Tovább zakatol a toleranciavonat

A Coca-Cola után a Renault is felszállt a toleranciavonatra, ugyanis a legutóbbi Clio modellt régi-új módszerével népszerűsíti. Az ebben lévő hazugság pedig ott van az orrunk előtt, csak nem vesszük észre.

Lehetséges-e olyan társadalmi közösséget építeni, ahol a liberális demokráciban a legfőbb alapelv maga az értéksemlegesség? Ez egy feloldhatatlan ellentmondás, hiszen az ember belső, lelki-szellemi felépítésének teljes kiüresítéséhez vezetne, sőt, a birka módon való behódolást és a vélemény korlátozását jelentené. Ma még nem így fest a helyzet, de nem mernék fogadni rá, hogy pár generáció ne lenne elég az ideológiai semlegesség fokozásához. Mindezt a progresszivizmus és befogadás jegyében.

A Mandinder szúrta ki az fent említett reklámot, amiben megvalósul a tökéletes forgatókönyv: a két kislány gyerekkori barátsága szép lassan szerelemmé alakul át, a történetet pedig illik megkoronázni a homoszexuális párok “elvitathatatlan” jogával, a gyermekek örökbefogadásával. 

Az reklám egyébként nem új eszköz a Renault marketingeseinél, a 2010-es Twingo modellt is sikerült a transzneműséggel népszerűsíteni. Mert „modern időkben élünk”, ugye. 

A Coca-Cola homoszexualitást népszerűsítő plakátkampányában sem az volt a legnagyobb probléma, amit sugallt, hanem az, hogy ezt mégis milyen alapon teszi? Milyen erkölcsi alapja van egy óriás multinak, hogy életmódbeli és morális tanácsokat javasoljon a fogyasztóknak?

Az a cég, amelyik világszinten a legnagyobb szennyező hatással bír a Forbes október végi cikke szerint, képes erkölcsi piedesztálra emelni saját magát. 

Nincs ez másként a Renaultnál sem.

A kommunsta diktatúrákban az állam erőltette rá a saját ideológiáját a társadalomra, de úgy tűnik, hogy a globalista kollektivizálást a huszonegyedik században a nagyvállalatok vállalják magukra. 

KB