Akár meg is bukhat a hétvégén Angela Merkel

Rég volt olyan bizonytalan a politikai helyzet Németországban, mint ezekben a napokban. A 2017-es választások után, lényegében kényszerből újra összeálló nagykoalíció sok nehéz pillanatot tudhat már maga mögött, de most ennél is nehezebb időszak jöhet.

Nemrég írtunk a nagyobbik német kormánypárt, a CDU bizonytalan helyzetéről és arról, hogy bár a felszínen rendben vannak a hatalmi pozíciói, a mélyben komoly válság húzódik. Ezzel szemben a szociáldemokraták, az SPD mélyrepülése régóta látható a német választók számára is. Az előző nagykoalíció gyakorlatilag megfelezte a párt támogatottságát, amely most 14-15%-os. Elemzők már régóta arra figyelmeztettek, hogy Angela Merkel és pártja megpecsételi a kisebbik koalíciós társ sorsát. 

A kancellár ugyanis minden sikert a sajátjaként kommunikál és minden kudarcot az SPD ballépéseként igyekszik eladni.

Lipcse, 2019. november 23.
Angela Merkel német kancellár, a kormányzó Kereszténydemokrata Unió (CDU) korábbi elnöke (k) a küldöttek között a párt kétnapos lipcsei kongresszusa második napi ülésének egyik szavazásán 2019. november 23-án.
MTI/EPA/Clemens Bilan

Úgy tűnik, mostanra már a szocdemek is átlátnak a merkeli taktikán. A hétvégén ugyanis a párt tagsága két olyan társelnököt választott, akik a koalíciós szerződés újratárgyalását, vagy az abból való kilépést szorgalmazzák. Egyik érvük éppen az, hogy nincs értelme tovább társbérletben kormányozni a kereszténydemokratákkal, hiszen hiába valósulnak meg az SPD programjában szereplő intézkedések, azok minden alkalommal Merkelnek kedveznek. 

Az SPD ugyanakkor már nem jöhet ki jól ebből a kényszerházasságból.

Ha ugyanis kilépnek a koalícióból, ellenzékbe szorulnak, vagy előrehozott választások következnek, amelyen már most borítékolhatóan történetük legrosszabb eredményét kellene elkönyvelniük és igencsak kevés esélyük lenne a kormányzásra.

A szakítás esetén ugyanakkor érdekes lenne a CDU magatartása is. Merkelék megpróbálhatnának kisebbségben kormányozni, vagy összeállni a Zöldekkel és a liberálisokkal. A jamaica-koalíciónak nevezett pártszövetség megkötéséről ugyanakkor 2017-ben már tárgyaltak, kevés sikerrel. Ráadásul a népszerűségük csúcsán lévő Zöldeknek valószínűleg eszük ágában sincs azért kormányozni, hogy Merkel mellett az SPD sorsára jussanak. A CDU helyzete pedig azért is nehéz, mert a pártnak nincs valódi vezetője: Merkel már félig visszavonult, Annegret-Kramp Karrenbauer pedig gyenge és népszerűtlen pártelnök.

Összességében kijelenthetjük, hogy a német kormánypártok belső válsága könnyen mély kormányválsággá fajulhat.

Azt pedig Berlin mellett Budapesten és Brüsszelben is megéreznénk, megéreznék – és nemcsak politikai, hanem gazdasági szempontból is.