A Ruben Brandt, a gyűjtő sikerének nyomába eredtünk

– A rendszerváltozás előtt döntően állami finanszírozásból készültek az egész estés rajzfilmek, ezek a források ’89 után elapadtak. Milyen a helyzet ma, hogyan készíthető ma egy animációs film?

– Ugyanazon szabályok alapján, mint egy élőszereplős film. A film alkotói megpályázzák az Magyar Nemzeti Filmalap támogatását, és amennyiben az elnyeri az MNF Döntő Bizottság többségi tagjainak tetszését, akkor elindulhat a film fejlesztése. Első lépcsőként a megszületik a forgatókönyv, majd megkezdődnek a gyártáselőkészítés munkái, végül elindul maga a gyártás. Az animációs filmkészítés azonban jelentősen különbözik az élőszereplős filmekétől.

Leginkább abban, hogy az animáció esetében döntő fontosságú, hogy a filmforgatókönyv mellett a vizuális világ fejlesztése is folyamatosan legyen.

Míg egy élőszereplős film esetében egy szereplői lista, illetve a cselekményt és párbeszédeket tartalmazó forgatókönyv „jól elképzelhetővé” teszi a döntéshozóknak a jövendő filmet, addig az animáció esetében a végső film vizuális jellemzői csak a karakterek, hátterek, mozgások megadásával „kalibrálható”. Ennél fogva az animációs filmek előkészítése összetettebb és költségesebb folyamat, mint az élőszereplős filmeké.

– Hogyan került sor a közös munkára Milorad Krstić-csel, aki elsősorban nem animációs filmrendező, hanem képzőművész?

– Milorad Krstić–csel és producer társaimmal – Roczkov Radmilával és Roczkov Herminával– a ’90-es évek elejétől dolgozunk együtt. Milorad egy hatalmas képzőművészeti életművel rendelkezik, amely szó szerint sok ezer grafikát, festményt, fotót jelent. Egyébként Milorad végzettsége tekintetében jogász, de a festészet és a rajzolás gyermekkora óta nagyon fontos volt számára. 1994-ben az első animációs alkotása, a My Babay left Me elnyerte a 45. Berlini Filmfesztivál Ezüst Medve díját. Milorad vizuális univerzumára egyébként is jellemző, hogy benne a különböző művészeti ágak egymásra találnak, így például a film, a fotó, a grafika, a zene, a dizájn, az építészet és az irodalom nem csak jól kiegészítik egymást, hanem az „egymásba átmenet” jelentés többletével gazdagoknak. Ezt a Ruben Brandt, a gyűjtő című filmről a legfontosabb nemzetközi filmes kritikusok is elismerték és dicsértek.

Milorad a Ruben Brandt, a gyűjtő című film elkészítése után hatalmas lendülettel készíti új festményeit és rajzait. Nagyon érdekes látni, hogy a mintegy tíz évet igénybe vevő Ruben Brandt film sikeres elkészítése miként hat vissza új képzőművészeti munkáira.

– A Rubent Brandt, a gyűjtő című film készítése során mi jelentette a legnagyobb produceri kihívást?

– Ez volt életünk első nagyjátékfilmje. A gyártási szakaszban csatlakozott a produceri csapathoz Miskolczi Péter, aki nagy tapasztalatokkal bírt az egész estés élőszereplős filmek osztályában, de neki is ez volt az első animációs mozija. Mivel Milorad a saját történetét a saját grafikai univerzumában vitte vászonra, és egy évtizedek alatt összeszokott csapat voltunk, a rendező-kreátor produceri támogatása adva volt. Producerekként rögtön szembe kellett néznünk azzal a kéretlen kényszerrel is, hogy nemcsak egy hajót (a filmet) kell összehoznunk, hanem rögtön kettőt, nevezetesen azt a műhelyt is fel kell építeni, amely képes a hajó legyártására. Ugyanis hosszú tárgyalások és szerteágazó kutatások után világossá vált, hogy

sem itthon, sem külföldön nincs olyan kapacitás, amely képes lenne legyártani egy ilyen filmet.

Így a maratoni menet előtt nekiálltunk a táv bemérésének, és méterről méterre való kijelölésének.

– Egy nagyon egyedi akció-pszichothrillert sikerült elkészíteniük, mely egyáltalán nem jellemző az animációs filmek világára. Volt valamilyen nemzetközi vagy hazai film, melyet valamilyen szinten példaképnek tekintettek?

– A Ruben Brandt, a gyűjtő új kategóriát hozott az animációs filmek világában. Egyrészt egy nagyon pörgős pszichothriller, másrészt egy fantasztikus látványú és tárgyi világú film, harmadrészt pedig egy eddig nem látott centrumba állítása a vizuális művészeteknek, egy „művészeti roham”, ahogy ezt a Variety újságírója megfogalmazta. A nézők közül, akit ez a „művészeti felfejtőszál” nem ragad magával, az is egy pörgős pszihothriller élménnyel térhet haza. Valójában a film akkor kezdődik el igazán, amikor befejeződött. A nézői fejben lejátszódó második felvonásban bontakozik ki újra, hogy „Úristen, tényleg mi is történt itt?” Erről sok nézői reflexiót kaptunk, hogy szinte a moziból kijőve azonnal megvették volna a DVD-kiadást, hogy elmélyüljenek a hátterekben kirajzolódó másik, a művészi alkotások egymás melletti szerepeltetése okán kialakult történetben.

A film olyannyira meglepetés volt a szakma részére is, hogy a filmek eladásával és disztribúciójával foglalkozó legnagyobb vállalatok nehezen találtak neki „dobozt”, amibe bele lehetne rakni a filmet.

Milorad alkotói nézőpontjából, ez egy igazi nagyjátékfilm animációs eszközökkel.

– Milyen visszajelzést kapott a film a közönségtől és a szakmától?

– A nemzetközi Locarnói bemutatótól kezdve (2018. augusztus) a filmet nagy nemzetközi és hazai érdeklődés övezte. Számos filmfesztiválon szerepelt, és eddig 12 díjat nyert, többek között egy közönségdíjat is Varsóban. A legismertebb ezek közül azonban a film jelölése a 2019-es Oscar-díjra (bekerült a 25-ös listába) és az animációs filmek Oscarjának számító ANNIE AWARDra-jelölés vágási kategóriában, mely során a legnagyobbakkal versenyezve bekerült a legjobb öt jelölt közé. Komoly elismerést kapott a film Sevilla-ban, ahol elhozta a legjobb forgatókönyv, a legjobb első film és a legjobb filmért járó díjat. A Zágrábi ANIMAFEST fődíj és a Bukarest ANIMEST legjobb egész estés filmdíja úgyszintén komoly elismerést jelent a film készítői számára.

Több országból jeleztek vissza, hogy a Ruben Brandt a gyűjtő lehetőséget ad a művészetek újfajta oktatására is.

A magyar vizuális kortárs kultúra az egyik olyan rejtett kreatív ipari tőke, amiben komoly versenypiaci potenciál nyugszik. A magyar animációt valamikor az öt animációs nagyhatalmak produktumai között tartották számon. Az elmúlt évtizedekben a MOME diáksztárjai újra meghódították a nemzetközi színtereket, de a nagy mozikat nem helyettesítik a kisebb léptékű, bár invenciózus művek. A nagy színtereken csak nagy mozival lehet helyezést elérni, vagy tartós figyelmet és koprodukciós készséget indukálni. A Ruben nemzetközi sikerei, valamint a „kultfilmes fílingje” is segítheti ezt a szakmai és kommunikációs térhódítást. A legfontosabb az lenne, ha a film alkotói csapata egyben maradhatna, és egy új és friss, már a legnagyobb világfórumokon is bizonyított animációs szellemi műhely alakulna ki, és osztaná meg tapasztalatait, és nem utolsósorban újabb filmeket tervezne és hozna létre.

 

Kiemelt képünk: Ruben Brandt, a gyűjtő (Forrás: Ruben Brandt Kft.)