Az LMBTQ-aktivisták nagy nyomást helyeznek a FIFA-ra – Jennifer Bryson a Vasárnapnak

Az angol Premier League-ben ezen a héten a csapatok kapitányai szivárványos karszalagot viselnek a „meleg büszkeség” melleti kiállás jeleként. Nem ez az egyetlen eset, amikor a labdarúgásban megjelenik az LMBTQ-mozgalom agendája: az elmúlt években sok férfi és női válogatott mezén is megjelent a szivárvány. A FIFA politikamentességéért és a futball tisztaságáért petíciót indító Jennifer Bryson a Vasárnapnak adott elektronikus interjút.

– Honnan jött az ötlet, hogy elindítson egy petíciót azzal a követeléssel, hogy ne használjanak politikai szimbólumokat a futballpályákon?

– 2017 májusában szembe jött velem egy sajtóközlemény, amelyet az Amerikai Labdarúgó Szövetség adott ki arról, hogy a szivárványszimbólumot ideiglenesen felvarrják az amerikai női és férfi válogatott mezeire is júniusban, a „büszkeség hónapjában”. Egyből az ugrott be, hogy mi van akkor, ha van olyan játékos, aki nem szeretne ilyen mezt viselni. Jaelene Hinkle, a női válogatott középpályása (és protestáns keresztény) ezért vissza is utasította a válogatottba való meghívást, mert ezt összeegyeztethetetlennek tartotta a hitével. Erről annak idején Hinkle annyit mondott, hogy „személyes okokra” hivatkozva utasította vissza a válogatottságot, mert nem akarta viselni az LMBTQ-szimbólumokat. Úgy gondolom, nem elvárható a játékosoktól, hogy előzetes politikai tesztek alapján kerüljenek be egy keretbe és ez a sportra is rossz hatással van.

2018 májusában Hinkle egy interjúban azt nyilatkozta egy keresztény TV-csatornának, hogy a hite miatt nem volt hajlandó viselni a szivárványszimbólumos mezt. Ezt követően zaklatások sorozata érte. Még abban a hónapban egy Portland-Oregon meccsen szurkolók egy csoportja igyekezett lejáratni őt a pályán is. Mikor bemondták a nevét, vagy hozzá került a labda, sokan fújoltak a lelátóról. Ez azóta is előfordult néhányszor, amikor pályára lépett.

Forrás: LetAllPlay.org/CitizenGO

Miután más válogatottak esetében is felmerült a probléma, elkezdtem utánanézni, hogy a FIFA miként szabályozza ezt. Nemcsak azért fogtam bele, mert szeretném, ha a futball politikamentes lenne, hanem azért is, mert

eddig is kiálltam a hagyományos családi értékek mellett.

A politikai szimbólumok elhelyezése egyébként is sérti a FIFA szabályzatát. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség Szabályalkotó Testülete kimondja, hogy „a felszerelés nem tartalmazhat politikai, vallási vagy személyes szlogent, állítást vagy képet” (04.5). A FIFA felszerelésről szóló szabályozása hozzáteszi, hogy ez a tiltás magában foglal minden „politikai vagy ehhez hasonló jelképet” (8.3). A FIFA-nak a saját szabályait kell érvényesítenie.

A német Bundesligában Josip Brekalo szintén visszautasította, hogy szivárványos csapatkapitányi karszalagot viseljen a VfL Wolfsburg játékosaként, mert ez szembement volna katolikus hitével. Ezért nem kevés zaklatás érte a közösségi médiában és 2019-ben már rákényszerült arra, hogy az egész csapattal együtt szivárványos mezt viseljen. Érdemes hozzátenni, hogy a Wolfsburg esetében a főszponzor német Volkswagen konszern nem kevés pénzt adott ezért a klubnak.

2019-ben indítottam el a petíciót és szerencsére voltak olyan szervezetek, mint a CitizenGO is, amelyek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy nyilvánosságot kapjon a kezdeményezés.

– Mi az oka, hogy a FIFA részrehajló azzal, hogy hagyja az LMBTQ jogok népszerűsítését?

– Azt látjuk, hogy az alapvetően baloldali LMBTQ agenda nemzetközi szinten beférkőzött a sportba is. Egy ilyen platform világszerte százmilliókhoz juthat el. Az okot én abban látom, hogy a jelenlegi főtitkár, Fatma Samoura korábban az ENSZ-ben dolgozott, ahonnan magával hozta ezt a globalizációs hozzáállást és támogatta a FIFA „Diversity Awards” (Sokszínűség Díj) 2016-os megalapítását is. Ennek a díjnak a zsűrijében olyan személyek is helyet kaptak, akik transzgender játékosok voltak korábban.

Ennek rendkívül rossz hatása van a sportra és nem jó irányba tereli a nemzetközi futballt.

– Kapott már visszajelzést a FIFA részéről ezzel kapcsolatban?

– Még nem. Teljesen önkéntes módon fogtam bele a kezdeményezésbe, de ahhoz, hogy konkrét tanulmányokat és eseteket lehessen küldeni nagyobb példányszámban a szövetségnek és az IFAB-nek (International Football Association Board – a játékszabályok jogalkotó szervezete – a szerk.), anyagi támogatásra is szükség van. Mivel ez hiányzik, ezért apró lépéseket tudunk csak tenni az ügy érdekében. Fontos volna, hogy több játékos és edző is kiálljon a FIFA politikamentessége mellett és ellenezzék az LMBTQ és más politikai tartalmú üzenetek megjelenését a pályákon.

– Az angol Premier League-ből volt már példa, hogy valaki nem akarta viselni a szivárványos jelképet?

– Még nem. Kíváncsi vagyok, hogy a muszlim játékosok, mint például Mohamed Szaláh vagy Mezut Özil mikor fognak erre kitérni, vagy beszélni róla. Jó volna, ha ők is aláírnák a petíciót.

– Ezek alapján a FIFA hátat fordít a jogszabályok betartatásának?

Az LMBTQ aktivisták nagy nyomást helyeznek a FIFA-ra és más labdarúgó szövetségekre,

ezért ez egy nehéz kérdés.

– Hol tart jelenleg a petíció és van-e kézzelfogható hatása?

– Most ott tartunk, hogy tizenhárom nyelven érhető el a Let All Play felülete és eddig több, min százezer aláírás gyűlt össze. A médiamegjelenés az, ami a legnagyobb elérést biztosítja, így remélem, hogy egyre több játékos mer majd nemet mondani, ha nem akarnak szivárványszimbólumos jelképeket viselni. Eddig Lengyelországban és Magyarországon kapta a legnagyobb nyilvánosságot a kezdeményezés, ahol köszönet illeti az embereket a kiállásukért. A petíció 2020 közepéig írható alá és remélem, hogy addig még sokan melléállnak!

A magyar nyelvű petíció itt, az angol nyelvű pedig ide kattintva írható alá.KB

Fotók: LetAllPlay.org