Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek… vagyis ami szabad az ellenzéknek, annak már a töredékéért ugrik az ellenzéki média –, ha a kormánypártról van szó. Veszélyes spirálba kerültünk. A hosszú évszázadok alatt kimunkált történelmi hagyományainkat és jogintézményeinket, amelyek a modern és demokratikus államalappillérei, az ellenzék egyre gyakrabban hagyja figyelmen kívül. Ezt az alábbi két eset tökéletesen szemlélteti: képviselői eskü (pontosabban annak hiánya) és az új főpolgármesterünk Budapest Alkotmány tervezete.

Baljós felhők gyülekeznek, most kéne még gátat szabni nekik

A mai modern alkotmányos államok tartják azt a hagyományt, hogy a köztisztviselők hivatali jogviszonyuk megkezdése előtt esküt, ünnepélyes nyilatkozatot kell tenniük. Alaptörvényünkben két helyen szerepel eskütételi kötelezettség: köztársasági elnök, illetve a kormány tagjainak hivatalba lépése előtt. Ezen kívül az Országgyűlésről szóló törvény az országgyűlési képviselők esetében is előírja az eskütételt. Ehhez képest, 2014-ben sem a Demokratikus Koalíció, sem az Együtt-PM tagjai nem tettek szabályos esküt az Országgyűlés alakuló ülésén.

A hagyományok felrúgása balliberális érték lett

A másik eset a főpolgármester Budapest Alkotmány-tervezete, amelynek preambulumában a következő szerepel: „Magyarországon 2010 után megszűnt az alkotmányos rend. A Fidesz alaptörvénye nem a politikai közösség közös értékeinek foglalata, csupán a hatalom aktuális érdekeinek kifejeződése”. Az Alkotmány a jogforrási hierarchia csúcsán elhelyezkedő jogszabály, amely az állam működésével és berendezkedésével kapcsolatos leglényegesebb rendelkezéseket határozza meg. Az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja, minden norma érvényessége, azáltal, hogy a jogforrási hierarchia csúcsán helyezkedik el, és mint ilyen, nem hozható olyan jogszabály, ami ellentétes az Alaptörvény tartalmával.

hirdetés

A budapesti alkotmány jogforrási rendszerben történő elhelyezése nem kivitelezhető, mivel már önmagában megsértené az Alaptörvényünk B) cikk (1) bekezdésében leírt jogállamiság, és az ebből fakadó jogbiztonság követelményét, de ez persze csak a jogi értelmezés. Morális oldalról azt látjuk, hogy az ellenzéki puskapor balliberális nyomelemei úgy érzik, akkor találnak fogást a kormánypárton és annak rendszerén, ha mindenből gúnyt űznek és mindent megtagadnak. Ez lehet ugyan egy (sikeres) politikai eszköz – ideig-óráig –, de az biztos, hatalmas károkat is okoznak az amúgy is megosztott magyar társadalomban.

Van vajon tartás, annyi nemzeti érzés egy-egy Géczyben, Hornban, esetleg Karácsonyban, hogy örömittas állapotukban a nagy egészre is gondolnak? Mert a XXI. század nem az elmúlt évszázadok eltörlésére alapszik. Nagyon is kell emlékeznünk  a múltunkra, hogy a hibáinkból tanuljunk.

Tanulunk?     

Forrás: Alaptorvenyblog.hu

Fotó: pixabay.com