A golyó, amely megölte Puskint

Péterfy számos körülmény együttes fennállásának eredményét látja a harmadik kiadásban. A könyvheti megjelenés egyértelműen lendít a népszerűségen, de az olvasói szájhagyomány és a szokatlan címválasztás mellett sem mehetünk el szó nélkül. Mészáros Sándor szerint

Péterfynek sikerült a szakma és az olvasóközönség tiszteletét is kivívni,

ami jelentős teljesítménynek számít, mivel a szakma és az olvasók ítélete közötti szakadék az elmúlt harminc évben jelentősen megnőtt. Elmondása szerint ma a kultúrában nem feltétlenül a legkimagaslóbb irodalmi teljesítmények képesek az olvasók figyelmének megragadására.

Miről is szól a könyv?

Nem kis meglepetést okozott A golyó, amely megölte Puskint cím, hiszen csak a könyv második felében találkozhatunk az említésével és magával az utalással, amikor az ember rájön, miért is ezt választotta az író.

– Sokat tanakodtunk, hogy ez legyen-e a cím, mivel egy bizonyos fokig szerepel a történetben, de elég kockázatos, hiszen a könyv nem Puskin haláláról szól, vagyis azt az asszociációt, amit az olvasó a cím után várna, nem adja meg. De kétségkívül figyelemfelkeltő, így arra számítottunk, hogy felébreszt egyfajta olvasói várakozást, kíváncsiságot, ami elvezeti az olvasót ahhoz, hogy kézbe vegye a könyvet. Tulajdonképpen azt a kérdést válaszolja meg a könyv, hogyan kap golyót az értelmiség, de kacifántos úton jutunk el odáig– magyarázta Péterfy Gergely.

Ez az átfogó cím, aminek elolvasása után sejtelmünk sincs, miről szólhat a könyv, alátámasztja Mészáros Sándor elméletét, miszerint nem azért kell könyvet olvasni, hogy egy jelmondatot megtaláljunk benne. Nem lehet leszűkíteni a mondanivalót, hiszen azt az egész könyv jeleníti meg.

– A valódi regények nem a történetről szólnak. Ha valaki tényleg olvas, az egész miliőt látja, a hősöket, a részleteket, a viszonyrendszert. Ebben a kötetben, bármilyen rettenetes sorsok ezek, mindegyik figura szerethető és utáéható is egyben. Ennek az összetettsége érdekes. A regény érzésekről szól, életvilágokról, emberi sorsokról – összegezte Mészáros Sándor.

Nem véletlen jelennek meg az efféle ellentétek a könyvben, ugyanis Péterfyt az ellentmondások érdeklik, ha leír egy állítást, megkeresi azt, ami tagadja, ami nekifeszül. Az mozgatja, hogy az emberek, tradíciók, érzések, társadalmi rétegek, hagyományok között hogyan alakulnak ezek a folyamatok. Hiszen a karakterei állításának is csak akkor van értelme, ha van egy azzal ellentétes, azt felborító tételmondat.

– Ennek a sokszínűségnek a haláltánca lenyűgöz, és minél többféle energiát találok a szereplőkben, annál sokrétűbben tudok írni – mesélte Péterfy.

Napirend, taktikák, karakterek

Egy író életében a napirend és a határidők betartása sem utolsó szempont. Péterfy szigorú, véleménye szerint már-már mániákus, elviselhetetlen napirendben ír, ilyenkor persze tilos hozzászólni, hiszen csak az írásra koncentrál. Az így töltött néhány óra után már egészen kedves és kezelhető férfi válik belőle, aki képes emberekkel kommunikálni – mesélte el nevetve az író, és leszögezte, hogy e nélkül lehetetlen összerakni egy könyvet, szükség van egy stabil és megbízható rendszer fölállítására. Ennek ellenére elkerülhetetlen, hogy néha az utolsó utáni pillanatban adjon le részeket, ráadásul egy különleges taktikával dolgozik.

 – A könyv elejére írtam három mondatot, amiből tudtam, hogy ötven oldal lesz, és pontosan megvolt a fejemben, mi lesz belőle, hova fog kilyukadni. Ilyen helyzetben nem azzal foglalkozok, hanem másik történetszállal haladok, amivel bizonytalan vagyok, ahol még dzsungelkéssel kell kaszabolni, és küzdelem az előrejutás.

Azt szeretem igazán írni, ami izgat, amiben van kockázat.

Amiről azonnal tudom, hogyan alakul, az nem érdekel, azokat a részeket olyan időszakokban is meg tudom írni, amikor nehezen fut a toll – nyílt meg őszintén az író.

Mindenkiben benne van egy regény?

Péterfy Gergely könyvein túl egy határozott állításáról ismert, ami szerint egy

regény mindenkiben benne van, tehát az írás tanulható.

Elmondta, mindig van egy struktúra, egy absztrakció, egy képlet, ami szerint halad. Ilyen például a dinamika, hogy legyenek ellentétes értékek, hogy ezek egymásnak feszüljenek, és mindig jelen legyenek, ugyanis ezek viszik a történetet, ezek késztetik az olvasót, hogy tovább lapozzon.

– Én sem olvasom el a könyvet, ha nincs benne ilyen elem, ha nem szórakoztat, becsukom. A technikai részletek adottak, a történetmesélésben lehet variálni, hogyan jutunk el A-ból B-be. Ezt a részét nehéz kikotyvasztani – vallotta be Péterfy.

Az olvasók számára felfoghatatlan, miről beszélnek az írók, amikor azt állítják, egy karakterük önálló döntéseket hozva a saját útját kezdte járni. Mégis hogyan? Hiszen az író teremti, hogyan képes önállósulni, és meglepni az írót a saját kitalált alakja? Péterfy ezt is kifejtette.

– Amikor elkezdenek élni a figurák, kóvályognak, de egy bizonyos fokig a maguk feje után mennek.

Hiába mesterkedem a háttérben, elindul, tör-zúz maga körül, és sok esetben nem lehet befolyásolni. Volt olyan karakterem, amelyik rossz irányba haladt, és megsértődtem rá, amiért cserben hagyott a regény közepén.

De végül közösen kitaláltuk, hogyan lenne jobb. A többi szereplőmmel nem volt gond, pontosan tudtam, hova fognak eljutni – mutatott rá.

A szerdai beszélgetés végén Péterfy Gergely dedikálta könyveit.