Matt Redman egy olyan énekes-dalszerző, akinek az élete bizonyság arról, hogyan lehet Istenhez egyre közelebb kerülni – írja László Viktor, az Ez az a nap! szervezőiroda főszervezője a Kiolthatatlan dicsőítő című könyv ajánlásában. És valóban a brit dicsőítésvezető, helyesebben vezető dicsőítő a helyes istendicséretről írt könyve a legfontosabb szempontokat vonultatja fel a szemünk előtt. A dicsőítő zenészek szükséges tulajdonságai alapján érkeznek egymás után az egyes fejezetek: kiolthatatlan, elveszett, rangon aluli, rögtönző, leplezetlen, megállíthatatlan, észrevétlen, tántoríthatatlan, betöltetlen, végtelen. – A dicsőítésvezetőt sokszor kifejezőbb „vezető dicsőítőnek” hívni, hiszen a Szentlélek irányít mindent – mutat rá a könyv írója.
Matt Redman 1974-ben született Angliában. Egy váratlan családi tragédia következtében édesapja öngyilkossága vezette hitre és Isten vigasztaló jelenlétébe. Tizenöt éves korában már zenei szolgálatot vállalt a gyülekezetben, és dalokat kezdett írni.
Játszott a Hillsong londoni gyülekezetében is. Ebben az időszakban ismerte meg Mike Pilavachit, akivel megalapították 1993-ban a fiatalok lelki életét segítő Soul Survivort. Ez a közösség alapvetően anglikán felekezetű, de nyitott más felekezetek számára is. Az evangelizációra épül, és főként a fiatalokat akarja elvezetni Istenhez. Lehetőséget nyújt számukra abban, hogy hasonló gondolkodású fiatalokkal találkozhassanak.
Matt nem elégedett meg a hitbeli felismeréssel, abból hamar tettek fakadtak. Az elértéktelenedés felé haladó fiatalokat gyűjtötte egybe, és foglalkozott az egyén közösségben való megtérésével. Ennek érdekében nem szolgálta ki a világban futó trendeket, amelyek azonban állandóan fenyegetik az Istennek kijáró dicsőítés tisztaságát.
hirdetésA könyv kezdő sorai szinte teljes módon előrevetítik, és egyetlen mondatban foglalják össze annak valódi lényegét, amikor feleségének dedikálja a következő sorokat:
„Köszönöm, Beth, hogy szeretsz engem, és hogy állandóan Istenre irányítod a figyelmem”.
Az elsődleges hivatásáról beszél a férj és családapa, mert ezek tükrében tud igazán jó és hiteles dicsőítő zenésszé alakulni. Azt szeretné, ha minden esetben Istenre fókuszálna az élete, és ezt a szűk környezet tudja a legtöbbször a helyes ösvényen tartani. Ha ez nem így van, akkor mindenképpen realitását veszti a zenei szolgálat – folytatja Matt –, és kisiklik egy bizonyos ponton, ami az elvilágiasodás és a hiteltelenség felé vezetné el.
Ezért Matt számára mindennél fontosabb az Istenbe vetett bizalom. Nem lát fontosabbat, mint a kizárólagos függést Istentől és a szabadságot minden mástól, amelyet így fogalmaz meg: „Amikor Isten felé kiáltunk, ezt úgy kell tennünk, hogy közben nem kritizáljuk Őt. Érdekes, hogy kb. a zsoltárok 70%-a panaszokat, sóhajokat tartalmaz – vagyis ezek az énekek a szomorúság és a sírás dalai voltak. A valódi szomorkodás vagy panasz soha nem kérdőjelezi meg Isten igazságosságát és kiválóságát. Ezzel ellentétben, pontosan felismeri, hogy Isten jósága és nagysága az egyetlen reménység a sivár körülmények közt is”.
Egyedül ez a szempontrendszer képes a keresztény könnyűzene műfaját és annak képviselőit a realitások talaján és a szolgálat során az Isten felé vezető úton megtartani. Matt Redman úgy látja, hogy ezen folyamatosan kell dolgozni. Soha nem szabad vele leállni. Nagy a kísértés, hogy a dicsőítők eltelnek a részeredményekkel, mintha azok már a végeredmények lennének. Soha nem szabad a „tribünnek alkotni” – írja a szerző –, mert ebben az esetben biztosan veszítünk.
Hogy a dicsőítő zenész a helyes irányt sose tévessze szem elől, folyamatos önvizsgálatra van szüksége. Minél jobban megismerem Istent, annál jobban látom, ki vagyok én valójában.
„Amint a gyülekezetben álltam, Isten jelenléte nagyon erőteljesen betöltötte a szívemet. Ekkor egyetlen dologra irányította a figyelmem: a bűnbánatra. Olyan apró hozzáállásbeli dolgokat és gondolatokat hozott bennem felszínre, amelyek mellett észrevétlenül elhaladtam, de visszanézve ezekre, tudom, hogy bántották az Urat. Felfedeztem, hogy bennem voltak a büszkeség apró kis szilánkjai, s hogy bizonyos emberek véleménye túlzott mértékben befolyásolt, ahelyett, hogy a Mennyei Atya jóváhagyása lett volna a meghatározó. Elveszett dicsőítővé váltam. Ő arra vágyott, hogy egy megtört és ráfigyelő szív szolgáljon Neki. Amint Dávid – aki Izrael dalosa volt – is felfedezte: »Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg Istenem« (Zsolt 51,19)”.
Érdekes, hogy az alázatos brit „vezető dicsőítő énekes” számos, a világ által fontosnak tartott zenei elismerésben részesült. 2005-től kezdődően minden évben Dove Awards díjjal jutalmazzák, és Grammy-díjat is kapott már. Mégis munkásságát nem a szakmai előremenetel határozza meg, hanem a kezdeti hivatása, amit Angliában egyfajta ifjúság-pasztorációs és szervező munka keretein belül kezdett meg Isten hívó szavára. Amerikában is megalapította a Passion City LIFT gyülekezetet egy lelkész ismerősével, amely szintén a fiatalok Istenben való megerősítő evangelizálásával foglalkozik.
Matt Redman elért sikerei ellenére is igyekszik „rangon aluli” dicsőítő maradni. Ebben számára a bibliai Dávid király a példa, aki mások megbotránkozásától kísérve, önfeledten táncolt Izrael Istene és a frigyláda előtt. „Egyáltalán nem érdekelte, hogy ki látja, és hogy kik látják, mit gondolnak. Imádattal a szívében, teljes erőbedobással zengte Isten dicséretét.”
A szerző felhívja a figyelmet arra a negatív jelenségre, amikor az egykori őszinte magasztalásból begyakorlott előadás válik, pusztán azért, mert mások figyelnek bennünket. Ilyenkor a zenei szolgálatot végző önmagára tereli a figyelmet ahelyett, hogy Istenre mutatna.
A könyv a jó dicsőítésvezetőt így jellemzi: „Olyan valaki, aki elég erősen képes vezetni másokat arra, hogy azok kövessék, de nem olyan erősen, hogy mégis ő kerülne a középpontba”. Ehhez a szerző úgy véli, kell tudnunk rögtönöznünk a Szentlélek indíttatása szerint, amelynek során az „Isten iránti szerelmünket” nem észérvek alapján fejezzük ki, hanem szinte meggondolatlan, mégis odaadó őrültséggel.
„Egy nap majd szemtől szemben meglátjuk Istent. Teljesen leplezetlen dicsőítők leszünk, és amit most csak rész szerint ismerünk, azt majd teljesen ismerni fogjuk. Tökéletesen kiolthatatlan dicsőítőkké válunk, mert már semmi nem lesz, ami hűségünket kiolthatná. Teljes mértékig rangon aluli dicsőítők leszünk, hiszen kétség kívül csatlakozunk majd a huszonnégy vénhez, akik a mennyei trón előtt földig hajolnak. Tökéletesen tántoríthatatlan dicsőítőkként Isten dicsőségének jelenlétében leszünk majd, és csak Ő gyújt lángot a szívünkben.”
Matt Redman az általa írt könyvben így foglalja össze a helyes dicsőítő attitűd lényegét:
„új lendületet vesz dicsőítésünk, amikor megszűnünk önmagunkra tekinteni, és szemeinket megingathatatlanul Krisztusra szegezzük”.
Forrás: Matt Redman: Kiolthatatlan dicsőítő, Kérügma Kiadó Budapest, 2004.
Kapcsolódó cikkünk:
