Bizonyára ismerik azt a viccet, amely szerint Józsi bácsi halála után választási lehetőség elé kerül, eldöntheti, hogy a pokolba, vagy a mennyországba szeretne kerülni. Ezért végigviszik egy napsütötte, forró helyen, ahol a vendégek hűs koktélt szürcsölnek dekoratív felszolgálók társaságában és közben pálmaágakkal legyezik őket. Ezt követően átviszik őt egy helyre, ahol csupa egyhangúság fogadja: kedves, fehér ruhás emberek sétálnak és beszélgetnek egymással. Közlik Józsi bácsival, hogy az első hely a pokol, az utóbbi pedig a mennyország. Emberünk azonnal rávágja, hogy a pokolba szeretne kerülni, majd amikor belökik a pokol kapuján, azzal szembesül, hogy tüzes katlanokban, kínok között főnek az emberek, a jajkiáltásoktól pedig alig lehet hallani valamit. Erre felelősségre vonja kísérőjét: az előzetes körbevezetéskor nem erről volt szó! A válasz:

ja kérem, az a kampány volt!

Ez a vicc jutott eszembe, amikor azzal szembesültem a napokban, hogy az ellenzék által megnyert önkormányzatoknál a korábbi ígéretekkel szögesen ellentétes intézkedések tervei láttak napvilágot. Értem én, hogy az ellenzéki szivárvány-koalíció a saját elvtársait ki akarja tömni közpénzekkel, ám az már szinte bohózatba illő, hogy például a fővárosban öt főpolgármester-helyettesi posztot kívánnak létrehozni. Az egyik poszt elnevezése: okosvárosért és részvételiségért felelős főpolgármester-helyettes. Ugye Önöknek is aláhúzta az automatikus helyesírás-ellenőrző program ezt a szót, hiszen ilyen értelmes magyar kifejezés nem létezik? Az is igaz, már rég letettem arról, hogy értelmet keressek bármilyen balliberális intézkedés mögött.

„Hát ez tiszta kamu!” – mondta legkisebb fiam. És valóban…

hirdetés

Ehhez képest, amikor az Orbán-kormány 2010-ben megnyerte a választást, első intézkedései között volt a miniszteri létszám felére csökkentése, a parlamenti képviselők, valamint az önkormányzati képviselők számának lefelezése.

Hát, ez a különbség! És még csak alig három hét telt el az önkormányzati választások óta…

Tarnai Richárd