő „társas játék”, mert ez megbotránkoztató és tiszteletlen lenne azokkal szemben, akik már szenvednek a fertőzöttségtől. Ezúton szeretném a legmélyebb együttérzésemet kifejezni azok iránt, akiket már megtámadott a vírus, és harcolnak a gyógyulásukért.
Ha a „játék” szót mégis szabadna becsempésznem ebbe a halálosan komoly, mindenkit érintő fenyegetettségbe, akkor azt mondanám, hogy
a bezártság nyomasztó érzését elsősorban játékos lélekkel és elmével lehet elviselhetőbbé tenni.
Mert a lelkünk mélyén mindannyian játszó emberek, homo ludensek vagyunk. Ennek a mindent túlélni képes játékos léleknek a gyönyörű megnyilvánulásai, az esténként erkélyen tapsoló emberek vagy a spontán erkélykoncertek és éneklések. Vagy gondoljunk csak arra a kedves úszómesterre, aki az otthoni vasalódeszkára dőlve tanít minket úszni tanulni! Vagy gondoljunk a népszerű humorista, Kovács András Péter halálosan komolyan is humoros „Maradj otthon!” himnuszára, amely egy-két hét alatt átlépte az egymilliós nézettséget is. Miért? Mert játékosan tanít alapvető és nehéz kötelességünk betartására.
Ezért szeretettel
hirdetésarra biztatok mindenkit, hogy a túlélés örömteli és szent játékával töltse otthon az idejét!
Most van idő ki- és megbeszélni közös dolgainkat, van idő olvasni, kártyázni, társasjátékozni, értékes filmeket meg- vagy újranézni. Derűs lélekkel nézve: ennek az otthonmaradásnak nem csak kényszer, hanem ajándékíze is van.
Szabadfoglalkozású grafikusként én szerencsére nem vesztettem el a munkámat. Dolgozhatok tovább. De igyekszem korábban hazamenni, és minél többet együtt lenni a feleségemmel. A gyermekeinkkel, unokáinkkal, barátainkkal telefonon tartjuk a kapcsolatot tartani. Tehát óvatosságból még a hozzánk legközelebb állókkal sem tartunk fenn személyes fizikai kapcsolatot. A minél kevesebb haláleset érdekében türelemmel kivárjuk, hogy a legelső lehetséges alkalommal újra megöleljük egymást!
Kedves Felebarátom, maradj Te is otthon, és közben töltsön el a közösségért hozott passzív áldozat öröme! Így tudunk közösen győzni a vírus felett.
Felismerni egymásban az elrejtett Istenarcot – Példaképünk: Simon András grafikus
Fotó: Vasárnap.hu
