Miután véget ér a karácsonyi káosz, a két ünnep között az ember megpihen, meglepődve konstatálja, milyen rövid volt a műsor, amire oly sietősen, az utolsó pillanatban vett jegyet. Kezdődik a panaszkodás, hogy mindjárt menni kell dolgozni, de előtte még jön az év végi last minute: a szilveszter keserédes éjszakája.
Évről évre megfigyelhető az a komplex nyomás, ami ilyenkor az emberekre telepszik:
most kötelező jól érezni magad!
E nyomás három fő forrása a média, a társadalom és a belső én. A média a pezsgő- és más alkoholreklámokkal, a jobbnál jobb bulihelyek hirdetésével és a csillogó szilveszteri ruhakollekciókkal ráz minket a vállunknál fogva, hogy mindezekre bizony szükségünk van. Társadalmi szempontból leginkább a versengés és a kollektív extázis motivál bennünket: megmutatni, mennyivel jobb nekünk, mint másoknak, mennyire jobban csináljuk ezt is, mint ők, ezért most nincs apelláta, se korlátok, buli lesz és inni fogunk, ha belegebedünk is, mert a szilveszter erről szól!
A harmadik, belső nyomást pedig a saját magunk iránti csalódottság, kétségbeesés és lemondás szüli: az el nem ért célok, a be nem tartott fogadalmak és az ürességérzet, hogy most annyira jól kellene érezni magunkat, de nem megy. Már nyúlunk is a pohár (vagy üveg) felé, hogy végre kikapcsolhassunk egy kicsit, mielőtt újraindul a mókuskerék. A mértékletes iszogatással nincs is semmi gond, annál inkább okot ad az aggodalomra a gátlástalan és határtalan vedelés, illetve az ebből következő vandalizmus és agresszió.
hirdetésÁrusok és hányástócsák közt botladozunk szanaszét az utcákon, mentőszirénák vágnak az üvöltő zene és az ordibáló emberek torz szimfóniájába. De mi motiválja mindezt? A bánat a múlt vagy a félelem a jövő miatt? Esetleg a jelenbe való belefáradás? Az önmagunkba nézés helyett és egyértelmű válaszok nélkül a legegyszerűbb menekülőút és kínkeserves protokoll lett az előírt bulizás és a lerészegedés.
Felmerül hát a kérdés:
józanabbul nem megy?
Szorongásunkban már csak a pohár alján át tudunk a jövő felé tekinteni? A szilveszter lényege nem az elállatiasodás és az önkívület, hanem épp az ellenkezője: tudatosság és önismeret. Hálaadás azért, amink van és erőgyűjtés ahhoz, amink szeretnénk, hogy legyen. Ezek nélkül nincs át- vagy továbblépés, sosem jön el a lezárás vagy újrakezdés ugyan nehéz, de felszabadító érzése. Lehet lazítani, sőt. De ébredni is lehet ismerős ágyban a detox helyett.
Az idei év végével egyébként nem csupán a 2019-es évtől, hanem az egész évtizedtől is búcsúzunk. Mindezt tudatosítva, emlékezve, a tanulságokat levonva és a kezdő lépéseket megtéve kívánjunk egymásnak
boldog új évtizedet!
Kincses Edit
