Egykor a „Ki a magyar?" kérdés relativizáló okoskodásait két csak nehezen megcáfolható válasszal zárták rövidre: volt olyan, aki azzal rukkolt elő, az a magyar, akinek fáj Trianon, illetve egy másik szimpatikus érv úgy szólt – ha nem is tud már az illető magyarul, de folytatni tudja azt a sort, hogy „Kis kece lányom fehérbe vagyon" azzal, hogy „fehér a rózsa, kezébe vagyon" –, az bizton magyarnak tekinthető.
A Tolna vármegyei Felsőiregen még Bartók tanár úr által gyűjtött népdalunkról tényleg elmondható, hogy nincs az a távolba szakadt magyar, aki ne tudná folytatni, illetve, ha nem képes rá, akkor sajnálatosan már végképp elszakította utolsó hajszálgyökerét is a hazai humusztól.
Lassan immár ehhez hasonlóan megkerülhetetlen dallá válik a szerteszéledt magyarság körében az Ismerős Arcok Nélküled című dala is. Akiben e dal hallatán nem moccan meg semmi, arról szinte bizton elmondható, hogy valamit végleg elvesztett abból a széles szellemi alapból, a testvériesség sajátos élményéből, ami jószerivel tényleg minden „hungarusnak” a szívében rejtezik.
A Nélkülednél ezért kevesebb dal veri ki jobban a biztosítékot a magyartalan szívűeknél, gúnyolódásuk ugyanolyan céltáblájává lett, mint a Székely himnusz, ami egy múltszázadi ráérzés ugyanezen alapélményünkre.
hirdetésAjánljuk hát e dalt most ezúttal az amerikai magyarok átszellemült üzenetében, ami a „Nélküled USA Project” keretében került fel a napokban a népszerű videomegosztóra:
