A templomok ajtajai a vírusfertőzés miatt bezárulnak. Istennel azonban más módon is kapcsolatba kerülhetünk. Itt az ideje kialakítani vagy leporolni családi és egyéni imádságainkat, mini liturgiáinkat. Dax gyönyörű éneke is segíthet bennünket, hogy az igazán fontosra figyeljünk.
A Magyar Katolikus Püspöki Kar döntése értelmében a templomokban nem tartanak nyilvános szentmiséket. Vannak papok, akik olasz mintára a hívek kinyomtatott fotóival miséznek, hogy mégis „legyen valaki a padokban”.
A gyóntatás is új formákat ölt. A „kollektív feloldozás” révén elkerülhető a közeli kontaktus, és a bűneinkre is bocsánatot nyerünk. Aki azonban úgy gondolná, ezzel könnyen megússza szégyenletességeinek kimondását, ki kell ábrándítanunk: a vészhelyzet elmúltával egy következő gyónásban a már megbocsátott bűneinket ki is kell majd mondanunk.
Az új helyzet tehát üressé teszi a templomokat, amelyek a keresztények hite szerint mégsem azok, hiszen az Oltáriszentségben jelenvaló Jézust rejti a tabernákulum. A papok is megtartják a szokásos miséket, csak éppen hívek nélkül, hasonlóan Ferenc pápához. A legtöbb esetben online közvetítéssel kapcsolódnak be a hívek.
Dax, azaz Ferenczy Rudolf gyönyörű éneke bizonyára nem erre a szituációra született. Üzenete azonban most is érvényes.
hirdetésA minden emberben, így bennünk is megtalálható „zárt templomba” léphetünk. A nap járása a végtelenséget sejteti, hiszen a Halhatatlannal léphetünk itt kapcsolatba.
Ebben az intimitásban nincs hazugság. Itt minden a maga valóságában lép elénk. Még a bűneink is. A küldetésünket is a legbelső szobánkban kapjuk: égetni kell a gyertyánkat – a dal megfogalmazása szerint.
Isten szeretetének, mi több, jelenlétének lehetünk tanúi a jelenleg szobányira szűkült környezetünkben. Az istentiszteletek híján a családi liturgiáink kerülnek előtérbe. Felfedezzük a Mindenható jelenlétét az Eucharisztia legteljesebb valóságán túl is.
Még jobban elkezdünk szeretni és megbocsátani azoknak, akikkel össze lettünk zárva. „Lángfiakká” válunk – igaz, egy ideig még csak a jól bezárt mécsestartóinkban.
Íme a dal:
Zárt templom, ahol senki sincs,
Jó Uram, itt vagyok megint.
A nap felkelt, máris elbukott,
Kéne a szó! mégis hallgatok.
Itt ülünk, négyszemközt vagyunk,
Vétkeimen ketten hallgatunk.
Jó a csend, Uram kérdezed,
A gyertyádat te mért nem égeted?
Ha égnél, téged látnának sokan!
Ha fény lennél, Jel segítenél másokat.
Ha égnél, téged látnának sokan!
Ha fény lennél, Jel segítenél másokat.
Jó Uram, most már elmegyek,
Lángfiad ígérem fény leszek.
Ködlakó többé nem vagyok.
Lángomon a fényed átragyog!
A kiemelt képünk forrása a Pixabay.
A dalszerzővel készített korábbi interjúnk:
