Életünk Isten kezében van
– Milyen stratégiákat alkalmaznak a kialakult helyzet leküzdéséhez?
Zita: Hirtelen jött ez a változás, kellett egy kis idő, míg átálltunk az új életmódra. Programra van szüksége itthon a gyerekeknek, hiszen különben tanuláson kívül nem jut idő egyébre. Lassan kialakult, hogy a tanulás délelőttre beférjen, délután pedig legyen idejük az udvarra kimenni játszani, vagy a házimunkában részt venni, esetleg társasjátékozni.
Most nincs lehetőség a barátokkal találkozni, ami nagyon hiányzik ugyan, de a testvéri kapcsolatok erősebbé váltak.
Győző: A közösségi programokat a családiak helyettesítik. Egyszerű példa, hogy most minden nap együtt ebédelünk. Ez egy hattagú család esetén rendes körülmények között csak hétvégén sikerülhet, hiszen mindenki máskor végez az iskolában, munkahelyen. Most itthon vagyunk, itthonról végezzük a kötelezettségeinket, de közben „kéznél vagyunk” egymásnak, segítséget adunk és kapunk, és a közös étkezéseket, közös imákat könnyebb megszervezni – s mindezek által erősödnek a családi kötelékek.
– Hogyan ünneplik az Úr napját közösség nélkül, otthonukban?
Zita: Már két olyan vasárnapunk volt, hogy itthonról vettünk részt az online szentmisén. Mivel Győző besegít a közvetítésbe (egy jó ideje már, hogy a csíkszentléleki vasárnapi miséket amúgy is lehetett online követni), ezért én a gyerekekkel vagyok itthon. Fontosnak tartom például, hogy felöltözök, majdnem olyan gondosan, mintha templomba mennénk. Meg is kérdezték első alkalommal a gyerekek, hogy hova megyek. Mondtam: szentmisére. Attól még, hogy itthonról veszünk részt, ugyanúgy fel kell rá készülni fizikailag is, lelkileg is. Amíg tart a szertartás, addig egyébbel nem foglalkozunk (nem eszünk, nem beszélgetünk, nem főzünk), próbálunk összeszedetten imádkozni, valóban részt venni, jelen lenni. Ezen kívül ugyanúgy figyelünk arra, hogy vasárnap van: nem tanulunk, nem dolgozunk, próbálunk több időt együtt tölteni – ezzel is megszentelni a napot.
– Milyen üzenetet fogalmaznak meg a kitartás, remény jegyében Olvasóink számára?
Győző: Azt gondoljuk, hogy ez egy lehetőség. Egy lehetőség arra, hogy lelassuljunk, hogy több időnk legyen a Jóistenre és egymásra. Ezt nem kellene elszalasztani.
Zita: Ugyanakkor mi is féltjük a szüleinket, az Olaszországban élő nővéremet vagy a súlyos betegségekkel küzdő barátainkat, de
tudatosítanunk kell: nem mi irányítunk mindent, életünk a Jóisten kezében van, és ott van a legjobb helyen. Benne bízunk!
Fotó: Esztány Zita és Győző
