Vajon hungarikum lesz a gombfoci?
– Valóban magyar találmány a gombfoci?
– Részben igen. Mi, magyarok már bő száz éve ragaszkodunk a gombfoci elnevezéshez, mert ettől lett igazán magyar találmány. Sőt, igazából nem is találmányról, hanem inkább a kreatív leleményességről van szó. Tudniillik a játék kísérlete egykor Angliában bukkant fel, azonban az ottani üzleti vállalkozás nem vált be, és hamar feledésbe merült. Azonban az angol labdarúgóedzők behozták a kontinensre a kis modelltáblákat, amiken megpróbálták korongokkal a játékosok helyzetét és a játék menetét fölvázolni. 
Magyarországon ezeket a speciális korongokat – kényszerből – gombokkal helyettesítették. Rájöttek, hogy a gombokat lehet pöckölni, irányítani, valamint arra is, hogy ha egy kis inggombot helyeznek a táblára, akkor még akciókat is lehet szimulálni! Így alakulhatott ki a gombfoci – ez a labdarúgást imitáló játék – hazánkban, ugyanakkor azt is meg kell vallanunk, hogy ezekről igen kevés korai forrásunk van. Mérei Ferenc a ’30-as években leírja, hogy már a századelőn a budapesti gyerekek előszeretettel gombfociztak. Tanulmánya azért is érdekes, mert
ő elsősorban a hiperaktív gyerekek megnyugtatására, a szabályokhoz szoktatására ajánlotta a szülőknek ezt a játékot.
– Mikor kezdett elterjedni a játék?
– A labdarúgáshoz hasonlóan a gombfoci is elsőként a városokban terjedt el. A két háború között már sokan játszottak gombfocit, de az igazi felfutása a második világháború után történt meg, amikor nagyon kevés „valódi” játék volt a boltokban.
A szétbombázott országban kapóra jött az otthoni eszközökkel megszervezhető játék: így kerültek előtérbe a gombok is.
Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a háttérben ott volt a magyar futball világsikere, ami szintén ösztönözte a játék elterjedését. A gombfoci az ’50-es évektől megjelenik filmekben, szépirodalmi és egyéb alkotásokban is. A játék tehát egyre gyakrabban jelent meg a hazai közéletben, elsősorban a fiatalok körében. A kialakuló sportjátékban azonban már a fiatal felnőttekké volt főszerep, melyet a szektorszabály miatt „szektorlabdának” neveztek el.
– Az ’50-es években a labdarúgók többsége munkásgyerekekből, grundgyerekekből nőtt ki. Milyen társadalmi csoportok játszották elsőként a gombfocit?
– Mivel a gombfoci igényelt egyfajta családi biztonságot, ezért inkább a kispolgári, jobb módú családok körében lehetett jellemző, ahol volt még egy szoba, ahol ilyenkor a gyermekek őrjönghettek. Erre vonatkozó statisztikáink nincsenek, de kétségtelen tény, hogy rendezett családi körülmények kellettek ahhoz, hogy ez a játék elterjedhessen.
– Mikor lettek a kabátgombokból fröccsöntött játékosok?
– Ahogy említettem, a háború utáni első években, amikor nem lehetett játékokat kapni, még sokáig a csontgombok domináltak. Ahogy megjelent a műanyag az élet egyéb területein, úgy fokozatosan a gombfoci játékosai is kezdtek műanyagból készülni. Az első ilyen játékosokat hozzáértő emberek, esztergályosok alakították ki. A korábbi csontgombokat ragasztották, reszelték, fűrészelték, így igen sokfélék voltak.
A műanyag megjelenésével kezdődött meg a gombfoci-játékosok méreteinek egységesítése is.
A műanyag játékosok olykor nagyon rosszra sikeredtek, az első, fényképpel ellátott játékosok például nagyon könnyűek voltak, ezért nehéz volt velük izgalmas és tartalmas mérkőzéseket játszani. A műanyag segítette a játék elterjedését is, hiszen olcsón beszerezhető volt trafikokban, papírboltokban, illetve játéküzletekben.
– Hogyan lett a gyermekjátékból sport?
– A gombfoci az ’50-es, 60-as évek fordulójára igen elterjedtté vált, ugyanakkor a játék szervezetlen volt. A ’60-as évek végén jelent meg a klubszerű élet a gombfoci körül, amikor már többen, meghatározott napokon összejöttek játszani. El-eljárogattak egymáshoz eleinte csak baráti alapon, később viszont hivatalosan is, amikorra megalakult a Magyar Asztalilabdarúgó Szövetség.
A klubok játékosai Budapesten gyűltek össze, és megpróbáltak egy egységes szabályrendszert is megalkotni, melyet nem sokkal később könyvalakban is rögzítettek. A párbeszéd hatására rögzült a pálya és a kapuk nagysága, a játékosok mérete és természetesen a játékszabály is.
A gombfocinak ugyanis több szabálya élt egymás mellett.
A szabályképzés legfontosabb eleme az volt, hogy amennyire ez lehetséges, meg kell próbálni leképezni a valódi labdarúgás szabályrendszerét. Ez a törekvés mindig megvolt, az egyetlen szabály, amit nem igazán lehetett átvinni a gombfocira, az a les szabálya volt.
– Van még érdeklődés a gombfoci iránt?
– Azt kell, hogy mondjam, hogy bizonyos körökben eléggé népszerű ma is. A nagyobb és közepes városokban működnek gombfoci klubok, ezek a klubok a Szövetségen keresztül bajnokságokat játszanak. Aszerint, hogy milyen szinten művelik a játékot, van NB1, NB2 és NB3 is. Ez önmagában is több száz játékos jelent.
A gombfocinak két nagy változata van, az egyik a kicsit hagyományosabb gombfoci, ez az asztali labdarúgóké (akik körében már fölvetődött a retro gombfoci is), a másik pedig a kifejezetten sportjáték jellegű, versenyszerű szektorlabda. Mind a kettőnek van önálló szövetsége. A kettő között természetesen van kapcsolat, néha még közös bajnokságokat is rendeznek.
A klubok nemzetközileg is működnek, melynek a legnagyobb hozadéka, hogy
a külföldi magyar diaszpóra elterjesztette ezt a játékot szerte a világban.
Nagyon sok országban a kivándorolt magyarok játszották, játsszák a gombfocit, és természetesen a helyiek bekapcsolódtak. Erre vonatkozóan még Afrikából is vannak adataink! 
A nemzetközi kapcsolattartás másik eredménye, hogy kiderült, van egy másik típusú gombfoci is a világon, ez pedig a brazil (az ún. tizenkét érintéses asztali-labdarúgás). Ott más típusú játékosokat alkalmaznak, és ami a legnagyobb különbség, az az, hogy ott gömblabdával játsszák. A tömörített filclabda más játéktechnikát igényel. Brazíliában a focihoz hasonlóan ez a játék is nagyon népszerű, milliós számban is űzik.
– A magyar fiatalok érdeklődnek a gombfoci iránt?
– Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az imént említett szervezett játékosok mellett sok gyerek és családtag játszik otthon „amatőr” módon. Van érdeklődés a gombfoci iránt a fiatalokban, melyet mi is megtapasztalunk Balatonalmádiban, ahol egy visszatérő bajnokságot szervezünk. Ma már nincsenek trafikok, de a különböző szettek az interneten óriási választékban elérhetőek, igaz, hozzá kell tennem az is, hogy – ellentétben a gombfoci korábbi előnyével – mára igencsak megdrágult a játék. A szettek, a kapuk, az irányításjelzők és maga a játékasztal jelentős kiadást jelenthet a játékosoknak.
Mindazonáltal, úgy gondolom, hogy gombfoci a következő generációk számára is jó játék lesz.
Lefut majd az az informatika által vezérelt játékélmény, ami a gyerekeket rabul ejti, és a képernyő elé szögezi.
Kevesen tudják, de a gombfocinak vannak számítógépes változatai, lehet játszani interneten is, de nem népszerűek. A valódi, manuális játéknak van igazán varázsa, ezért lehet népszerű a következő generációk életében, csak mindig kell valaki – egy szülő vagy pedagógus – aki egy kicsit szervezi a játékalkalmakat, aki tudja bátorítani, segíteni a gyerekeket.
Mi is ki szoktunk menni iskolákba, és népszerűsítjük a játékot.
Látjuk, hogy amíg ott vagyunk, addig élénken érdeklődnek a játék iránt, azonban a mai fiatalok egy kicsit türelmetlenebbek, mint egykor mi voltunk.
Ehhez a játékhoz kell a gyakorlás, kell taktikai érzék, nem lehet csak úgy hűbelebalázs módjára lövöldözni a pályán. A sikerhez – a gombfociban is – gyakorlás és kitartás kell.
– Mi lehet a gombfoci jövője? – A legvérmesebbek szerint cél az, hogy olimpiai sportág legyen. Tréfát félretéve, az egyik legfontosabb feladatunknak tekintjük, hogy a gombfocit megpróbáljuk beilleszteni a hungarikumok sorába, vagy legalább a Nemzeti Értéktárba. Egyrészt ezt azért lenne nagyon fontos, mert a hungarikumok között játék egyáltalán nincs, még a Rubik-kocka sem került be. A sok étel-ital mellé végre be kellene egy sajátosan magyar játékot is választani. Van is rá esély, mostanában dolgozunk egy komoly, a gombfocit bemutató előterjesztésen.
Tóth Gábor
Kiemelt képünk forrása Fortepan.hu
Szőke István a vörös cékla miatt maradt le az olimpiai aranyról
