A modern emberáldozat

Valljuk be őszintén: ha esetleg arról hallunk, hogy van valahol egy népcsoport, amely emberáldozatokat mutat be a siker érdekében, mindannyiunknak valamelyik ősi, dél-amerikai indián törzs jut eszébe. Eszünkbe juthatnak gyermekkorunk regényei, ahol vérszomjas vademberekként ábrázolták a szerzők a bennszülötteket.

Ám manapság nem kell ahhoz írói véna, sem elszigetelt kultúra, de még ősi szokások sem, hogy vadembereket lássunk. Ezek a vademberek a legdivatosabb ruhákban járnak, a világ „fejlettebb” felének bennszülöttei, a modern technika vívmányai könnyítik meg mindennapjaikat, ám mégis az emberáldozat intézményéhez folyamodnak.

A különbség annyi, hogy a XXI. században nincs Napisten, kőből faragott oltár és a tam-tam dobokat sem verik a sámánok, helyette vannak viszont kényelmes bőrfotelek a klinikákon, színes magazin a váróteremben és abortusz.

Az abortusz az emberáldozatok modern kiadása.

Századokkal ezelőtt esőért könyörögtek, bő zsákmányért vagy sikeres vadászatért áldozták fel embertársaikat. Manapság nem ilyenekért ölnek embert, hanem Golden Globe-díjért, bűnözési statisztikák állítólagos csökkentéséért, és magukat Istennek gondoló professzorok szavaiért, kik szerint az abortusz liberalizációjával menthető meg a Föld.

Napjaink sámánjai az úgynevezett civilszervezetek és celebek, akik abortuszra bátorítanak, s cserébe sikert ajánlanak: karriert, el nem olvadó jégtáblákat és gondtalan nyaralást negyvenéves korban is.

Az ősi indián kultúrában az áldozatnak dicsőség volt meghalni – népe reménykedett benne, hogy ezáltal nyilaik több szarvast találnak el. Napjainkban a hóhér szerepe a dicsőség: bátor kiállás egy gyermeket abortálni.

A vademberek köztünk élnek: kunyhók helyett villákban és lakásokban élnek, íj helyett papírszívószál a fegyverük, és nem számít az élet, ha a vágyott cél elérése számított.

Ám régen sem az áldozatokon múlott a vadászat kimenetele, ahogy napjainkban is lehet sikeres lenni családdal, gyermekekkel, a nyaralás is lehet boldog, és a Földet sem a papíron tervező társadalommérnökök rideg parancsaival lehet megmenteni.

De csakúgy mint régen, a sámánok szava mindig sokat számított, és a liberális elitből sem szeretné senki, hogy száműzzék a „modern törzsből”.

 

Kiss Adorján

 

Kiemelt képünk forrása a Pixabay.

  • Svédasztalos szolidaritás
  • Csokinyuszi nélkül
Iratkozzon fel hírlevelünkre