A Beregszászi Királyi Törvényszék (Törvényház) impozáns palotája 1909-ben épült Jablonszky Ferenc műépítész tervei szerint. A második világháború után katonai laktanyát, a ’70-es évek közepétől hadiipari üzemet működtettek benne. A rendszerváltás után a több mint 2000 főt alkalmazó gyár tönkrement, a lepusztult épület sokáig gazdátlanul állt. 2002-ben a városi önkormányzat átadta a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolának. Felújításához jelentősen hozzájárult Mádl Ferenc és az akkori ukrán elnök Leonyid Kucsma közös megegyezése. Jelenleg a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola működik az egykori Törvényházban. A sokat látott, de gyönyörűen felújított épület a kárpátaljai magyarság fennmaradásának erős szimbóluma.

A magyarság helyzetéről Dr. Orosz Ildikó rektort, a Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség elnökét Vágvölgyi Gergellyel, a Vasárnap.hu főszerkesztőjével  kérdeztük.

Vágvölgyi Gergely főszerkesztő és Dr. Orosz Ildikó rektor

– A helyiek is megerősítették, hogy a főiskola alapvető szerepet játszik a kárpátaljai magyarság megmaradásában. Milyennek látja a helyzetüket?

– Azért hoztuk létre 25 éve a főiskolát, hogy legyen egy olyan tudományos, szellemi, kulturális központ, ami az itteniek számára továbblépési lehetőség, mert Ukrajna kikiáltása után az Ungvári Nemzeti Egyetem kérésünk ellenére sem volt hajlandó magyar kart létrehozni.

Másfél-két évig a magyar kormány támogatásával voltak amolyan „álmagyar” csoportok a matematika és fizika karon, aminek a tanulmányait nem ismerték el, ezért a civil szervezetek, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség és a Kárpátaljai Református Egyház egy együttes elnökségi ülésen döntött a főiskola létrehozásáról. Aztán csatlakozott hozzánk a városi tanács és a katolikus egyház is.

hirdetés

A beregszászi református templom

Az intézményt 1993-ig nem engedték bejegyeztetni, 1996-ban lettünk Ukrajnában akkreditált, önállóan elismert működési engedéllyel rendelkező felsőoktatási intézmény. Az államtól támogatást sem akkor, sem azóta nem kaptunk. Az első időben pályázatokból és a tandíjakból tartottuk fent magunkat, majd 2013-ban írtunk alá stratégiai megállapodást Magyarország miniszterelnökével. Onnantól kezdve fejlődtünk annyit, mint előtte 15 év alatt. Azóta sikerült az infrastruktúrát rendbe hozni, olyanná tenni, ami már egy külföldi számára is felsőoktatási intézménynek tűnik. Egyfajta szociális funkciót is ellátunk, ösztöndíjban részesítjük a diákjainkat. Nagyon sok olyan van köztük itt Ungvártól Kőrösmezőig, akinek mi jelentjük az egyetlen továbbtanulási lehetőséget.

Kárpátalja mindig is egy nagy huzatos térben volt, innen az értelmiséget rendre elszippantotta a nyugat, illetve mennie kellett, vagy vitték. Amikor a Csehszlovák korszak volt, azért, mert nem bíztak meg benne, vagy elment magától, mert nem akart felesküdni az új hatalomra. Fel kellett nőni egy új generációnak, mire új értelmiségünk lett. Aztán jöttek a szovjetek, akik először elvitték a férfiakat málenkij robotra, majd utána a kárpátaljai kohéziós erőt biztosító papokat hurcolták el. Mivel az elemi iskolákban a kántortanítói végzettséggel rendelkező görög katolikus, református papnék tanítottak, őket elbocsátották, és behoztak ide 5 ezer szovjet pedagógust, velük indították el az oktatást.

Egész Kárpátalján egy egyetemet nyitottak 1946-ban, az Ungvári Állami Egyetemet, ami orosz nyelvű volt. Aki akkor érettségizett, az nem mehetett oda, mert nem beszélt oroszul.

1953-ban indultak az első magyar nyelvű középiskolák, főleg falvakban, fizetős alapon, például Nagydobronyban, Kaszonyban, Mezőváriban és Nagyberegen. Egyetemi szintig nem jutottunk el. Igaz, hogy volt egy polgári kezdeményezés ’71-ben, amiben kérték, hogy az ungvári egyetemen legyen magyar kar, de ezt a Szovjetunió nem adta meg, viszont engedélyezték, hogy magyar nyelven és magyar nyelvből felvételizhessünk Ungváron – ez volt az én generációm.

1970 után mentünk tanulni, és akkor hirtelen sokan lettünk, főleg természettudományi szakokon. Idegennyelvre, történelemre szinte lehetetlen volt egy magyarnak bejutnia, azokat a helyeket politikailag megbízható elvtársaknak tartották fent. Nekünk a korlátozott létszámú magyar nyelv és irodalom szak maradt, ahová évente 10 diákot vettek fel nappali, 10-et levelező szakra, valamint a matematika, kémia, biológia, fizika.

A mi korosztályunk ismerte fel a ’80-as évek végén a magyar nyelvű felsőoktatás fontosságát, mi kezdeményeztük ennek a főiskolának a létrehozását azzal, hogy ’89-ben létrejött a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, majd ’91-ben a Pedagógus Szövetség.

A főiskolát azért alapítottuk, hogy kitermelje a magyar szellemi utánpótlást. Azt gondoljuk, hogy aki itt kap egyetemi végzettséget, az nagyobb valószínűséggel marad itthon, mert abban az életszakaszában alakul ki a kapcsolati rendszere, az érzelmi kötődései. Nehezebben hagyja el a területet, mint azok, akik Magyarországon tanultak főiskolán.

Ahhoz, hogy ez egy életképes közösség legyen, kellett egy szellemi központ. Van 3 szakmai tudományos központunk, a Magyar Tudományos Akadémia Kárpátaljai Magyar Tudós Társaságát is létrehoztuk. Diplomához juttatjuk a fiatalokat, de közben a kulturális igényeiket is kiszolgáljuk.

A főiskola aulája

Nem véletlen, hogy sokan rossz szemmel néznek bennünket Ukrajnában. Egy hivatalos konferencián azzal vádoltak meg, hogy mi a magyar állam szeparatista kiképzőközpontja vagyunk. Egy professzor az al-Kaidához hasonlított bennünket, mondván, hogy az ukrán államon belül mi antidemokratikus tevékenységet folytatunk, mert ragaszkodunk a magyar nyelvhez és kultúrához – annak ellenére, hogy az ukrán állam nem támogat bennünket.

Ehhez képest viszont nekünk teljes mértékben be kell tartani az ukrán szabályokat, azoknak kell megfelelnünk. Évek óta ukrán központi rendszerben letett érettségi alapján lehet hozzánk felvételizni. Amit egy egyetemnek előírnak az ukrán szabályzatok, ami kell a diploma kiadásához, annak meg kell felelnünk. Az utóbbi időben amolyan kettős érzéssel vagyunk, mert egyrészt a helyi közösség szemében megerősödtünk, másrészt meg ehhez képest mindent elkövetnek, hogy bezárják a főiskolát. Az elmúlt 15 évben volt 3 teljes körű, mindenre kiterjedő átvilágítás az ukrán állam részéről, mert állítólag állambiztonsági kockázatot jelentettünk.

Mi örülünk annak is, ha irigykednek, mert az azt jelenti, hogy fejlődik az intézmény. Az Orbán kormánynak meg kell köszönnünk, hogy lett sporttermünk, kollégiumi hely bővítés, és az infrastruktúránk is olyan szinten van, hogy alkalmas a felsőoktatási kutatásokra. A diákok számára mindazt tudjuk biztosítani, amit pl. egy magyarországi vidéki egyetem.

A főiskola folyosója

– Hány hallgatóval működnek most?

– Az intézménynek állandóan reflektálnia kell a helyi igényekre, emiatt sokféle képzésünk van. Az ukrán rendszer, de a nemzetközi normák szerint működünk. A diákok jelentős része nem jut el az érettségiig, mert ukránból nem tudja letenni az emelt szintű központi vizsgát. Ez a vizsga az ukrán anyanyelvű, ukrán iskolában érettségizett és ukrán bölcsész szakra felvételizők szintjéhez igazodik, ezt kellene megírni a magyar anyanyelvű leendő matekosnak, tanítónak, óvónőnek. Ha nem éri el az államilag meghatározott évi ponthatárt, akkor nem is jelentkezhet semmilyen főiskolára, egyetemre. Ebből kiindulva úgy döntöttünk, hogy nyitunk egy Magyarországon éppen most visszatérő technikusi képzést. Ide az általános iskola után (ami nálunk 9 évfolyam) veszünk fel gyerekeket. 3-4 évi képzés után kapnak érettségit, meg egy szakmát, amivel kikerülhetnek a munkaerőpiacra.

Sikeres érettségi esetén folytathatják a főiskola második évfolyamán a tanulmányaikat a szakirányuknak megfelelően. 300 diákunk van, akik óvodapedagógia, szociális munkás, turisztika, könyvvitel és informatikus-rendszergazda szakon tanulnak.

Mezőgazdasági mérnök vagy ápoló szakon csak nem akkreditált képzést tudtunk indítani, melynek végén nem adunk állami diplomát, csak tanúsítványt. Partnerintézményeket kerestünk Magyarországon, közös képzéseket indítottunk. Ők adják a minőségbiztosítást, az ő tanrendjük szerint tanítunk, és ha a diákok leteszik a vizsgát, akkor megkapják az ő oklevelüket, amit Ukrajnában honosíttatnak.

Ilyen alapon a Szent István Egyetemmel van szerződésünk, ott élelmiszeripari mérnök, mezőgazdasági mérnök és kertészmérnök képzés zajlik 20 éve. Megállapodást kötöttünk a Debreceni Egyetemmel, ahol ápolónői képzésünk, informatikus-mérnök, gazdasági informatikus, valamint szociálpedagógus képzésünk van, a Nyíregyházi Főiskolával indítottunk közgazdasági képzést. A diákoknak kettős jogállásuk van, nálunk nem akkreditált képzésen vannak, a tárgyak nagy részét a mi tanáraink tanítják. A magyarországiak vizsgáztatnak, és a diákok a végén diplomát kapnak.

Ezek után jöttek az alapdiplomára épülő másodképzések, amikre nagy szükség van. A budapesti Károli Gáspár Református Egyetemmel van közös mentálhigiénés lelkigondozó képzésünk, ami a BSC diplomára épül. Most a nyíregyháziakkal egyeztünk meg abban, hogy 2 éves alapdiploma utáni ének-zenetanár és vizuális nevelő tanár másoddiplomás képzést indítunk. 

A Kaposvári Egyetem színművészeti karával is indítottunk egy képzést, hogy legyen utánpótlása a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színháznak. Ezeken a szakokon jelenleg 300-an tanulnak.

Sajnos a fiatalság menekül Ukrajnából. Évente 1-1,5 millióan hagyják el az országot, mert nincs munka.

Ezen is próbálunk segíteni, a Mátészalkai Baross László Mezőgazdasági Szakgimnáziummal kötöttünk együttműködési megállapodást. Egy hétig nálunk tanulnak szakmát, egy hétig Magyarországon. Ez egy amolyan tudástranszfer, ahol 2 év után kapnak egy Magyarországon elismert bizonyítványt, amivel a magyarországi vagy az itthoni munkaerőpiacon helyezkedhetnek el.

A főiskola tehát a tudósképzéstől a szakképzésig jelent egy összefüggő egységet.

– Sok pozitív visszacsatolást kapnak?

– Hát, nem mindenki örül annak, hogy vagyunk, de pozitív visszajelzést is kapunk, főleg azoktól, akik itt tanulnak. Vannak irigyeink, és vannak olyanok is, akik „hunok”: hun magyarok, hun nem! Ha kedvező a helyzet, akkor vállalják a magyarságukat, ha nem, akkor nem! Volt pl. egy magas rangú városvezető, akinek a fia itt tanult, és aki azt nyilatkozta, hogy be kellene zárni a főiskolát, mert nem illeszkedik az ukrán oktatási rendszerbe. Aztán másnap jött és bocsánatot kért, hogy nem mondhatott mást, mert hát a pozíciója… Az emberek ilyenek, mi meg tesszük a dolgunkat!

A lépcsőház Mád Ferenc emléktáblájával

– Ha 30 év múlva megnézzük majd a kárpátaljai magyarságot, milyen helyzetben lesz ez a közösség?

– Minden attól függ, hogy a politikai, gazdasági és kulturális környezet milyen lesz. Kárpátalján a központi politika szemében mi szálka vagyunk.

Magyarország, a magyar kultúra a helyi embereknél felértékelődött, mert a magyar állam politikai-gazdasági ereje olyan, hogy egyfajta menekülési útvonalat jelenthet – és nem csak a magyarok számára. Ezért bár az elmúlt 10 évben csökkent a magyarok születési száma, a beiskolázott gyerekek száma nő. Nem csak magyarok adják magyar iskolába a gyermekeiket.

30 év múlva a magyarság helyzetét az fogja meghatározni, hogy az anyaország politikai, gazdasági, kulturális ereje, tekintélye milyen lesz Európában. Ha erős, akkor mi is erősödünk tőle. Ebből a szempontból a magyar állam abban lenne érdekelt, hogy a határon túli régiókban is megerősítse a magyar jelenlétet gazdaságilag, politikailag.

– Egy átlag magyar állampolgár miben segíthet önöknek?

– Érdeklődjön felőlünk, mert az fontos, hogy mi is érezzük, hogy mellettünk állnak. Támogathat bennünket úgy, hogy idejön, megnézi, hogyan élünk, és nem fél tőlünk. Bontsuk le azt a közénk épített üveghegyet, amin keresztül egymást néztük a kommunista rendszerben! Innen azt gondoltuk, hogy a túloldalon minden gyönyörű, mert ott mindenki magyarul beszél. Aztán amikor megnyíltak a határok, rá kellett jönnünk, hogy ott is vannak gyarló, mindenféle emberek. Ők meg azt hitték, hogy az üveghegyen innen maradottak mind angyalok. Hát nem, mi is sokfélék vagyunk. Attól, hogy valaki magyarul beszél, még nem biztos, hogy magyarul is cselekszik. Mindenki a saját maga meggyőződése, hite szerint ítélje meg a másikat, és úgy segítsen!

II. Rákóczi Ferenc mellszobra a főiskolán

– A kárpátaljai ukránok mit szólnak az új ukrán oktatási és nyelvtörvényhez?

– Ha nem is értenek vele egyet, nyíltan nem vállalják, mert nem egy demokráciára jellemző helyzetben vagyunk. Ezért is menekül innen mindenki. A probléma már túllépett minden kisembert Kárpátalján, mert Ukrajna mint bufferország, a nagypolitika körében van. Hogy ez az ország melyik irányba fog elmozdulni, ez most elsősorban Amerikától, Merkel asszonytól, Franciaországtól, meg Putyintól függ. Amikor a nagyhatalmak beavatkoznak, nem tudni, hogy melyik akarja majd nekünk „elhozni a civilizációt”. Most mindent leépítenek nullára, hogy újra lehessen építeni. Még nem dőlt el, hogy ki fog itt új világot építeni, kinek milyen darab jut ebből az országból.

Utóirat:

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök március 13-án aláírta a középfokú oktatásról szóló, Budapest és a kárpátaljai magyar kisebbségi szervezetek által is kifogásolt törvényt, melyet az ukrán parlament január 16-án fogadott el. Ennek alapján megszűnik az anyanyelven tanulás lehetősége az általános iskolákban Kárpátalján.

A magániskoláknak a törvény ugyanakkor – a Velencei Bizottság ajánlásának megfelelően – biztosítja az oktatás nyelvének szabad megválasztását.

A főiskola ukrán állami támogatás nélküli fennmaradása jó példa. Kérdés, hogy a kifejezetten nehéz gazdasági körülmények lehetővé teszik-e magyar tannyelvű általános magániskolák alapítását.

Legfrissebb információnk szerint Dr. Orosz Ildikó március 19-én lemondott a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektori címéről.

Rektori beszámolóját a 2015-2020-as időszakról itt találják!

Prófusz József

 Kiemelt képünkön a II Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola épülete látható. Forrás: Vasárnap.hu

Kapcsolódó írásaink:

A kilencedik ország – Beregszász, amin oda-vissza taposott a történelem

„Jöttment polgármesterek nincsenek!” – Babják Zoltán, Beregszász polgármestere a Vasárnapnak

Nem csak halat, hálót is megpróbálnak adni a rászorulóknak Beregszászon