Kényszerű rabság, kettétört sorsok, jelöletlen sírok

– Milyen szerepe van a Gulág Alapítványnak a Gulágra hurcoltak emlékének őrzésében?

– A Gulag Alapítványnak nagyon lényeges és fontos szerepe van az elhurcoltak emlékének életben tartásában. A rendszerváltozásig az elhallgatás és a kötelező felejtés jellemezte ezeket a szomorú sorsokat, de a rendszerváltoztatást követően egykori Gulag-rabok – Rohr Magdolna, Rózsás János és társaik – elhatározták, hogy emlékművet állítanak az elhurcolt és a gulag rabtelepeinek egyikén elpusztult sorstársaiknak. Így jött létre a világ első Gulag Emlékműve 1993-ban a fővárosi Honvéd téren.

Az Emberkereszt szobor, mely Veszprémi Imre szobrászművész alkotása máig a megemlékezések egyik fontos helyszíne.

A Gulag Alapítványt most már Rohr Magdolna leánya, Pintér Jolán képviseli és viszi tovább a gulagokat megjárt szülei és sorstársaik emlékét.

– Mi jellemzi a Gulag-kutatást hazánkban, mit jelentett a társadalom számára a 2015-2017-es Gulag-Gupvi Emlékév?

– A rendszerváltásig nem beszélhettek ezekről a szomorú történetekről a magyar családok, akiknek jelentős része érintett volt, mert vagy a Gulag- vagy a Gupvi-táborok egyikébe hurcolták a családtagokat 1944-1945 táján. A rendszerváltoztatást követően megkezdődött az alapkutatások, levéltári forrásösszegzések, memoárok kiadása, az élő tanúkkal interjúk, filmek készültek. De az összehangolt folyamat csak 2015-ben indulhatott el, amikor a Gulag Emlékbizottság kormányzati támogatással átgondolt szisztéma alapján igyekezett e nagyon fontos témát és történelmi tehertételt körüljárni. Az Emlékbizottság történészei, szakértői, civil szervezetei és az egyes települések olyan kutatásokat kezdhettek meg, olyan köteteket jelentettek meg, rendezvényeket, konferenciákat tartottak, amelyek nagyban árnyalták a Szovjetunióba kényszermunkára hurcolt honfitársaink történeteit.

Jómagam a Gulag Emlékév szakmai vezetőjeként felszabadító katarzisként éltem meg ezt a szép és eredményes munkát.

 

– A Gulag Alapítvány hogyan viszi tovább mindazt, amit megkezdett az emlékévben?

– A Gulag Alapítvány egyike volt az Emlékbizottság szakmai szervezeteinek. Pintér Jolán elnök asszonnyal azt a munkát folytatom itt, amelyet az Emlékévben elkezdtem. Ez elsősorban a témában tartott konferenciákat, kötetbemutatókat jelenti, és van egy nagyon lényes vállalásunk: a fiatal generáció megszólítása.

Ezért országszerte rendhagyó történelemórákat tartunk, és volt egy középiskolás pályázati felhívásunk is, ahol a diákok a Gulag tematikájában készíthettek filmet, rajzot, irodalmi pályaművet.

A téma nehézsége ellenére felemelő munkák születtek. Emellett folytatjuk – évente többször is – a Gulag Emlékműnél megemlékezéseinket, ahol szintén sok fiatal közreműködőnk és segítségünk akad.

– A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából egy nagyszabású konferenciára készülnek. Miben lesz rendhagyó ez a szakmai tanácskozás, miképpen árnyalja a Gulagról szóló eddigi ismereteinket?

– Már 2018-ban is tartottunk egy rendhagyó témájú tanácskozást, Szabadság helyett erőszak címmel (Magyar női sorsok 1944-45-ben), amely a magyar nők szovjetek által történő elhurcolására, a számos testi erőszakra irányította a figyelmet. Ebből kötet is született, hiánypótló munka, történészi kutatások alapján. A mostani Kényszerű rabság, kettétört sorsok, jelöletlen sírok című konferenciánk, melynek alcíme: a Gulag-kutatás fehér foltjai, szintén történészek új kutatásai alapján igyekszik árnyalni a meglévő tudásunkat.

Szó lesz – többek között – a gulag-rabtelepek lázadásairól, a hazahozott 600 000 levéltári kartonról, a református magyarság elhurcolásáról, két emblematikus Gulag-átélőről, Karig Sáráról és Rózsás Jánosról, de arról is, hogy az USA és a Magyar Kommunista Párt hogyan viszonyult a gulag-táborokhoz, vagy Oroszország hogyan látja a gulag-táborok történetét.

Egyszóval igyekeztünk olyan témákat összegyűjteni, amelyek térbeli és időbeli kontextusba helyezik a magyar – gulag – sorstörténeteket és az elhurcolásokat.

Reményeink szerint e tanácskozás előadásai szakmai kiadványban jelennek majd 2020 második felében. Alapítványunk e konferenciával is egyik – George Santaynatól származó – jelmondatát képviseli, és ennek jegyében dolgozunk: „Azok, akik nem emlékeznek a múltra, arra kárhoztatnak, hogy megismételjék azt”.

Tóth Gábor

Kiemelt képünk forrása: Politikai rabok egy szovjet táborban (Forrás: Wikipedia.com)

 

Több oka is volt a magyarok szovjet lágerekbe hurcolásának

Aki a politikai rendőrségnek nem tetszett, internálótáborba került – Bank Barbara a Vasárnapnak