Nagy port kavart az Emmi új programja – de miért?

Azok, akiket a probléma testközelből érint és azok is, akiket nem, ismerőseik vagy a média által mindenképpen találkozhattak már az infertilitás, közismertebb nevén a meddőség jelenségével. Évente több tízezren tesznek meg mindent azért, hogy gyermekük születhessen, a meg nem született gyermekek száma pedig komoly hatással van a demográfiai mutatókra is. A Nemzeti Reprodukciós Program ennek a helyzetnek egy lehetséges mód szerinti kezelése miatt jött létre, jelesül a férfiak meddősége mögött húzódó okok feltárására és kezelésére. Bár a megvalósítás még el sem kezdődött, a program máris támadások kereszttüzébe került, azonban jó, ha átgondoljuk, valóban érdemes-e aktuálpolitikát gyártani egy ilyen súlyos kérdésből.

Csak hogy képben legyünk

Akkor beszélhetünk meddőségről, amikor férfi esetében a megtermékenyítés, nő esetében a megtermékenyülés, vagyis a biológiai úton történő fogamzás nem tud megvalósulni. Az általános tendenciák szerint 

40 százalékban a férfi, 40 százalékban a nő, 20 százalékban pedig valamilyen közös probléma miatt nem jutnak gyermekhez a párok. 

Talán sokak előtt ismeretes, hogy az orvosok általában akkor minősítenek meddőnek egy párt (ilyenkor nem meddő személyről, hanem párról beszélünk), ha egy év rendszeres próbálkozás után sem fogan meg a gyermek. Ekkor kezdődhet meg a pár tagjainak termékenységi kivizsgálása, és míg sok esetben életmódváltással, sebészeti beavatkozással, valamint gyógy- vagy hormonkezeléssel helyreállítható a nemzőképesség, ezen módszerek sikertelensége után az asszisztált reprodukciós eljárások következnek, más néven a mesterséges megtermékenyítés. 

Nők esetében a termékenység nemcsak biológiai, hanem kronológiai vagy életkori tényezőktől is függ, hiszen a nők korlátozott számú petesejttel rendelkeznek, melyek a biológiai felnőtté válás után a menstruációs ciklusok során keresztül kilökődnek, és egyre fogynak. Férfiak esetében a spermiumszám alapvetően nem, minősége viszont lehet korfüggő: a spermiumtermelés a férfiak élete folyamán nem áll le, az idősödéssel viszont egyre nagyobb a hibás hímivarsejtek valószínűsége. Sajnálatos módon azonban a spermiumszámot illetően is rémisztőek a statisztikák:

100 év alatt hozzávetőlegesen negyedére csökkent a férfiak átlagos spermiumszáma, milliliterenként 80 millióról 20 millióra.

A kor előrehaladtával csökken a nemzőképesség mind a nők, mind a férfiak esetében, a kitolódó gyermekvállalás pedig tovább súlyosbít egy tőle látszólag független problémát, a meddő párok gyermekhez jutását, ráadásul a meddők aránya is fokozatosan nő a társadalmon belül.

A nagy port kavaró program

Pár napja olvashattuk a média különböző felületein, hogy Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere Nemzeti Humán Reprodukciós Program elnevezéssel intézkedéscsomagot jelentett be, melynek célja a férfiak meddőségének visszaszorítása.

A célkitűzések között szerepel a meddőség okainak feltárása, annak megelőzése, és amennyiben lehetséges, a nemzőképesség helyreállítása.

De miért van szükség egy ilyen programra? 

Ha valaki elég szemfüles volt, nem kerülhette el a figyelmét, hogy a kormány már 2018-ban bejelentette: jelentős összeget tervez fordítani 2019-ben a meddőség kezelésére. Bár több ellenzéki sajtóorgánum is cinikus hangnemben és inkább negatív kontextusban írt a programtervről, abban az általuk megkérdezett összes szakértő egyetértett, hogy a férfiak meddősége valóban komoly, ennek ellenére mégsem eléggé közismert probléma. 

Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere beszédet mond a Nézőpont Intézet Gyógyuló egészségügy címmel megrendezett konferenciáján Budapesten, a Larus Étterem és Rendezvényközpontban 2018. december 7-én.  Kép forrása: MTI/Soós Lajos

A minisztérium adatai szerint a terméketlen kapcsolatok felénél a férfiaknál igazolható probléma miatt marad el a gyermekáldás, így andrológiai problémák, vagyis olyan betegségek, szervi elváltozások miatt, amelyek csökkentik a férfiak nemzőképességét, ilyen például amikor a hímivarsejtek alacsony száma, vagy csökkent megtermékenyítő-képességük jelenti a gondot.

Eltérő kontextusok

A statisztikák szerint a kormány intézkedései ellenére tavaly a magyar népesség 41 300 fővel fogyatkozott, és 90 ezer alá csökkent a születő gyermekek száma (a balliberális sajtóorgánumok földöntúli örömmel gépelik be az ilyen és ehhez hasonló adatokat írásaikba). A Humán Reprodukciós Programra tekinthetnénk úgy, mint egy hiánypótló és igencsak fontos lépésre a gyermekszám növelésének tekintetében (hiszen a meddőség kezelésétől valóban több tízezer gyermek megszületése függ), azonban a balliberális média természetesen inkább azt hangsúlyozza, hogy lám, Magyarországon hiába az Orbán-kormány minden trükkje és csalafintasága, a  gyermekvállalási kedv mesterséges felpumpálása, a nők nem szülnek. Kétkedően írnak a program valódi, forrás- és energiaigényes megvalósulásáról azt vizionálva, hogy az egész dolog ki fog fulladni egy nagy lózungokat pufogtató kampány keretében. 

A felhozott érveket és állításokat olvasva (pl. az állam nem tartja erősnek az élettársi kapcsolatot, így azért házasodnak többen manapság – kapaszkodjunk meg –, hogy felvehessék a babaváró hitelt) azt látjuk,

hogy tulajdonképpen teljesen mindegy, mit jelent be a kormány vagy egy-egy minisztérium, a másik oldalnak semmi nem fog tetszeni. Csak azért sem!

A program részét képezi például, hogy egy igencsak lényeges problémát orvosoljon: manapság sok olyan vegyi anyag vesz körbe minket, amelyek megzavarják a hormonrendszer működését, így „terméketlenséget okozhatnak, csökkenthetik a spermiumszámot és -minőséget”. A program igyekezne ezeket a tényezőket az Agrárminisztériummal együttműködésben feltárni, az ellenzéki, balliberális lapoknak azonban ez sem jó, szerintük „a környezetvédelem terén nem éppen elöljáró Orbán-kormány szaktárcája a gyerekszám-növelés érdekében most a hormonháztartásra káros anyagok, így a légszennyezettség vagy a csomagolóanyagok ellen is fellépést sürgetne”. Mi nem látjuk ebben a problémát, és valószínűleg az utóbb idézett sorok írója sem a szakemberek véleménye, sem a tervezett lépések alapján nem tudott belekötni igazán a Reprodukciós Programba. 

A meddőség nem játék

Ne tegyünk úgy, mintha az infertilitás problémaköre új keletű lenne, sem pedig úgy, mintha nem lenne szükség a helyzet kezelésére. Az külön megérne egy misét, hogy néhány sajtóorgánum azonnal szívszélhűdést kap, ha meghallja az „egészséges nemzet korszakának kiépítése” és a „nemzeti egészségvagyon növelése” kifejezéseket. Elképzelhetjük, miként rohannak sokan különböző ezoterikus gyógyítókhoz megtisztításukért könyörögve. 

Lássuk be, mi tartozik a politika világába és mi nem! Persze, mondhatjuk, hogy ma már minden, de ha szívesen csinálunk bármiből aktuálpolitikát, akkor ugyan ilyen szorgalommal mondjuk ki arról, ami jó, hogy . Márpedig a meddőségre való figyelemfelhívás, problémakörének kezelése jó, a balliberális média mindennemű küszködése ellenére is.

Kiemelt kép forrása: pixabay.com

Iratkozzon fel hírlevelünkre